Árpád
-2 °C
4 °C

Hülye kérdések órája

2004.12.06. 07:55
Nem tudom ki találta ki, hogy a népszavazás estéjén a közszolgálati tévében Hajós András jelentkezzen be az OVB székházából kisgyerek-szemüvegben, és a szokásos abszurd őrülettel tegye még mulatságosabbá az eseményt. Szóban aligha lehetne pontosabb értékelést adni a népszavazásra bocsátott kérdésekről, mint amit Hajós jelenléte elmond.

a Fidesz Magyarország legkommunistább pártjától lopott ötletet
Vagyis azt, hogy emberek, ez itt nem a valóság. Ezek nem igazi kérdések. Ez itt nem igazi politika. Ez csak játék. Lézerszínház, árnyjáték. A Nemzeti Petíció egyenes folytatása, bizarr commedia dell’arte, ahol a konzervatív óriáspárt tyúkanyónak öltözve kindertojásokat próbál kikölteni Télapó alkalmából. És miféle tojásokat! Az egyiket Patrubány Miklós tojta, akit ugyanez a tyúkanyó még jércekorában meg akart fojtani, a másikat Thürmer Gyula, és ehhez a nászhoz pillanatnyilag nincsenek költői eszközeim. Nem is kellenek, a Munkáspárt épp elég erős szimbólum úgy, ahogy van.

De hát az áru elég kívánatos volt ahhoz, hogy ezeket az apró foghíjakat áthidalja a politikai kapzsiság: a Fidesz Magyarország legkommunistább pártjától lopott ötletet, olyat mégpedig, amely kormányzása alatt valahogy nem merült fel. Leállítani a csúnya privatizációt, mert az egészség nem üzlet, de persze visszaállamosítani véletlenül se, mert annyira azért üzlet, amennyire mi csináltuk.

Ez szerintem scifi.

A tánclépés fizikája akkor a legizgalmasabb, ha a hagyományos politikai koordinátarendszerben próbáljuk lerajzolni az ívét: eszerint a jobbközép Fidesz a balközép MSZP-n áthaladva eléri a Munkáspárt színtartományát, ott bőrlebenyeit kiterjesztve kreatív energiákat és ötleteket szív magába, majd visszafelé megint áthaladva a balközépen visszahenteredik kiindulási pontjára, a jobbközépre, az erotikusan meredező feszületek és nemzeti lobogók közé. Szembeszökő az anomália, hogy senki nem látta a Fideszt áthaladni a balközépen, hanem egyenesen a szélső- ésvagy radikális baloldalra ugrott, majd hipp-hopp visszapattant a történelmi egyházak szerelmes gyűrűjébe, akik hálából menten dicsőíteni kezdték a csomaggal együtt, amit magával hozott a marxizmus poklából.

Utazás, mozgás nélkül. A térhajlítás ősi legendája. Nem kell végigmenni az egyenes úton, ha kilépünk egy másik (magasabb!) dimenzióba, a papírt összehajtjuk, és lám, a két, eddig távoli pont most egymáshoz ér. A Dűne című regényben ehhez a mutatványhoz rettenetes erejű szerves kábítószert fogyasztanak az erre kiképzett mutánsok, aztán markukba köpnek, és menten meghajlítják a teret hétrét. Ott, a hipertérben megszűnik fent és lent, jobb és bal. Más regényekben ez ilyen átjárókat féregjáratnak nevezik. Eddig egy ilyenről tudtunk, a virgonc urbánus-liberális és a polgári mező között.

Hiszen maga Feri és Pista is elénekelték olykor a fibisztáborban, hogy Kassán a szél szebb jövőről mesél.
Aztán van itt egy másik kérdés, és hozzá másik tánclépés. Az csak az egyik, hogy a fenti radikálbal követelésre a balközép MSZP határozott nemmel felel, nem kell nekik Thürmer Gyulával feltétlen egyetérteni. De ami a kettős állampolgárságot illeti! Ohohó, ott aztán van kavarodás. Ugyebár ez egy olyan nóta, amely a revizionista húrokba csapva célozta meg a slágerlistát; és itt a revizionista nem a nyilaskeresztes-kardcsörtető végletet jelenti, hanem azt az ösztönös érzelmet, ami minden magyarban megvan, pártállástól függetlenül. Azt, hogy Kolozsvárt nem Clujnak hívjuk, hogy a Hargitán Ábel jut eszünkbe, és nem Avram Iancu. Olyan ez kérem, mint hogy mindannyian buzik vagyunk egy kicsit.

Homlokára is csapott a balközép MSZP, hogy basszus tényleg, vannak ezek a határon túli magyarok. Nosza, félredobták gyorsan a magyar munkásmozgalom képes krónikáját – Ságvárihoz már korábban beragasztottak egy trendi post-it cédulát –, és utánanéztek ennek a jelenségnek. És valóban, az utóbbi időben megsokasodtak a határon túli magyarokról szóló híradások, az Ufómagazin harmadik típusú találkozásokról is ír, úgyhogy esetleg komolyan kéne venni. Hiszen maga Feri és Pista is elénekelték olykor a fibisztáborban, hogy Kassán a szél szebb jövőről mesél. Viszont ha átjön ide mondjuk százezer HTM – így nevezték őket már a kampányszoftverben –, és aztán ez mind a Fideszre szavaz, akkor nehogymá’ azért veszítsünk! Ekkor nyilván előkerült az a javaslat, hogy támogassuk mi is a kettős állampolgárságot, és akkor az áttelepülők nem fognak alapból gyűlölni minket, nem borul fel a status quo. De aztán elmagyarázták a tanácsadóként foglalkoztatott főufológusok (mert ilyenek is segítik ám a miniszterelnököt, eseti megbízással), hogy ismereteink szerint az idegenek a Szíriusz egyik bolygójáról számaznak, amely bolygó atmoszférája rendkívül sok orbániumot tartalmaz, ezért fennáll a veszély, hogy az itt landoló egyedek mind egy szálig az ellenségre fognak szavazni.

cinikus és főleg undorítóan felelőtlen már a kérdés feltevésének aktusa
Sőt: pusztán ezért jönnek ide. Támad a Mars. Jobb lesz nekünk, ha maradnak, ahol vannak. De hogy egy ujjunkkal a revizionista húron is játsszunk, találjunk ki valamit, ami jól hangzik, de nem engedi be őket. Legyen egy ilyen Szülőföld-program, aztán majd a Mikulás-munkacsoport megtölti valami értelemmel. Szülőföld, érted, ott születtél Romániában, ott is maradsz, bazmeg, az a szülőfölded. Befelé viszont ravaszul, hogy a határon túliak ne vegyék észre, hintsük el az éceszt, hogy nagyon sokba fog kerülni nekünk, ha ez a huszonhárommilliós sáskahad rátör az országra. Hogy mi segíteni akarunk, csak nem így, és persze pont most jutott eszünkbe nekünk is, hogy jé, vagytok. Olyannyira lobogtatja a trikolórt a hagyományosan balközép párt, hogy soraiban feltűnik egy aszott jobb kéz, de mivel Szent Istváné már foglalt, hát Antall Józsefét hordják körbe: Gyurcsány Ferenc tizenötmillió magyar miniszterelnökévé koronázza magát. Szóban.

Miközben persze az is igaz, hogy ha mondjuk valamelyik meg nem nevezett ország területén sorozatosan atrocitások érik a magyar nemzetiségű kisebbséget, akkor nem mindig célravezető az a megoldás, hogy a magyar kisebbségnek Magyar vagyok, nem turista feliratú pólókat adományozunk. Szóval ha ütik a magyarokat, akkor nem fogják attól abbahagyni, hogy azok hirtelen egyben magyar állampolgárok is lesznek. Ha meg nem lesznek azok végül, mert a nép nem úgy szavaz, akkor még védtelenebbnek tűnnek majd az őket éppen ütlegelőknek. Magyarán: cinikus és főleg undorítóan felelőtlen már a kérdés feltevésének aktusa.

(Közbevetőleg: biztos kórosan militarista vagyok, de ebben a konkrét esetben jogi szájtépések helyett célravezetőbb lehet egy szolid kis hadgyakorlat, amelynek kerettörténete szerint Red államban kisebbségellenes zavargás tör ki, ahogy afrikai államokban szokás, mire Blue állam a veszélyeztetettek érdekében biztosítja a közrendet. Talán volna foganatja egy olyan országban, amelyet nem is olyan régen – hasonló elfajzások miatt – porrá bombázott egy bizonyos katonai szövetség, amelynek véletlenül fent említett Blue állam is tagja.)

Vigasztaljon benneteket, hogy egymást sem szeretjük jobban, itt a határon belül.
Mi történt tehát ebben a grandiózus akcióban? Feltettük jó hangosan magunknak a kérdést, hogy adjunk-e egy Praktikus Csuprot a Határon Túli Fülesnek. Aztán odáig mentünk a parázs vitában, hogy a szavazók majdnem fele úgy döntött: ne adjunk nekik semmiféle csuprot. A másik fele megszavazta a csuprot, az elsöprő többség pedig bele se szart a csuporba, akár odaadják végül, akár nem. Mellesleg pedig majdnem jóváhagytuk, hogy a privatizáció csúnya dolog, addig jó, míg Kádár él. De ezt sem találtuk olyan érdekesnek. Úgy tűnik – hadd ismertessek meg egy új fogalmat a kampánykomputerekkel – a határon belüli magyarok valamivel nagyon el vannak foglalva, és az pont nem ez a két kérdés. Talán éppen az, hogy hagyják őket kicsit békén így ciklus közepén. És nekik ez az eredmény a legkedvezőbb: mind az igen, mind a nem ronda vért szült volna, és elindította volna a következő kokárdacsatát, egészen 2006-ig, újraszámolási népszavazással még tovább. A műsor eredménye tehát: a nézők többsége elkapcsolt, a törzsközönség SMS-ei nem fedezik a költségeket. Bukás minden szereplőnek.

Ja és még egy szolgálati közlemény.

Kedves Határon Túli Magyar Leány és Legény. Ne haragudjatok, amiért nem szeretünk jobban titeket a hasunknál. Vigasztaljon benneteket, hogy egymást sem szeretjük jobban, itt a határon belül. A nemzet egyesülése bizonyos szempontból érvényes, de eredménytelen.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?