Horvátországi katasztrófák áldozatainak terveztek magyar diákok

Ha katasztrófa sújtotta vidékekre gondolunk, ritkán jut eszünkbe Horvátország. Pedig a Mediterráneumban évről évre, egyre gyakrabban törnek ki hatalmas erdőtüzek. Tavaly legtöbbet Portugália és Görögország szerepelt ezzel a hírekben, de a szomszédunkban is szinte minden nyáron kialakul katasztrófahelyzet. 

Idén második alkalommal nevezett a MOME Építészeti Intézete az indonéz Petra Christian University szociális építészeti pályázatára, amelyen tavaly második helyet értek el a magyar diákok. Ebben az évben a verseny a természeti katasztrófák sújtotta területeken élő gyermekeket állítja a középpontba. Külön kiemelve, hogy a fizikai veszteségek mellett a segítők gyakran megfeledkeznek a pszichológiai megpróbáltatásokról.

A zsűri pénteken hozta meg a döntését, a MOME elsőéves hallgatói közül az egyik csapat – Majnár Rebeka, Mocselini Balázs, Winkler Rebeka – a legjobb tíz között végzett. Sőt, a negyedik helyen, szóval épp csak lemaradtak a dobogóról. Water Therapy Pavilon nevű tervük leírását alább olvashatjátok.

"Horvátországban a mediterrán éghajlatnak köszönhetően nyaranta magas hőmérséklet és szárazság uralkodik. Emiatt évente több száz erdőtűzzel kell megbirkóznia a helyi lakosságnak. Természeti katasztrófák után kevés figyelem jut az érintettek mentális és szociális felépülésére, ez a kiskorúakra hatványozottan érvényes. A pavilont olyan gyerekeknek terveztük, akiknek az erdőtüzek miatt kellett elhagyniuk lakóhelyüket. Számukra a traumák feldolgozását nagyban segíti, ha minden olyan ingertől elzárják őket, ami a katasztrófára emlékeztet, ezért egy olyan teret hoztunk létre, ami a tűz látványát képes vizuálisan ellensúlyozni.

Az átmeneti épület célja a víz alatti atmoszféra megteremtése, ami nyugtatóan hat a traumát átélt gyerekekre. A térelválasztóként funkcionáló árnyékoló ponyvák kékeszöld színűek, a rajtuk átszűrődő különleges fényjáték a hullámok mozgására emlékeztet. Mivel a víz valós jelenléte a térben szintén kedvező pszichológiai hatással van az emberekre, az épület vázán párakapukat helyeztünk el. 

A felépüléshez elengedhetetlen a csoportos foglalkozás, a fizikai aktivitás, az elvonulás lehetőségének biztosítása, valamint a privát szféra megteremtése, ahol akár a szüleikkel együtt játszhatnak. Ennek megfelelően a pavilont három téregységre tagoltuk, melyeknek különböző funkciót adtunk.

• A legnagyobb rész megfelelő helyszín a közös játékra, a különféle sporttevékenységekre.
• A nyugalmasabb foglalkozások befogadására egy kisebb teret hoztunk létre, itt tudnak az önkéntesek és a szülők egyéni módon segíteni a gyerekeknek.
• A pavilon harmadik egysége egy torony, amiben hálókat feszítettünk ki 4 méteres magasságig. Itt levezethetik a bennük tomboló feszültségeket, lehetőség nyílik a szabad játékra. Ugyanakkor ez a magas mégis biztonságos zóna védettséget sugároz, így elvonulásra is alkalmas.

Ezeket az egységeket úgy rendeztük, hogy kialakuljon egy félig nyitott udvar. Elforgatható panelekkel a homlokzat teljesen kinyitható, így a külső tér és az épület szerves egységként működhet. 

Mivel egy katasztrófa után gyors megoldásokra van szükség, ezért könnyen beszerezhető és olcsó anyagokat használtunk. A pavilon szerkezetét konténervázak alkotják, az árnyékolók pedig újrahasznosított reklámponyvákból készülnek. Az építmény rövid idő alatt többféle variációban, bárhol könnyedén felállítható, így alkalmas teret biztosít a gyerekek mentális és szociális felépüléséhez."

Sorozatunk az Urbanista és a MOME Építészeti Intézetének együttműködésében, az NKA támogatásával készült.