Tarlós stresszlabdát vitt a Mikulásgyárba

Bent, a kellemes melegben a Jingle Bells hawaii gitáros verzióját hallgatva egymást csoportokban váltó, mikulássapkás kisiskolások lélegzetvisszafojtva nézték, ahogy a csúszdáról a futószalagra esve a régi plüssállataik végleg eltűnnek a szemük elől. A nagyobbak azért jobban viselték, és megmondták a kisebbeknek, hogy jó kezekbe kerülnek.

A főpolgármester már 40 perce késett, de tudtuk, hogy jön, mivel mondták, hogy úton van, csak úgy tűnt, mintha útközben véget ért volna a varázs, és az Andrássy úton leállt volna a rénszarvas húzta tökhintó. Tarlós végül 45 perc után megérkezett, a nyomában pedig behozták a két becsomagolt dobozt.

Látszik, hogy ez Kelet-Európa: ahogy sok háztartásban, a dobozokról itt is aprólékos mozdulatokkal kezdték el lefejteni a karácsonyi csomagolópapírt, mintha reális esély lenne arra, hogy egyszer újra fel lesz használva, de végül persze győzött a karácsonyi hangulat, és a díszt a felétől már tépték, ahol érték.

Sortűzként villant a vaku, amikor kiderült, hogy mit hozott a mikulás: színes ceruzákat és stresszlabdát. Az előbbit még könnyen fel lehet dolgozni, az utóbbiról pedig csak annyit, hogy talán még mindig jobb a gyerekeknek, mint a pálinka. Tarlós nem mondott beszédet, csak röviden elmagyarázta, hogy miért hozott stresszlabdát, de sajnos egy méternél messzebb már semmit sem lehetett hallani.

Az Index mindenesetre úgy értesült, hogy ezeken a stresszlabdákon a Fővárosi Csatornázási Művek logója szerepel és régóta használt ajándék, tavaly ősszel például a Műcsarnok mögött megnyitott nyilvános wc használói kaptak ilyen labdákat emlékbe.

Ezután üdvözölte a fideszes Hassay Zsófiát, Terézváros polgármesterét, majd kezet fogott a jótékonykodó fővárosi cégek vezetőivel, akik érdekes stílusú nyakkendőkben keresték a polgármester pillantását. Egyébként jó nagy dobozokat küldtek a budapesti cégek, és a szervezők nem győzték hangsúlyozni, hogy a gyerekek nagyon fognak örülni a Díjbeszedő Holding Zrt. ajándékainak.

A folyamatosan duruzsoló ajándékgyárban annyira nem lehetett hallani a másikat, hogy Tarlóstól csak egy mondat jutott el hozzám, az is akkor, amikor a televíziónak nyilatkozott, és egy kis hangszóróból megütötte a fülemet, hogy: „Ebben a kis sátorban – vagy nem is olyan kicsi – beszorult a szeretet.” És mivel egy idő után az ember torkát már nemcsak a karácsonyi meghittség, hanem a meleg levegő is szorongatja, nem bántuk, hogy a polgármester tíz perc után véget vetett a szeretet ünnepének.