Bolgár úr és a megvilágítás

Volt nekem egy jó erős sztorim, a Kruchina fivéreké, akiket a tavaly őszi zavargások idején vertek össze azonosító nélküli, símaszkos rohamrendőrök – a Rebisz egyik kiemelőcsoportja – az üres utcán. A fiúknak elég meggyőző alibijük volt: a védelem által felkutatott két tanú, az AP hírügynökség fotóriporterei – egy amerikai és egy Pulitzer-emlékdíjas magyar – egybehangzóan azt állították a fiúk ellen  csoportosan, felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak gyanújával nyomozó ügyészségen és az Indexnek is, hogy Kruchina Károly és Vince az elfogásuk előtti órákat – amikor a rendőrök szerint a körúton zavarogtak – a társaságukban töltötték, és nem csináltak semmit.

A mentőtanúknak köszönhetően előzetes letartóztatás helyett csak háziőrizetbe került Kruchina fivérek a magyar sajtóban először az Indexben vállalták névvel és arccal, hogy beszámoljanak a rendőri brutalitásról, amit letartóztatásukkor, illetve azután a X. kerületi rendőrkapitányságon tapasztaltak. A fiúkat az ügyben meghallgatta az országgyűlés emberijogi bizottsága és a Morvai Krisztina-féle vizsgálóbizottság is, Károlyt még  Franco Frattini, az Európai Bizottság alelnöke is fogadta budapesti látogatásakor.

Az ügy fejleményeiről folyamatosan beszámoltam az Indexben: az ügyészség tavaly decemberben – a rendőr tanúk terhelő vallomásai ellenére – megszüntette az ellenük indított nyomozást, és bár a bántalmazó rendőrök azonosak a fivérekre valló rendőr tanúkkal, a bántalmazásuk ügyében indított nyomozás még mindig ismeretlen tettesek ellen folyik.

Aztán március 19-én a Klub rádióban, Bolgár György műsorában kiderült, hogy a Kruchina fivérek a Fradi szűk magjához tartozó sötét kődobálós huligánbanda tagjai, akik olyan mértékben jobboldaliak, hogy az már a jobboldalt is sérti. Morvai Krisztina csinált belőlük médiasztárt, amikor körbefutotta velük a tévéstúdiókat, hogy micsoda ártatlanok, de március 15-én lebuktak, mert a Kruchina Karcsika, aki nem egy Einstein, a TV2 élő adásában bontotta a volt Balettintézet állványzatát, és barikádot épített.

Tehát ősszel is nyilván zavarogtak, hazugság volt az ártatlanságuk, helyezte a bőbeszédű betelefonáló a műsorvezetővel egyetértésben utólag egész más megvilágításba a történteket, majd közösen sajnálkoztak egy sort azon, hogy mindezzel mennyire megalázták a rendőröket, akik minket éppen a Kruchina-féléktől védenek.

Mikor mindez eljutott hozzám, fejben elkezdtem összerakni A megvezették az Indexet című cikket, és felhívtam Bolgárt – akinek a forrása egy névtelen betelefonáló volt –, ugyan adná már meg az illető telefonszámát. Mert ha ezúttal tényleg – és anno esetleg mégis – zavarogtak a Kruchinák, akkor sajnos azt is meg kell írnom, nincs mese.

Bolgár nem adott telefonszámot, viszont kisvártatva felhívott a betelefonáló egy magántelefonszámról. A rádióban elhangzottakat annyival egészítette ki a penetráns modorú, ám rutinos nyilatkozónak tűnő illető, hogy ő a deklasszált Kruchina család jó ismerője, a fiúk egy gróf és egy konyhalány nászából születtek, a rendőrök pofáról ismerik őket, mert minden balhénál ott vannak, az Erzsébet hídi csatát együtt vívták Budaházyval, március 15-én Károly a gyújtogatást irányította a barikádokon. A nevét és az elérhetőségét többszöri kérésre sem közölte. „Ezt írja meg szerkesztőkém, majd én keresem, ha jónak látom” – tette le a telefont.

Bolgár György műsorát elég sokan hallgathatják, mert többfelől is visszajött aztán, hogy csúnyán bebuktam a sztorimat. Mindenki a Klub rádióra hivatkozott, személyesen vagy a tévéközvetítésekben – a rejtélyes betelefonálót leszámítva – senki sem látta Károlyt a barikádokon.

Elballagtam a legközelebbi NAVA-pontra, és elejétől a végéig megnéztem a TV2 közvetítését, de még csak hasonló figurát sem sikerült felfedeznem a helyszíni tudósításokban. Aztán felhívtam Kruchináékat, meséljenek, ugyan mit csináltak 15-én? Állításuk szerint külföldön voltak a hosszú hétvégén, nem egymagukban. Én csak a szállásadójukat hívtam fel, aki megerősítette: március 14-től 18-ig nála, Budapesttől ezer kilométerre voltak mindketten.

Azonkívül tehát, hogy a Kruchina fiúk megint csak bizonyíthatóan nem gyújtogathattak március 15-én este Budapesten (ki csinálna ilyet, mikor épp közszereplést vállalt a rendőri túlkapások ügyében?), már csak annyi baj van a Pulitzer-emlékdíjjal, Táncsics-díjjal és Szabad Sajtó díjjal kitüntetett Bolgár György műsorában megnyilvánuló betelefonáló által felsorolt tényekkel, hogy ezek a diplomás, ám könnyűsúlyú gyerekek nem tartoznak a Fradi keménymagjához, korábban sohasem kerültek összetűzésbe a rendőrséggel vagy a törvénnyel, nem hakniztak tévéstúdiókban (az Indexen kívül csak a TV2 Mokka című reggeli műsorában szerepeltek egy alkalommal).

Viszont szerkesztőként valóban közreműködtek egy, az őszi zavargásokról szóló jobboldali dokumentumkötet, a Szembesítés összeállításában, az első róluk szóló cikkemet pedig számos weblap mellett az új könyvében Papp Lajos professzor, a nemzeti oldal élő lelkiismerete is engedély nélkül lenyúlta.

Kruchina Károly a Megbeszéljük című műsorban elhangzottak miatt helyreigazítást kért a Klub rádiótól, nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazásért feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, továbbá az ORTT panaszbizottságához és Péterfalvi Attila adatvédelmi ombudsmanhoz fordult.

Péterfalvi állásfoglalása már megszületett: a jóhírnév sérelme, személyhez fűződő jogok sérelme, nagy nyivánosság előtt elkövetett rágalmazás és jogosulatlan adatkezelés ügyében is sáros lehet a Klub rádió, amely a törvényben előírt határidőn belül nem adott helyreigazítást, ezért sajtóperben kell bizonyítania Bolgár beszélgetőpartnerének súlyos és teljesen megalapozatlannak tűnő állításait. Az ügy iránt az ORTT is érdeklődik, a Bolgár-műsor ellen nem ez az első ilyen jellegű panasz, a műsorvezető azonban mindeddig eredményesen védekezett azzal, hogy ő csupán meghallgatja a betelefonálókat.