Aki a betonfallal játszott bátorságpróbát

„A holnappal úgy van, hogy majd csak lesz valahogy, pedig nem úgy szokott lenni, hanem nem szokott lenni sehogy.” (Molnár F. Árpád)

Bár az ilyen válságos időkben, mint a mostani, amikor már egy nyaralás megtervezéséhez is remegő kezű brókerré kell változni az árfolyamokat figyelve, és a gasztroblogokon is a világvége utáni kannibál receptekről vitatkoznak, könnyű az ilyesmit elfelejteni, de mégis emlékezzünk vissza: nem is olyan régen, konkrétan két hete egy európai miniszterelnök a lehető legkiélezettebb helyzetben húzott egy nagyon nagyot. Jeórjiosz Papandréu görög kormányfő volt az, aki egyszerű trükkjével néhány napra úgy döntötte be a világ piacait, érte el, hogy Európa urainak hab folyjon a szájából, mások pedig a demokrácia alapjaiért kezdjenek aggódni, hogy közben jól látszott, valójában egy zseniális belpolitikai húzásról van szó.

Amikor Papandréu bedobta, hogy a görögök szavazzanak a mentőcsomag és az azzal járó megszorítások elfogadásáról (aminek alternatívája világosan az államcsőd és az eurózóna elhagyása lett volna), színvallásra késztette a legnagyobb ellenzéki pártot, az Új Demokráciát. Nem lehetett tovább bujkálni, akarnak mentőcsomagot, vagy sem?

Kipróbálta, bejött

A húzás tökéletesen bejött. Andónisz Szamarász kénytelen volt a csomag mellé állni, Papandréu pedig lemondott ugyan, de ezt úgy tehette meg, hogy hitelessége nem semmisült meg, szerepe lehetett az utódválasztásban, az ellenzék pedig nevét adta a megszorításokhoz, és innentől jóval kisebb lesz a mozgásterük annak kritikájában.

Klasszikus játékelméleti chicken game zajlott le Görögországban. A politikai válságok leírására gyakran használt játékelméleti modell jól ismert: két autós száguld egymás felé, aki elrántja a kormányt, az veszít. A lényeg ezért az, hogy egy játékos el tudja hitetni a másikkal, hogy ő maga semmiképp sem fogja elrántani, ezért a másik legyen kénytelen.

Ezt a játékot próbálta meg Orbán Viktor is, de a sajátos magyar észjárásnak köszönhetően két újítást is bevezetett. Egyrészt autó helyett villamossal indult neki, hogy még véletlenül se tudja elrántani azt a kormányt – ez a játék szempontjából még helyes is, így aztán tényleg a másiknak lesz muszáj. De bevezetett egy másik újítást is. Ellenfélnek egy betonfalat választott.

Kipróbálta, nem jött be

A legnagyobb ellenzéki párt a Fidesz, írtuk idén ősszel a kormány aktuális nem ortodox lépéséről, és ennél jobban tényleg semmi sem írja le az IMF-szabadságharc történetét sem. Amit Orbán csinált, az tökéletesen értető lett volna, mondjuk, az ellenzékben lévő görög jobboldal esetében, akik az utolsó pillanatig komoly felelősség nélkül nyomatják ezt a szöveget, majd az igazán nagy szükség esetén átállhatnak a másik oldalra. De tökéletesen értelmetlen egy óriási többségben és – főleg – kormányon lévő párt esetében. Szó sem volt arról, hogy valami különösebben erős ellenzékre rá kell erőltetni a megszorításokat, szó sem volt politikai kényszerről. Arról volt szó, hogy a kormány úgy blöffölt, hogy nemhogy erős lapja nem volt, de még ki is ejtette a kezéből őket.

A játékelméleti modellekben a különböző kimenetekhez tartoznak várható kifizetések. Orbán olyan megoldást választott, ami ebben a térben értelmezhetetlen, ennek megfelelő eredmény is jött ki.

Papandréu is megtapsolná

Amikor Papandréu lefújta a népszavazást, a világ vezetői tapsoltak neki.

Amikor Orbán fújta le az ő harcát, úgy sikerült egy alapvetően értelmes lépést megtenni, hogy annyit vesztett politikai hitelességéből, mintha pont ezzel vitte volna csődbe az országot. Nem az IMF-tárgyalások újrakezdése a vereség, hanem az, ami eddig történt.

Ahogy Orbán most kászálódik ki a villamos roncsai közül, egyetlen esélye maradt. Egy őszinte vagy legalább annak hangzó, szembenéző vagy legalább annak tűnő, önironikus vagy legalább egyszerűen vicces beszéd, ami valahogy úgy kezdődik: kedves barátaim, tisztelt hölgyeim és uraim, ugye senki sem vette tényleg komolyan, hogy van értelme annak, amit csinálunk? Ez nem ortodox politikai lépés lenne, de lehet, hogy még Papandréu is megtapsolná.