Az értelmiség nyelvének útja az osztályhatalomig

Alapjaiban változott meg a magyarországi seggnyalási piac az elmúlt négy évben. A korábban megbízhatónak tartott seggnyalási technikák elavultak, az addig decentralizált piac centralizált lett. A piac szereplői mindebből két dolgot észlelnek: egyrészt azt, hogy képtelenek már diverzifikálni az erőforrásaikat, másrészt azt, hogy amíg korábban sokfelé lehetett kis seggeket nyalni, addig mára egy helyen van az összes nyalható segg. Miközben a seggnyalók száma nem változott.

Az egyetlen nagy seggközpont kiszolgálásáért korábban soha nem tapasztalt intenzítású verseny indult meg. A seggnyalók a bőrükön érzik az ún. szűk keresztmetszetet (bottleneck-effect) aminek a veszélyére a szakértők már évekkel ezelőtt felhívták a figyelmet: az elsősorban az evolúcióban ismert jelenség következménye, hogy a kis létszámú populációkban megnő a beltenyészet veszélye, ami genetikai leromláshoz és a káros tulajdonságok megnövekedett előfordulási gyakoriságához vezet.

A felerősödött verseny miatt ma tényleg csak a legjobb seggnyalók tudnak talpon maradni.

Sok olyan seggnyalásnak lehettünk tanúi az elmúlt években, amelyek ígéretes nyelvcsapásokkal kezdődtek, de végül relatíve kudarccal végződtek. Ugyanakkor voltak olyan akciók is, amiket először kinevettünk, de az idő a kivitelezőit igazolta. Kiderült, hogy amit mi – laikusok, a seggek nyalását csak külső szemlélődőként figyelők – elcseszett seggnyalásként értékeltünk, az valójában zseniális produkció volt, csak nem azonnal, hanem egy bizonyos idő után érett be a gyümölcse. Mindez ékes bizonyíték arra, hogy a seggnyalók világa sem fekete-fehér.

Kezdetben például joggal gondolhattuk azt, hogy a köztelevízióban néhány éve még egyszerű híradósként dolgozó Papp Dániel nyelvcsapásai messze elmaradnak a piacon elvárt színvonaltól. A Cohn-Benditről szóló, zseniálisan manipulált riportjáért nem kirúgott, hanem hírfőnökké előléptetett Papp ígéretes karrier elé nézett, ám a Lomnici-botrány miatt mégis mennie kellett az MTVA-ból. Ekkor okkal gondolhatták azt a piacot közelről ismerők, hogy az ifjú titán csak egy üstökös volt a seggnyalás egén, és a csillaga leáldozott. Tévedtek. Pappról kiderült, hogy mégis zseni, az általa alkalmazott technika pedig hosszútávon hozta meg az eredményt: nemrég tartalomszolgáltatási igazgatóvá nevezték ki.

A példája jól mutatja, mennyire félreismerik a laikusok az új seggnyalási trendet. Leginkább a seggnyalók eredményeire irigykedők gondolják azt, hogy a seggnyalás mögött nincsen semmilyen teljesítmény. Miközben éppen Papp bizonyította be, hogy ez leginkább egy bonyolult sakkjátszmához hasonlít.

A seggnyalásról alkotott tévhit a tízmillió irigy ember országában pestisként terjed. De ha olyan egyszerű lenne a seggnyalás, mint azt sokan hiszik, akkor Széles Gábor ma nem ott tartana, ahol. A jobboldalhoz húzó médiavállalkozó mindent megtett a siker érdekében (még felvonulásokat is szervezett a kormány mellett), mégsem lett belőle miniszter, de még egy átkozott repteret sem tud megszerezni.

Az, hogy a társadalom jelentős részének fogalma sincs, milyen bonyolult segget nyalni, önmagában még nem lenne baj. Ám ha meg akarjuk érteni a Nemzeti Együttműködés Rendszerének működési mechanizmusát, akkor

nem hagyhatjuk figyelmen kívül annak mozgatórúgóját, a centralizálttá vált seggnyalást sem.

Elemeznünk, nem pedig lesajnálnunk kell, mert csak azon keresztül érthetőek meg a NER evolúciós fejlődési irányai, és csak így jósolhatjuk meg nemzetünk jövőjét.

A látens seggnyalás halott.

A látens seggnyalás lényege, hogy csak a kinyalt segg tulajdonosa és a seggnyaló szűkebb környezete tudja, hogy itt bizony a seggnyalás a karrier motorja, míg a szélesebb nyilvánosság előtt maga a művelet ismeretlen. (A látens seggnyalást hívhatjuk diszkrétnek vagy ún. háttérseggnyalásnak is.) Míg korábban a látens seggnyalók is érvényesülni tudtak és elérhettek kisebb-nagyobb sikereket, addig a mai piacon csak azok versenyképesek, akik nyíltan, ország-világ előtt felvállalják, mivel akarnak egyről a kettőre jutni. Mindezt pedig tettekkel is készek bizonyítani.

A látens seggnyalás sírját Obersovszky Péter ásta meg az emlékezetes Schmitt Pál-interjúval. Abban a seggnyalás kutatói egyetértenek, hogy a legendás Schmitt-interjú mérföldkő volt nemcsak a hazai, de az egyetemes seggnyalás történetében. Vannak, akik ezt a pillanatot tekintik a nyílt seggnyalás forradalmának, Obersovszkyt pedig egy új korszak előfutárának. Ha túlzás is ennyire fontos szerepet tulajdonítani Obersovszky nyelvi leleményének, az tagadhatatlan, hogy egy rendkívül tehetséges és trendérzékeny emberről van szó, aki nyelvével nemcsak a beszélgetőpartnerének ánuszában, de a seggnyalási piacon is úttörőnek bizonyult. És az is vitathatatlan, hogy a látens seggnyalás halálával egy új kor kezdődött.

Ma már nem elég seggnyalónak lenni. Annak is kell látszani.

De ahogy elemzésem elején már utaltam rá, a verseny nagyon erős, így az élmezőnybe bekerülni korántsem egyszerű feladat. Ahhoz, hogy ezen a piacon valaki érvényesülni tudjon, nem elég az, ha jó emberismerő, egy sor más képesség is szükséges a sikerhez.

Nagyon fontos például az ütemérzék.

Egyáltalán nem mindegy, hogy mikor akarjuk kinyalni azt a segget. A laikusok vagy a seggnyalás területén csak kevés tapasztalattal rendelkező kezdők szájából gyakran hangzik el az a mondat, hogy természetesen mindig.

Ez óriási hiba. Emlékezzünk egy öreg motoros, Kerényi Imre esetére. Kerényi nem kezdő a piacon, mégis elkövette azt a hibát, hogy közvetlenül a választások előtt lépett akcióba a seggnyalásra egyébként tökéletesen alkalmas Magyar Krónika ötletével. A terv tehát jó volt, de az időzítés tragikus. Kerényi nem vette figyelembe a seggnyalásnak egyik aranyszabályát, miszerint túl lehet ugyan nyalni egy segget büntetlenül, de nem mindegy, mikor nyaljuk túl. Kerényi a választások előtt nyalta túl, és ha nem is bukott ebbe bele, de látványosan visszaesett a ranglétrán. Kerényi vesztét az elképesztő rutinja okozta, egyszerűen elbízta magát. De ki ne bízná el magát évtizedes szakmai tapasztalattal a háta mögött?

Kerényivel ellentétben zseniális ütemérzékkel lépett viszont akcióba egy új csillag, Holfingerné Petró Ildikó. Jól jegyezzük meg ezt a nevet, mert könnyen lehet, hogy a seggnyalás Cristiano Ronaldójával állunk szemben. A Közszolgálat nevű közigazgatási lap főszerkesztőjeként Holfingerné a legjobb pillanatban nyújtotta ki a nyelvét, amikor közvetlenül a választások után írt szerelmes levelet Orbán Viktornak:

Sajnos nem ismerem személyesen. Persze szeretném, de hát ki ne szeretné (...) büszkén mondhatom, hogy kicsiny, de egyre erősebb hazám miniszterelnöke változatlanul a nagyon is emberi Orbán Viktor.

Bár a szerelmes levél publikálása után sok szakértő okkal hihette azt, hogy Holfingerné beleesett a Kerényi-csapdába és egyszerűen túlnyalta  a dolgot, de ez óriási badarság. Ahogy egy gyereket sem lehet túlszeretni, úgy egy segget sem lehet túlnyalni. Csak az időzítés a lényeg, ez pedig Holfingerné esetében tökéletes volt: feljebb is léphetett, a napokban nevezték ki a Külgazdasági és Külügyminisztérium fő kiadványfelelősévé.

Az értelmiség nyelvének útja az osztályhatalomig

A piac nem várt eseményekre is képes. A római nagykövetévé avanzsált Szentmihályi Szabó Péter például sosem tartozott az élbolyba, a seggnyalási piac éllovasai most mégis joggal kapkodják a fejüket, hogy mégis mivel érdemelte ki a sikert, miközben még olaszul sem beszél. Egy Bencsik András vagy egy Széles Gábor sokkal látványosabb teljesítményt nyújtott nála, így teljesen joggal gondolhatja sok versenyző magában: mit is tett le ez az ember az asztalra? Miért nyalt volna ő jobban, mint mi?

Szentmihályi rendszeresen írt ugyan publicisztikákat, de ezek kevésbé voltak seggnyalók, mint bármelyik jobboldali véleményvezér találomra kiválasztott dolgozata. Ez alapján Bayer Zsoltnak most berlini nagykövetnek kellene lennie, mégsem lett az. A piac tehát végtelenül igazságtalan, vagy reménytelenül kiismerhetetlen. 

Nem vagyok arra érdemes, hogy Szentmihályi Szabó titkát megfejtsem, de ő intő példa lehet a piac többi szereplője számára, hogy bármikor felbukkanhat a szürkeségből egy konkurens, aki még azokat is képes lekörözni, akik műtárgyként őriznek egy összegyűrt kólásdobozt, amiből Orbán Viktor ivott. Ideje megtanulni a piac szereplőinek, hogy nem mindig az a hatékony seggnyalás, ami hatékonynak látszik. (Azt azért nem árt hozzátenni, hogy Szentmihályi sem teljesen kezdő, az ütemérzéke példás: a hetvenes évek végén kommunizmust dicsőítő verset írt, hogy aztán évtizedekkel később ekézze az előző rendszert.)

Nem nyalom túl? Jó ütemben csinálom? Pont akkor nyalom, amikor kell?

Ahogy mindenki más, a seggnyaló is tele van kétségekkel azzal kapcsolatban, hogy jól csinálja-e, amit csinál. Nehéz műfaj ez, mert azonnali visszajelzéseket általában senki nem kap, és egy kis időnek kell eltelnie ahhoz, hogy kiderüljön, eredményes volt-e a befektetett munka vagy sem.

De egy valami biztos: ha ezen a piacon próbálkozik ma valaki, még ezekkel a kétségekkel együtt is nagyobb esélyekkel juthat feljebb, mintha olyan tevékenységet végezne, amire a többség klasszikus értelemben vett munkavégzésként tekint.