Sánta kacsák bénáznak

Lapzártakor a következőket lehet tudni:

1. Gyurcsány Ferencet még mindig támogatják közvetlen hozzátartozói.

2. Az SZDSZ csak azért nem lép ki a koalícióból, mert akkor össze kéne hívni valami párttestületet, és kiderülne, hogy Pető Iván évek óta csak papíron létezik.

3. Bayer Zsolt antiszemitizmusa fenyegeti az euró 2438-ra tervezett bevezetését.

A káosz kulminál. Sánta kacsák bénáznak.

2002 óta tart ez az agónia, először Medgyessy ügynökügyét kellett menteni minden rendelkezésre álló pénz kiszórásával, aztán Medgyessyt kellett kinyírni, aztán a választásokat megnyerni, aztán Őszödöt feledtetni - hát nem csoda, hogy nem maradt idő olyan apró-csepró problémákra mint az államadósság, a költségvetési hiány, az oktatás, az egészségügy meg a többi.

Most még akad egy-két utolsó utáni mentőötlet: ha pénz már nincs, legalább a megmaradt állami vállalatok részvényeit kiszórni az emberek közé, mindenki jól járna, de főleg Csányi és Leisztinger.

Érdemes még itt tökölni? Hogy Mesterházy Attila még heteken át kacérkodjon itt nekünk a koalíció felbontásával? (Szeretnék fényképet látni arról, amint Mesterházy épp kacérkodik.) Hogy Szekeres Imre az MSZP hitelességének visszaszerzéséről álmodozzon? Igen jól hallották: a hitelesség és az MSZP névszók egy birtokos szerkezetben szerepeltek. Röhög az ország. Szóljon már valaki Szekeres Imrének, hogy az utolsó és egyetlen hiteles szereplő a rendszerváltás utáni magyar közéletben a Független Kisgazdapárt volt, de az sem politikai pártként volt hiteles, hanem bohóctréfaként. (Milyen szép gesztus volt Torgyán Józseftől, hogy tanácsokat adott az SZDSZ-nek.)

Nem, nem érdemes tökölni, ha 2002 óta nem történt semmi, akkor most már kár izmozni.

Jut eszembe: a fanyar humorukról ismert SZDSZ-esek főtréfamestere azt találta mondani megint valamelyik alázásról a másikra sietve, hogy a szabad demokraták kitartanak a reformok mellett. Mik mellett? Tessék már mondani egy reformot? Ja, hogy be tetszettek zárni néhány kórházat. Nagyon helyes. És aztán?

Gyurcsány kinevezése után néhány héttel beszéltem néhány szót egy különösen nagy befolyásúnak tartott üzletemberrel, aki csak cinikusan mosolygott, amikor a politológusi közhelyszótárat idézgettem neki, hogy hát itten elkerülhetetlenek bizonyos reformok. "- Milyen reformok? Azt fogják csinálni, amit mindig: fölpörgetik az inflációt, kicsit lerontják a forintot, megfogják a reálbéreket, és minden megy tovább, ahogy eddig." Ezt mondta a cinikus mogul, aki persze egyáltalán nem volt cinikus, csak ismerte az MSZP-t.

Na, most akkor az a kérdés, mi legyen, mert abból semmi jó nem sülhet ki, ha tovább bénázik a sánta kacsa. (Mondjuk, eddig se sült ki, mégis bénázott.)

Nincs más lehetőség, mint hogy jöjjön az Ember, Aki Még Sohasem Hazudott. Az Ember, Aki Még Sohasem Hazudott hetente megy át különféle metamorfózisokon, és ha a népszavazás utáni beszédeit meghallgatjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy reménytelen eset: talán még cinikusabb, mint a Nagy Őszödi Hazug, viszont az is lehet, hogy racionálisabb hazudozó.

Talán még kevesebbszer mond igazat, de feltételezhető róla, hogy képes kormányozni.

A gruppie-hajlamú jobbosok (a romantikus orbánisták) pedig lesznek szívesek megszeretni Gyurcsány Ferencet, a miniszterelnök egyetlen valódi politikai sikere ugyanis az, hogy rettenetesen bonyolult manőverekkel sikerült megmentenie Orbán Viktor karrierjét.

Abban egyébként igaza van ennek a sohasem hazudó embernek, hogy egyetlen dolog javíthatna a helyzeten: előrehozottat választani. Gyors kétharmados győzelem, aztán ellenzék nélkül neki lehet látni a gatyábarázásnak (aka: reformok). Előtte persze föl kell majd tölteni a hat éve apadó pártkasszát, de azzal nem lesz gond, higgyék el.