Végre megtanultam mérlegre állni

Hogyan lehet mérleget tesztelni? – merült fel a kérdés bennem, amikor megkerestek ezzel a Withings cégtől. Mit lehet ezen tesztelni, rá kell állni és leolvasni a számot, gondoltam. De a helyzet ennél sokkal bonyolultabb. A Withings Body Cardio mérlege ugyanis nem is arra való, hogy megmérjem vele a súlyomat. Ez csak egy apró része, ezen kívül pulzust mér, testtömegindexet számol, vízháztartást figyel. Tisztára, mint egy orvos, csak nem csóválja a fejét rosszallóan, amikor híztunk egy kilót.

Kezdjük ott, hogy nem mindegy ám, hogyan állunk rá a mérlegre; nekem például az első néhány alkalommal nem is sikerült. Ide-oda ugráltak a számok, nem tudta megállapítani, hány kilogramm vagyok. Pedig segít is, nyilacskákkal jelzi, hogy merre kellene dőlni, hogy egyensúlyban maradjak. De benne volt a bugi a lábamban, egyszerűen nem tudtam teljesen nyugodtan megállni.

Amikor sikerült, az volt a baj, hogy nem mezítláb álltam a mérlegre. Oké, a súlyomat így is le tudta olvasni, de ennél többet nem. Nem tudtam meg például, mennyi a pulzusom. Jó, valójában megtudtam, mert mindkét csuklómon egy-egy okosóra volt, amelyek folyamatosan mérik és az orrom alá dörgölik ezt az információt. De ugye a mérlegnek is ez az egyik okossága, hogy a testsúlyon kívül még egy csomó mindenről tájékoztat, akár szükségünk van rá, akár nincs.

Közben a fiam nevetve figyelte, hogy ugrálok le és fel a mérlegre és ő is ki akarta próbálni. Rá is állt, meg is mérte magát. Kicsit később azt veszem észre, hogy a mobilalkalmazásban megjelenik egy üzenet, hogy valami nem stimmel. Kiderült, hogy csak a fiam mérését vette be a rendszer, csak ezt küldte el a mérleg a telefonomnak. De szólt, hogy nézzem meg, mi lehet a hiba, azt azért nem veszi be, hogy közel a negyvenhez csak 17 kilogramm vagyok. Résen van, na.

Másnap reggel újult erővel vetettem bele magam a mérlegelésbe, mezítláb, reggeli előtt, ahogy illik. Ezúttal sikeres volt a mérés. Néhány perccel később férjem is ráállt a mérlegre, ő is kipróbál minden új kütyüt. A gépet egyáltalán nem zavarta, hogy néhány perc alatt ennyire megváltozott a súlyom, simán elkönyvelte ezt is. Vérszemet kaptam, felvettem néhány vastag pulóvert, még a télikabátomat is és úgy mértem meg magam. Könyvelte.

Az alkalmazást nézegetve aztán szembejött velem a pulse wave velocity, vagyis pulzushullám terjedési sebesség, amit amúgy nekem nem is mért. Elsőre nem is értettem, miről van szó. Valójában másodszorra sem voltam biztos abban, hogy ez nem valami átvágás. Kollégáim sem voltak jobban tájékozottak.

Ha minden igaz, ez az erek egészségét és a vérnyomást is figyelembe véve számolja ki, hogy milyen a szív- és érrendszeri állapotom. Ha például magas a vérnyomásom és rugalmatlanok az ereim, az nem jó. Meglepő módon, alacsony vérnyomás és rugalmas érfalra van szükség. A mérleg ezt a lábunkból próbálja kitalálni, ha mezítláb állunk rá, akkor valahogy érzékeli ezeket a hullámokat, és mond nekünk egy számot. Nekem 6,4-et mondott végül, miután rájöttem, hogy legalább ötször kell pontos mérési eredményt kapnom ahhoz, hogy egyáltalán ki tudja számolni a pulzushullámom terjedési sebességét. A táblázat szerint ez normális, de nem optimális. Több mozgást javasolt.

Ezt az információt félretettem, nem foglalkoztam vele többet. Maradtam a hagyományos mérlegfunkcióknál. Vagyis nem annyira hagyományos, mert egy egyszerű mérleg például nem dörgöli az orrom alá minden nap, hogy mekkora a testtömegindexem, mennyi víz van a szervezetemben (rejtély, ezt honnan tudja) és pontosan hány grammot híztam az esti mérlegelés óta. Az az igazság, hogy nekem túl sok ez minden nap, amúgy sem szeretek mérlegre állni, nem ettől függ, mennyire érzem magam jól a bőrömben. A mérleg ára sem ösztönöz arra, hogy rohanjak megvenni. Azért 50-60 ezer forint egy mérlegét nagyon sok, még akkor is, ha okos.