Olivér
0 °C
4 °C

A MÁV-nál nincs felelős

2008.01.11. 19:00

A MÁV-csoport egyelőre nem nevezett meg senkit a január 2-i hófrász felelősei közül. Hivatalosan tehát nem lehet tudni, hogy ki tehet a főváros környékén az év első munkanapján munkába siető utasok ezreinek teljesen fölösleges és elkerülhető megszívatásáról. Nincs felelőse annak, hogy a MÁV 2005 óta nem vásárol professzionális időjárás-előrejelzést. Nem tehet senki arról, hogy az ügyeletes illetékes (Farkas Károly, a pályavasút forgalmi főosztálya menetrendi osztályának vezetője) a várható nagy havazásra hivatkozva (amely valójában nem volt várható) lemondta a Budapest környéki elővárosi vonatok jelentős részét. (Összesen több mint 260 vonat nem járt.) Nincs felelőse annak, hogy amikor kiderült, nem esik a hó, nem vonták vissza a döntést.

amikor kiderült, nem esik a hó, nem vonták vissza a döntést

Nem tehet továbbá arról senki, hogy a MÁV-nál évtizedek óta hazai és EU-s adófizetői százmilliárdokból folyó pályarekonstrukcióknál nem költöttek el állomásonként néhány milliót fűthető váltókra legalább a fővonalak elővárosi szakaszain mindenhol. Nincs felelőse annak, hogy pont azokat az embereket építették le, akik ilyenkor kitakaríthatnák a váltókat, illetve ha már igen, akkor télen nem gondoskodnak pótlásukról átcsoportosítással, alkalmi fölvétellel.

a szakemberek saját szakkifejezéseikkel sincsenek tisztában

Azért sem lehet felelősségre vonni senkit, hogy a (szaktudásukra egyébként roppant büszke) illetékes szakemberek saját szakkifejezéseikkel sincsenek tisztában, így azt kommunikálták, hogy az összes elővárosi vonatra vonatkozik a lemondás, az utasok tehát azt hihették, hogy egyáltalán nem járnak a vonatok, holott például a 100a jelű vonalon a ceglédiek mentek, csak a monoriak nem. Ugyanígy rosszul nevezték meg a bevezetni szándékozott redukált menetrendet, szombatinak nevezve, holott az egészen más. (Így teljes volt a káosz egész nap, hol hétköznapi, hol hétfői, hol szombati rendet említett a MÁV, pedig a cél egyikkel sem volt azonos, a valóság pedig megint egészen más lett.) És persze arról sem tehet senki, hogy a MÁV kommunikációs részlege egész nap összevissza beszélt.

Legalábbis hivatalosan ez a helyzet. A MÁV kommunikáció azt a tájékoztatást adta, hogy a Népszava Heinczinger István MÁV-vezérigazgatót is idéző keddi cikke az irányadó. Abban az szerepel, hogy hétfőn (hetedikén) a MÁV vezetői értekezlete tárgyalt az ügyről, de konkrét felelősöket nem neveztek meg. (Meg az, hogy az indokolatlan káoszban mindössze legfeljebb 30 percet kellett tájékoztatás nélkül várniuk az utasoknak a hidegben a késő vonatokra. Mindössze.)

Azt is hozzátették a kommunikátorok, hogy ez nem a végeredmény, a MÁV vezetése fog még tárgyalni az ügyről. Furcsa is lenne, ha nem neveznének meg felelősöket, pontosabban az az új gazdasági és közlekedési miniszter nyílt arculcsapása lenne, márpedig az ilyesmitől azért (mármint a nyílttól) a MÁV vezetői is tartózkodnak. Kákosy Csaba ugyanis egyértelműen felelősöket követelt az eset másnapján, egyben jó példával járt elöl azzal, hogy felmentette a személyszállító MÁV Start igazgatóságát. Igaz, ez a testület amúgy is hamarosan ment volna, ráadásul nem az igazgatóság követte el a hibát, sőt az is bizton állítható, hogy az alapvető döntések nem a Startban, hanem anyavállalatánál, a MÁV-ban születtek meg.

A startos vezetők legfeljebb arról tehetnek, hogy szó nélkül elfogadták a MÁV döntését, pedig nekik a vonatok "leközlekedtetése" lett volna az érdekük.

a színfalak mögött most lázas sopánkodás folyik

Valójában a színfalak mögött most lázas sopánkodás folyik MÁV-os és minisztériumi vezetők, tanácsadók között, ha igaz, egy hétvégi tanácskozáson is szó fog esni arról, hogy kit kell felelőssé tenni. A gond nem az, hogy nem tudják, ki tette, amit tett. Hiszen a Kötött pályán is megjelent, csak nem képzeli bárki, hogy az illetékes vezetők kevésbé tájékozottak. A már említett pályavasutas osztályvezető döntését a Startnál először Mészáros András üzemirányítási osztályvezető hagyta jóvá, majd ő megbeszélte főnökével, Matéczné Németh Ágnessel.

Nos, a döntéshozóknak most azért fáj a fejük, mert ezek az emberek pótolhatatlanok saját területükön. Pontosabban ezt hitették el. Eddig minden reformot, változást túléltek, ha nem az egyik cégben, akkor a másikban volt rájuk szükség vezető beosztásban.

sok szénnel, vízzel, emberrel kell táplálni, vagy különben megáll az ország vérkeringése

Bizonyos értelemben persze értenek is a vasúthoz, hiszen évtizedek óta ezt csinálják. A baj az, hogy az évtizedekkel ezelőtti vasúthoz értenek. Amelyik tulajdonképpen a gőzmozdonykorszak vasútjából származik. A félkatonai rendben működő, zakatoló, hatalmas, erőforrásokat elemésztő, óriási gépezethez, amelyet sok szénnel, vízzel, emberrel kell táplálni, vagy különben megáll az ország vérkeringése. De a vasút már rég nem az ország vérkeringése, csak egy szánalmasan szétzilált óriás, amelynek valahogy meg kellene élnie a konkurencia (autóbusz, egyéni közlekedés) mellett.

negyvennel menjen a vonat ott, ahol mehetne ötvennel is

Mielőtt megnéznénk, mihez nem értenek, vegyük szemügyre ezt a másik, apró ügyet. Az ország északkeleti szegletében évek óta nem sikerül biztosítani, hogy a mellékvonalról jövő motorvonat elérje a fővonali csatlakozást Hidasnémetiben. Éppen öt perccel kési le menetrend szerint. Pedig a csatlakozáshoz nem kellene csoda, simán lehetne az utasoknak jó menetrendet írni, de eddig nem lehetett. (Az ügy bekerült a tévébe, rádióba, úgyhogy áprilistól állítólag lesz megoldás.) Miért nem lehetett? Mert ezek a régi vasutasok, igen, ugyanazok, akik a hófrászban hibát hibára halmoztak, nem engedték. A pályavasút forgalmi főosztálya (vezetője Csontos Endre) ragaszkodott pár értelmetlen szabályhoz, hogy negyvennel menjen a vonat ott, ahol mehetne ötvennel is, meg minden megállóban álldogáljon egy kicsit. És Matéczné emberei ezt is hagyták, amíg nem kellett kínosan magyarázkodni a médiában. Hiszen ők nem cégükhöz, a Starthoz és az utasokhoz lojálisak, hanem a régi, megcsontosodott vasúti vezetőkhöz. Sok hasonló esetet lehetne még sorolni.

Ezek a káderek egyvalamihez nem értenek. De ahhoz nagyon nem. A szolgáltatáshoz. Az utasok kiszolgálásához. Figyeljük meg! Mi az első reakciójuk valami problémára? A vonatok leállítása, lassítása. Abból nem lehet baj. Mármint nekik nem lehet bajuk. Az utas? Kit érdekel?

hogyan válnak ezek a szakmaiságukra büszke vasutasok saját paródiájukká

Vegyük észre azt is, hogy hogyan válnak ezek a szakmaiságukra büszke vasutasok saját paródiájukká! A gőzkorszak ziháló, erős és hatalmas vasútja, az a félkatonai ütőér mit tett, ha jött a hó? Hát nem azt, amit a MÁV 2008. január 2-án. Mindenkit berendeltek volna, nem hazaküldték volna a mozdonyvezetőket, mint most. Csizmát csizmához, fogat meg egymáshoz szorítva lapátolta, tolta, seperte volna mindenki a havat a váltók közül, hogy mehessen a vonat, hogy élhessen az ország. És ha a háromméteres hófúvásban már tényleg semmilyen erőfeszítés nem használt volna, akkor lógó orral és ziháló tüdővel, de büszkén, hogy "mindent megtettünk" lemondták volna a vonatokat. Most? Egy osztályvezető azt hallja a rádióban, hogy esetleg hószállingózás lesz, oszt rohan gyorsan kiirtani a fél menetrendet ott, ahol a legtöbb (lenne) az utas. A főnökei meg azóta is védik.

oszt rohan gyorsan kiirtani a fél menetrendet ott, ahol a legtöbb (lenne) az utas

A MÁV-csoportnál valójában egy hatalmas belső háború folyik néhány éve. Az egyre jobban partikuláris érdekekre széteső vasútnál persze számtalan egyéb frontvonal is húzódik, de mi csak koncentráljunk a nagy háborúra. Az állami tulajdonos azt szeretné, hogy egy hatékonyabb, korszerűbb, az utasoknak szolgáltató holding váljon a konglomerátumból. A tulajdonosnak persze nyíltan nem lehet ellentmondani, de el lehet szabotálni mindent. A szolgáltató személyszállító vasút harcosainak fővezére (az ellenfelei, talán a híveinek egy része is cárnak hívta) Devecz Miklós volt, az akkor még a MÁV-on belül létező személyszállítás főigazgatója.

Devecz nem volt vasutas, kívülről jött, a kapitalizmus világából. Az ő nevéhez fűződik az utasbarát, ütemes menetrend bevezetése. Leegyszerűsítés, de tekintsük úgy, hogy az utasbarát menetrend a szolgáltató vasúttal azonos. (Devecz érte el azt is, hogy egy árnyalattal tisztábbak lettek a magyar vonatokon a vécék, amióta nincs, megkezdődött a romlás ezen a téren is.) A régi rend megcsontosodott hívei ott akadályozták, szabotálták az utasbarát menetrendet, ahol tudták.

Gyűlölik, mert kívülről jövő emberek csinálták meg, nem ők az évtizedes tapasztalataikkal. Hát ezek a gyüttmentek jobban értenek a vasúthoz, mint mi? Nehogy már! Az ütemes menetrendet nem sikerült megakadályozniuk, de bevezetését lassították, most sem működik még a Dunántúl zömén. És kiszorították a MÁV-csoportból Deveczet, kirúgták a szolgáltató vasút híveinek egy részét.

a régi rend megcsontosodott hívei ott akadályozzák, szabotálják az utasbarát menetrendet, ahol tudják

Vegyük észre, hogy az említett két példában is az történt, hogy Csontosék, Matécznéék azonnal az ütemes menetrendet támadták! Ha hóra lehet hivatkozni, azonnal szétbombázzák az elővárosi vonalak utasbarát rendszerét (amely zónázó vonatokból és betétjáratokból áll, a részletek itt). Ugyanez történt a hidasnémeti csatlakozásnál. Az értelmetlen szabályok egyetlen célja az lehet, hogy árthassanak az utasbarát ütemes menetrendnek, amelynek a lényege, hogy rövid átszállási idővel lehet továbbutazni, egész nap, ugyanúgy.

Hogy a régi hívei pontosan miért gyűlölik úgy az ütemes menetrendet, a változást, a fejlődést, azt nem tudom. Eleinte bizonyára szakmai indokaik voltak. A kínálati menetrend több munkát kíván a járművektől, a vasutasoktól. Népszerű lehet tehát a főnök, ha ellenzi, akadályozza a feszítettebb munkavégzést követelő rendet.

És a már említett gyűlölet a kívülről jövő, rövid idő alatt kimutatható sikereket (több utas, nagyobb bevételek) elérő nem vasutasokkal szemben. Hogy miért nem látják be, hogy a vasút túlélésének az utasbarát menetrend az egyetlen módja, azt se értem. Hiányzik az intellektuális felkészültségük? Vagy cinikusak? Mindegy is. Az viszont biztos, hogy ezek a vezetők folytatják a háborút. Ott tesznek keresztbe az ütemes menetrendnek, ahol tudnak.

ahogy nekik jó, az azt jelenti: ahogy az ütemes menetrendnek rossz

Ha minisztérium vezetése most gyáva lesz megszabadulni ezektől az emberektől, minden hónapban lesz egy-egy új balhé a kereskedelmi tévék híradójában. Hiába dolgozik az új Start vezetésében néhány lelkes, néhány okos, néhány bölcs, a piacgazdaságot és a vasutat is értő szakember, a régiek klánja mindenhol ott van. Az elvileg egymással megrendelői viszonyban lévő cégek közötti ügyeket egymás között pacsizzák le, ahogy nekik jó.

Tudjuk, ahogy nekik jó, az azt jelenti: ahogy az ütemes menetrendnek rossz. Vagyis rossz az utasnak. Vagyis csökkenti a bevételeket. És végleg elszabotálja a vasúti reformot.

A szerző blogjában kommentelni is lehet az írást.