A masni, a doboz és az ajándék
Gyerekként bármiben könnyű hinni. Legfőképp abban, hogy karácsonykor az ajándékok csak úgy, maguktól kerülnek a feldíszített fenyőfa alá. Még az sem tűnik fel, hogy azokat az ajándékokat valaki becsomagolta, vagyis a szalaggal masnira kötött dobozok nyilván csak úgy teremnek, mint alma a fán. Gyermeki szemeinkkel részeket látunk, elménk elmerül egy-egy rácsodálkozás játékában.
De mindez azért van, mert hinni jó.
Egyszer Indiában jártam, és azt kérdezte tőlem egy szerzetes, tudom-e, mi a hit. Nem feltétlenül csak az istenbe vetett, merthogy a hit a természetrajzánál fogva mindenféle formában, ízben, méretben és valóságában ugyanolyan és ugyanaz.
Mondtam neki mindenfélét, ő pedig hallgatott. Miután befejeztem okfejtésemet, ezt felelte:
A hit olyan és az, mint amikor jegyet váltasz, majd felszállsz a repülőgépre, és elutazol egy másik városba, egy másik kontinensre.
Amikor látta rajtam, hogy azon töprengek, amit mondott, így folytatta:
Amikor el akarsz repülni valahova, nem azon gondolkodsz, hogy a gépen lesz-e pilóta. Amikor felszállsz a gépre, akkor sem arra gondolsz, hogy a pilótafülkében ül-e valaki. Amikor már repülsz, nem az jár a fejedben, hogy aki gépet vezeti, annak van-e erre képesítése. Amikor pedig kiszállsz a gépből, hálás vagy azért, mert megérkeztél oda, ahová indultál. Most, persze, azt gondolod, hogy amiről beszélek, az csupán bizalom, nem pedig hit. Pedig ahogyan rábízod magad a történések folyamára, arra, hogy hagyod, hogy a mindenségben mindenki tegye a dolgát, ahogyan te is, akkor az már maga a hit.
Amióta így gondolok mindarra, ami körülvesz, az ajándékozás öröme talán még nagyobb. Ha pedig karácsonykor a feldíszített fenyő alatt ajándékot találok, annak éppen úgy örülök, mint gyerekként.
Mert amit egy gyerek ösztönösen érez, azt felnőttként sem kell elfelejteni. S bár már tudom, hogy az ajándékok nem csak úgy maguktól kerülnek a fa alá, s hogy azokat valaki nyilván becsomagolja, mégis jó tudni, hogy a világon vannak dolgok, amelyek örökérvényűek és megváltoztathatatlanok. Idővel az élet minden részlete a helyére kerül, és az egész összeáll.