Vicces, amikor a bukaresti magyar vámattasé cáfol. Abból ugyanis kiderül, hogy nem is vámosok alázzák meg a Magyarországra beutazni óhajtó román állampolgárokat, hanem pénzügyőrök. Óriási különbség.
Egyébként is, hogy képzelik a szőrös talpú vendégmunkások, hogy töltött káposztával meg pálinkával akarnak visszatérni a nyugat-európai építkezésekre? Egyik is hungarikum, másik is hungarikum, és nem románikum, hagyják otthon.
A sztori ismerős. Elégszer keltem át a magyar-ukrán határon, hogy tudjam, hogy megy ez. A cigaretta- és szeszforgalmat akadályozni kell. Akadályozni meg úgy lehet hatékonyan, ha lassítanak. Amennyire csak tudnak. Márpedig nagyon tudnak. Tizenöt perc egy autó, akkor is, ha biztos, hogy nincs benne semmi. Vagy még több. Hogy a népnek ne pusztán a határátjárástól, hanem az élettől is elmenjen a kedve. Záhonyban, Beregsurányban, Tiszabecsen 2005 őszén kezdődött a szuperszigor. Mára elkoptak a dohányosok, a vodkások, a benzinesek. Azok is ülnek a fenekükön inkább, akik a túloldalra, Beregszászra, Ungvárra jártak inget-gatyát venni. A fenének – és a megmaradt legelszántabbaknak – van kedve megaláztatni.
Nyilván ez a recept románvonalon is. A vámparancsnok 2006-os évértékeléséből már kitalálhatta, aki akarta, mi jön. Románia halasztást kapott, az EU-csatlakozással nem volt kénytelen emelni a dohányáru jövedéki adóját. Tehát lépnünk kellett: a 800 szál cigarettát levittük 200-ra, és szigorítottunk. A vámellenőrzés hivatalosan megszűnt, de a pénzügyőrök azt tesznek, amit akarnak. Tehát szopatnak. Nincs kivétel, mindenki potenciális csempész. Hogy azok is szívnak, akik mégsem azok, nem fontos. Hullik a forgács. Tetszettek volna máshová születni.
Nincs mese, kell a jövedékiadó-bevétel a büdzsébe. 2006-ban a vám- és pénzügyőrség 830 milliárd forint árbevételt ér el, ami a költségvetés eredeti előirányzatát 55 milliárd forinttal, a módosított 823 milliárd forintot 7 milliárddal haladta meg. Jutott jutalomra is. Bizonyára így lesz az idén is. Örvendezzünk.