Újra szárnyal a klub, ahol hősként tisztelik a magyar edzőlegendát

Már kevesen emlékezhetnek rá, de bizony volt olyan időszak, amikor a Bologna számított az egyik legnagyobb erőnek az olasz labdarúgásban. A klub 1925-ben zsebelte be az első bajnoki címét az élvonalban (botrányos körülmények között, Benito Mussolini fasiszta kormánya ugyanis a labdarúgásra is nagy befolyást gyakorolt), amit további öt aranyérem követett, de aztán a második világháború miatt felfüggesztették a bajnoki küzdelmeket valamennyi osztályban.

A háború után azonban már nem jöttek a sikerek simán. A Bologna 1964-ben szerezte meg hetedik, egyben legutóbbi bajnoki címét, és az azt követő években kétszer is megnyerte ugyan az Olasz Kupát (1970, 1974), de az európai kupasorozatokban elmaradt a nagy áttörés. Bár 1998-ban egyike volt annak a három csapatnak, amely megnyerte az Intertotó-kupát, így elindulhatott az UEFA-kupa selejtezőiben a következő szezonban.

A Bologna legutóbb 2002-ben mérette meg magát Európában, 22 évvel ezelőtt az Intertotó-kupa döntőjében a Jean Tigana vezette Fulham ellen lépett pályára (melynek kapuját Edwin van der Sar védte), és az első mérkőzésen elért 2–2-es döntetlen után 3–1-re elveszítette a visszavágót.

A nácik által elhurcolt magyar edző legendának számít a városban

Mielőtt megnéznénk, hogyan lett BL-csapat a pofozógép Bolognából, szót kell ejtenünk a magyar labdarúgás történetének egyik nagy alakjáról.

A hatszoros magyar válogatott Wiesz Árpád Olaszországban nagy sikereket ért el edzőként, az Internazionalével (akkor Ambrosiana) 1930-ban bajnokságot nyert, nem mellesleg felfedezte Giuseppe Meazzát, akiből később a klub egyik legnagyobb legendája vált, róla nevezték el a milánói stadiont.

A zsidó származású szakember 1935-ben átigazolt a Bologna csapatához, amellyel 1936-ban és 1937-ben is olasz bajnok lett, így azonnal hőssé vált a helyiek szemében, a mai napig hatalmas tisztelet övezi a nevét a városában.

1938-ban Olaszországban elfogadták a zsidótörvényeket, így a Solton született Wiesz nem maradhatott a kispadon. A kényszerű távozás után a holland Dordrecht csapatánál kezdett dolgozni eredményesen, de 1942 nyarán a családjával együtt deportálták őt. Feleségével és két gyermekével Auschwitzban hunyt el 1944. január 30-án.

Weiszt soha nem felejtették el a bolognaiak, pár éve szektort neveztek el róla a Renato Dall'Ara Stadionban, ahol emléktáblát is állítottak neki, amit a város polgármestere leplezett le (a már említett Giuseppe Meazza Stadionban is avattak egy emléktáblát a tiszteletére).

A 2013 januárjában rendezett Bologna–Internazionale-kupamérkőzésen pedig a játékosok Weisz feliratú mezekben vonultak ki a pályára, így tiltakozva az olasz stadionokban tapasztalható rasszista megnyilvánulások ellen.

Két év alatt csodát tett a sikerkovács

Három nevet kell kiemelni, amikor a Bologna felemelkedéséről beszélünk. Egyikük az a Giovanni Sartori, aki a Chievo Verona és az Atalanta után az új állomáshelyén is csodát tett.

Sartori 1992-ben lett a Chievo sportigazgatója, az akkor harmadosztályú klub a ténykedése nyomán visszaverekedte magát az élvonalba, a csapat aztán a BL légkörébe is beleszimatolt.

2014 nyarán az Atalantánál vállalt munkát, amellyel szintén eljutott a BL-be, majd 2022-ben igent mondott a Bologna hívására, és mint látható, ott sem végez rossz munkát. Két év alatt a szakmai stábbal karöltve Bajnokok Ligája-helyet érő pozícióba navigálta az együttest.

Nem szabad megfeledkezni Szinisa Mihajlovicsról sem, aki éveken át harcolt a leukémiával, szervezete 2022 decemberében adta fel a küzdelmet a betegséggel szemben.

A Bologna kiváló csatára, Riccardo Orsolini néhány napja úgy fogalmazott, hogy a most remekül szereplő csapatnak Mihajlovics tette le az alapjait az elmúlt években.

Tőle tanultuk azt az elszántságot, ami hajt előre bennünket. Őszinte leszek, amikor biztossá vált, hogy bejutunk a BL-be, egyből Szinisa jutott eszembe, sokat köszönhetünk neki

– fogalmazott a 27 éves gólvágó.

A szezon igazi meglepetése viszont Thiago Motta vezetőedző volt. A Brazíliában született, játékosként brazil és olasz válogatott, több nagy klubnál megfordult 41 éves tréner remekül kiaknázta a játékosaiban rejlő potenciált. A The Guardian cikke külön kiemelte Riccardo Calafiori esetét, akit korábban minden edzője balhátvédként használt, Motta viszont fogta, és betolta őt a védelem közepére. Ez remek húzásnak bizonyult, a fiatal védő egyenesen megtáltosodott, és már öt gólpassznál tart az idei szezonban.

Azt egyelőre nem tudjuk, ki lesz a címvédő a BL-ben, a 2024-es finálét június első napján rendezik Londonban. Az Index helyszíni beszámolókkal gondoskodik arról, hogy az olvasókhoz minden friss és érdekes tartalom eljusson gyorsan, a döntő estéjén pedig egy percenként frissülő tudósítással is jelentkezünk, hogy senki ne maradjon le arról, ami a pályán történik.

A DÖNTŐBEN

Június 1., 21.00, London: Borussia Dortmund – Real Madrid