![Megvan a magyar küldöttség első érme: Muhari Eszter drámai fordítással harmadik női párbajtőrben](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/5749/57490/574903/57490351_4252339_fbef88c68a0393b9406933a0f85ee08d_wm.jpg)
Az ungvári művész Brekije szerencsére megvan még, sőt gondos kezek felkészítették a télre.
Én sajnos lemaradtam az eseményről, mely értelem szerűen május elsején zajlott.
A budapesti eseményeket elég jól követtem horgolós-kötős partizánakciók terén, de más városokból csak kevést hírt kaptam eddig.
Vagy 25-30 lelkes önkéntes szállt meg délután egy 49-es villamost a Deák téren, és ha midnen jól megy mostanában végeznek a feladattal.
A fenti német üdítőreklámban nem egy helszín bukkan fel szeretett fővárosunkból, így például a Liszt Ferenc téri Liszt-szobor, ismerős formájú kukák és házak.
A mai szép, napsütötte délutánon (mely színes szándékaink és fonalaink tiszteletére dacolt az időjósok véleményével) legalább másfél tucatnyian kiültünk a Deák téri evangélikus templom lépcsőjére kötni-horgolni, turisták és pesti, munkából hazasiető lakosok legnagyobb bámulatára, majd szépen fogtuk a helyben (illetve a leleményesebbek által már otthon előre) elkészített mindenféle szépséges alkotásunkat és felvarrtuk őket a kopár lámpaoszlopokra.
Emlékeztek még a Blahán folyt gerillakötésre? Holnap 6-tól Wild Juditék ismét belevágnak! Mindenkit szeretettel várnak a Deákon, állítólag még kötni sem kell tudni hozzá.
A tegnapi fonalgerillás poszt felhívását többen is komolyan vettétek és egy rakás link, fotó és tipp érkezett.
A street-artnak igen sok vállfaja van, de a legbájosabb, legszerethetőbb alighanem a gerrilakötés: kötőtűvel, nagymamásan, meleg pulcsiba burkolni a köztéri tárgyakat.