Gyurcsány és az erkölcsös Nyuszika

A Miniszterelnök a kis tó partján üldögélt egy farönkön, bal lábánál lilás csermely igyekezett a sás közé. Peti, a halacska vidáman fickándozott a súlyos könnycseppek nyomán felbuzgó buborékok között, oktalan állatként fogalma sem volt, mi bánthatja ezt az erős férfit. A tó körül varázslatos tisztás világított a sötét erdő közepén. "Épp naplemente lehet" - gondolta Nyuszika a fák közül kiugrálva, és már készült, hogy hangos mak-makokkal odahívja barátját, Sünit, amikor észrevette a parton zokogó alakot.

- Mi a baj, hé? - ugrándozott oda - Tán elvesztettél valamit?
- Brühühű! - nézett rá a Miniszterelnök finom fémkeretes szemüvege mögül, és lágyan beletúrt a nyuszi szőrébe.
- Á, már tudom ki vagy. Miattad van ez az egész, ugye? - vonta össze szemöldökét a pajkos kisállat.
- Éhéhéhééén! - robbant ki a sírás újra a Miniszterelnökből, és még mélyebbre fúrta remegő ujjait Nyuszika bársonyos bundájába. - Te olyan jó meleg vagy. Mondd, magyar vagy te, vagy csak erre jártál?

(Két óra múlva.)

...és akkor elindították a tankot bazmeg, a tankot! - fejezte be a mesét összeszorult ököllel, és fátyolos szemekkel próbált erkölcsi tartást sugározni az erdő népe felé. Akkor már elég sokan odagyűltek köréjük, hogy az emberek vezetőjét hallgassák, hiszen őket sosem kérdezi senki, mégis ugyanúgy megszenvedik az idők változását, mint két lábon járó társaik. Ez nagyon szomorú.

Néhány percig csendben emésztették a hallottakat, majd elsőként egy fiatal varacskos disznó jelentkezett. Odaröfögött a Miniszterelnök elé, és beletörölte orrát a nadrágszárába.
- Quo vadis, malacka? - kérdezte a joviális politikus, de figyelmét már egy újabb kérdező kötötte le. Egy nagy, fekete-fehér medve emelkedett fel a tisztás távolabbi végén, mire halk moraj futott végig az állatseregleten.
- Hát te ki vagy? - kérdezte a Miniszterelnök.
- Morális Forradalom Panda vagyok - mondta amaz -, és megkockáztatnék egy bazmeget.
- Már megint berúgtál, mackó! - kiabálták mindenfelől, mire Panda felrúgta Csíkosborzot.
- Te szlovák - hörögte a medve.
- ÁVH-s féreg! Koncoljuk fel! Dulakodjunk! - és dulakodni kezdtek. A Miniszterelnök felállt a rönkre, és szomorúan nézte a kavargó kisállatok tömegét.

"Hát sehol nem találunk békét? Hol rontottuk el?" - gondolkodott magában, és majdnem újra eltört a mécses, amikor a fák mögül Delhusa Gjon dugta ki a fejét, és hülyén elvigyorodott.
- Mi megy itt, kolléga? A susnyásban teszteled a konszenzuskereső attitűdöt? - viccelődött, majd behúzta a tisztásra az enyhén dülöngélő Som Lajost, aki egy plüssverébbel bedugaszolt kadarkát szorongatott.

- Nem láttátok Cinit? Őt kísértük, azt mondta egy vajákos asszonytól tanulta a börtönben, hogy holdtöltekor szilikonbetétet áldozni a leggyorsabb út a társadalmi megbékélés és a stabil államháztartás felé. Viszont valamit elronthattunk, aggasztó híreket kapott Lajos a Szörényitől. Azt mondja a Levente, hogy ősapáink szellemvilága kitüremkedett a Nagykörúton, és nem túl szép látvány. Jössz tunkolni Feri?

De a Miniszterelnök akkor már messze járt. "Meddig juthat egy mégoly erős férfi a szellem és az erkölcs dimenzióinak kusza labirintusában - egyedül? Remélem rátalál a békéjére" - nézett utána Nyuszika és kézen fogta a csukló Sünit. - Nagy levegő Süni, tartsd lenn mélyen - suttogta, aztán álltak még egy kicsit, megrázta a fejét, és elindultak.