A Fidesz nyerte a holokausztderbit

A rendőröket is értesítették azok a járókelők, akik különös fényjelenséget észleltek az égen pénteken éjszaka Budapesten, a IX. kerületben. Néhány ember egy zöld színű, változó nagyságú és intenzitású fénycsíkot látott a Nagyvárad tér és a Tűzoltó utca környékéről a magasban. Szemtanúk szerint a fényjelenség nem csak a felhők alsó részén volt látható, hanem a felhők között az égbolton is. A jelenséget megtekintő rendőrök sem tudtak magyarázatot találni az eseményre. Mivel a fénycsík láthatóan nem okozott semmiféle veszélyt, hivatalosan meg nem erősített információk szerint végül nem történt intézkedés az ügyben - adta hírül szombaton a véres bűnügyekre és balesetekre szakosodott hírügynökség, a HavariaPress.

A kerület lakossága ufó-inváziótól tartva a rendőrséghez fordult

Az Index hivatalosan szintúgy meg nem erősített értesülése szerint a hajdani ferencvárosi zsinagóga helyén, a Páva utcában felépült Holokauszt Múzeum és Dokumentációs Központ árkádjának födémét a hatvanezer áldozat nevét felsoroló emlékfal előtt megnyitották, és a múzeum helyét jelölő lézer örökmécses a tetőkerten üveghengeren átvezetett fénysugarát ezen keresztül irányítják az esti égboltra. A kerület lakossága ufó-inváziótól tartva a rendőrséghez fordult, ám a Páva utcai múzeumtól mindössze néhány saroknyira székelő hatóság csak annyit tudott megállapítani, hogy az azonosíthatatlan jelenség feltehetően veszélytelen.

Valahogy így vagyunk a holokauszt emlékévvel is. Egyfelől végre történik valami, sőt kifejezetten szezonja van a megemlékezésnek, másfelől viszont mintha egyáltalán nem menne át az üzenet - és ezért nem csak a befogadó közeg a felelős. Mert mit kezdjen a ferencvárosi - józsefvárosi, balmazújvárosi - polgár egy kis darab trendi Jeruzsálemmel a Páva és a Tűzoltó utca sarkán, ha abból még csak a lézersugár látszik? Mit kezdjen Rajkék virtuális, interaktív holokausztjával az auschwitzi magyar barakkban, ha abból még a mi helyszíni tudósítónknak is csak a diszkólámpa és az üvegvagon jön le? Mit árul el a borzalomról, milyen hatást kelt a kívülállókban egy absztrakt, anyagtalan, projektoros installáció?

Mit kezdjen a Műcsarnok elhallgatott holokausztjával, ahol az évforduló ürügyén posztmodern intermédiások és roma képzőművészek nagy közös haknija látható? Tapsoljon az úri közönséggel, hogy a holokauszt ürügyén végre beengedték a romákat a Műcsarnokba, a magyar művészettörténetben először? Mit kezdjen azzal a ténnyel, hogy a rekordösszegből készülő Sorstalanság forgatása leállt, mert valakik valószínűleg lenyúlták a - nem kis részben állami - lóvét? Mit kezdjen a magát tankönyvként definiáló álliberális szennylappal, amely csak a bennfentesek által dekódolható magyarcikiző hátsó szándékkal, az idegengyűlölet rettenetes következményeinek bemutatása helyett rasszista elméleteket, antiszemita propagandát és ocsmány vicceket, karikatúrákat terjeszt holland követségi pénzen, műnyomó papíron?

Minden egyéb halottgyalázás, de minimum kidobott pénz, etnobiznisz és bennfentes kereskedelem

Nekem nem öröm ezt leírni, de idén még a holokausztderbit is a Fidesz nyerte meg. Egy idevágó sztereotípiát pironkodva idézve, orrhosszal: bár a Terror Háza környékén négyszemközt sokan vitatják azt az egyébként nagyon pontos miniszterelnöki megállapítást, mely szerint a tömeggyilkosságot "magyarok követték el magyarok ellen", a Magyar Tragédia - 1944 rendezvénysorozat, és különösen a Hetedíziglen című, a holokausztban meggyilkolt másfélmillió európai és százkilencvenezer magyar gyermeknek emléket állító időszaki tárlat tetszik, nem tetszik, telitalálat. Legalábbis a másik oldal kényszeres távolságtartásához, esztétizáló művészkedéséhez, lenyúlós profizmusához vagy nettó szerencsétlenkedéséhez képest.

Mert az egyenes beszéd, a borzalommal való nyílt, dokumentált szembesítés mindenkinek átjön, informatív és nagyon hatásos. Minden egyéb halottgyalázás, de minimum kidobott pénz, etnobiznisz és bennfentes kereskedelem.