Talán kezdjük a legbanálisabbal: tehát ezt várja a Fidesz a határon túli magyaroktól: hogy szavazzanak rá. Ez volt az übertragikus népszavazás mögött is. Csattanós üzenet a tizenötmilliónak, és hatékony eszköz ahhoz, hogy mégse legyenek annyira fideszesek, mint amilyennek a Mikola képzeli őket. És régen várt felmentés a nemmel szavazóknak: hát ezért nem.
A másik, hogy Mikola nem négy, hanem húsz évre kér felhatalmazást. Ha győznek, akkor adminisztratív úton elintézik, hogy újra győzzenek, Mikola terve szerint úgy, hogy bevonnak a rendszerbe ötmillió külföldit. (Kádár beérte pár százezer orosszal.) Vagy ha nem úgy, akkor másképp, de elintézik. Két lehetőség van szerinte: vagy húsz évig maradnak, vagy négy év múlva újra kell próbálkozniuk.
Húsz év Orbán, az nagyon kemény. Ne paráztass már, haver. Ha húsz évig egyfolytában uralkodik egy párt, egy ember, vagy ne adja a poklok szeszélye, egy Mikola, annak csak a téboly lehet a vége. Ennek meg már az eleje is az. Mint mindig, ha nincs kontroll, és esély a lebukásra. Azelőtt volt valamennyi, aztán mégiscsak hazavitte valaki a családjának a fél egészségügyet, hogy aztán nekiálljon pampogni, hogyaszongya "az egészség nem üzlet". Ja, kivéve, ha nekem fütyül.
Ha egyszer hatalomra jutunk, többé nem engedjük ki a kezünkből. Hát miféle csatakiáltás ez? Tele van persze ostoba mondatokkal az ország ilyenkor, tolólappal közlekednek miattuk a vonatok, de ennek egyszerűen nincs más, jóindulatú magyarázata. Márpedig azt erősen remélem, hogy sem húsz év Orbánt, sem húsz év Gyurcsányt, sem semmiféle húsz évig pöffeszkedő kormányzót nem akar az ország. Négy évre szól a zseton, továbbmenet nincs. Elvileg már azért sem, mert ahhoz az ötmilliós szavazatsegélyhez kétharmad kéne. Meg mert ha Mikola ül a mitführer ülésén, nem lesz meg a szimpla többség sem.