A Dortmundnál nagyjából csak 1997 szellemében bízhatnak a Real Madrid ellen

Kicsivel több mint egy éve, 2023. május 27-én a Dortmund a német bajnokság utolsó fordulójában úgy léphetett pályára, hogy ha legyőzi hazai pályán a középcsapatnak számító és négyes zakószériában lévő Mainzot, akkor a Bayern egyeduralkodását megszakítva biztosan bajnok lesz. Az együttes korán hátrányba került, majd büntetőt rontott, és még az első félidő derekán újabb gólt kapott, és egészen a 69. percig 0–2 állt az eredményjelzőn. Raphaël Guerreiro szépítése után a 96. percben Niklas Süle egyenlített, de ez is kevésnek bizonyult, jobb gólkülönbségével a Bayern lett a bajnok.

Persze könnyen lehet, hogy minden máshogyan alakul, ha a csapat sztárjátékosa, a 14 góllal és hét gólpasszal záró Jude Bellingham pályára tud lépni, de térdsérülése ebben megakadályozta.

Június közepén aztán bejelentették, hogy a még most is csak 20 éves angol középpályás 103 millió euróért és különféle bónuszokért cserébe a Real Madrid játékosa lesz, mindkét együttesnek messze a legjelentősebb átigazolási lépésévé válva ezzel. 

És most, nem egészen egy évvel a cserét követően, így vagy úgy mindketten eljutottak az idény legfontosabb klubmeccséig, a londoni BL-döntőig.

Csoportkörös gála után szűk sikerek rangadókon – halálcsoport után kikövezett út a döntőig

A Dortmund számára kis túlzással nehezebb volt a csoportkör, mint a kieséses szakasz fináléig tartó útja, hiszen a francia Paris Saint-Germain mindkettőben ott volt, mellette pedig még az olasz Milan és az angol Newcastle is bekerült a halálcsoportba. A kezdés nem alakult fényesen, a párizsi zakó után a Milan elleni 0–0 jött, viszont sorozatban három győzelemmel meglett a továbbjutás, a PSG elleni hazai iksszel pedig a csoportelsőség is.

Ehhez képest a kieséses szakaszban jött előbb a holland PSV Eindhoven (amely a 16-os erősorrendünk 15. helyezettje volt), a hazai pályán kiharcolt továbbjutás (1–1, 2–0) után a spanyol Atlético Madrid (7. a nyolcból) elleni nagy feltámadást (1–2, 4–2) követően pedig az ág legerősebb csapatának számító, de a legerősebb négyesbe így sem beférő PSG (5.), amellyel szemben mindkétszer 1–0-ra nyert a német csapat.

A Real Madrid ugyanakkor hibátlan volt a csoportban, az Union Berlint, a Napolit és a Bragát is oda-vissza legyőzte, így hibátlan mérleggel került a nyolcaddöntőbe. Ott az RB Leipzig (11.) otthonában aratott sikert követően Madridban rezgett a léc, de Willi Orbán gólja ellenére megmenekült a Real (1–0, 1–1), majd az idény rangadóján a hazai 3–3 után Manchesterben 1–1-re végzett a Cityvel (1.), és büntetőkkel kerekedett felül a címvédőn.

Ehhez képest a Bayern München (4.) elleni párharc könnyebbnek tűnt, az idegenbeli 2–2 után viszont hazai pályán a 88. percben még vezetett a német csapat.

Nem volt könnyű helyzetben sokszor a Real Madrid hátsó alakulata, kezdődött az egész azzal, hogy Thibaut Courtois a nyáron rendkívül súlyos sérülést szenvedett, a védelem közepéről pedig David Alaba és Éder Militao is kidőlt hosszú időre, így a döntőről sérülés miatt jó eséllyel lemaradó Aurélien Tchouaméninek tíz alkalommal kellett az idényben belső védőt játszania, a hozzá hasonlóan a pálya tengelyében otthonosan mozgó Eduardo Camavinga pedig hatszor szerepelt balhátvédként az évadban.

Bár Alaba továbbra is lábadozik keresztszalag-szakadásából, Militao az elmúlt hetekben már visszatérhetett, így nem lenne az sem meglepő, ha Nacho helyett ő lenne az egyik belső védő, és ugyancsak jó hír a királyi gárda szurkolói számára, hogy Courtois is bevethetővé vált az utolsó meccsekre.

A Real bajnokként várja a finálét, a Dortmund egyelőre csak a bővítés miatt BL-induló

A királyi gárda már a bajnokság elején belehúzott, és bár az első öt forduló sikere után az Atlético Madrid vendégeként kikapott, az egész idényben egyszer sem maradt alul ezt követően, így bár december közepéig a Girona szépen tartotta magát, ezt követően már végig a Real Madrid hátát nézte a spanyol mezőny.

A Dortmund ehhez képest október végétől kezdve januárig csak egy meccset megnyerve az ötödik helyen tanyázott, és bár egy márciusi négyes győzelmi szériával (közte a Bayern elleni müncheni 2–0-val) úgy festett, a top négy meglesz, végül ötödikként zárt.

A Bajnokok Ligája új rendszere miatt a németeknek ez a hely is elég most már az induláshoz, így nem feltétlenül kell mindent egy lapra feltenni az elitsorozatba kerüléshez, de érdekesség, hogy a korábbi két döntő alkalmával a bajnokságban egyaránt visszaesett időközben a fekete-sárga gárda. A kettős terhelés tehát nem annyira fekszik a fiatal együttesnek, de a döntőben egy meccsen azért lehetnek meglepetések.

A múlt a királyi gárda mellett szól – viszont a Wembley-ben a Dortmund a rutinosabb

A Real Madrid a sorozat rekordereként a 18. fináléjára készülhet, az eddigi 17-ből 14-et nyert meg, legutóbb 1981-ben maradt alul, vagyis a Bajnokok Ligájára keresztelés óta mind a nyolc döntőjében győzött.

Viszonyításképp, az örökranglista második helyén álló AC Milan összesen hétszer hódította el a trófeát, a BEK-érát is beleszámolva...

És akkor most ugorjunk a számegyenes másik vége irányában egy nagyot, hiszen a Dortmundnak ez csupán a harmadik fináléja lesz.

A fekete-sárgák 1997-ben meglepetésre 3–1-re legyőzték a címvédő Juventust a müncheni Olimpiai Stadionban, majd 2013-ban a Bayern München elleni német házi döntőben maradtak alul a Wembley-ben.

Ott, ahol viszont így már rutinosabb fellépőnek számít, hiszen a királyi gárda az eddigi 17 fináléjából egyet sem a londoni stadionban játszott!

Az edzők között is óriási a szakadék

A 41 éves Edin Terzicet először 2020 decemberében nevezték ki a Dortmund élére az idény végéig, majd 2022 májusában kapta meg ismét a kispadot. Rövid edzői karrierje első szakaszában rögvest Német Kupát nyert (a döntőben 4–1-re verve a Gulácsi Péterrel a kezdőjében felálló RB Leipzig ellen), majd tavaly karnyújtásnyira került a bajnoki címtől, de az utolsó fordulóban elszúrták előnyüket a Bayern Münchennel szemben. A Bajnokok Ligájában az első alkalommal jutott el a fináléig.

Carlo Ancelottit viszont aligha kell bárkinek is bemutatni, a játékosként kétszeres BEK-győztes középpályás trénerként még egy szinttel feljebb lépett, érdemeit pedig napestig lehetne sorolni – amit most nem teszünk meg. Kiemeljük ugyanakkor, hogy a 64 éves olasz szakember az egyetlen edző, aki mind az öt európai topligában volt bajnok, és tovább írja saját BL-döntős rekordját, ez már a hatodik fináléja lesz a sorozatban (a Milannal két győzelem között egy vereség volt a mérlege, a Real Madriddal eddigi két döntőjét megnyerte).

A keretértékek és a statisztikák között is hatalmas a differencia

A spanyol együttes 1,04 milliárd eurós keretértéke a világon is kiemelkedőnek számít, a BL-résztvevők közül csupán a Manchester City (1,27) és az Arsenal (1,14) előzte meg, ezzel szemben a Dortmund 463,7 millió eurója csak a 13. volt a mezőnyben, a játékosok átlagos értékét tekintve pedig még az Atlético Madrid is beelőzi, így a 14. helyre volt jó.

Egyénileg a németeknél az idényben 46 tétmeccsen 10 gólnál és 16 gólpassznál járó Julian Brandt 40 millió eurós „címkéje” a legmagasabb, ez amúgy megegyezik a 41 fellépésén a rolót 14-szer lehúzó Gregor Kobel, valamint a térdsérülésekkel (és Jadon Sancho érkezésével) küzdő Donyell Malen (15+5) becsült értékével is.

És akkor a túloldalon hét olyan futballista van, akit legalább 70 millió euróra taksálnak! A legkiemelkedőbb épp a Dortmundtól érkező Jude Bellingham, a 20 éves angol középpályás 23 góllal és 12 gólpasszal vette ki a részét a klub meneteléséből, 180 millió eurós piaci értéke pedig Erling Haaland és Kylian Mbappé mellett holtversenyben a legmagasabb a világon.

Nem sokkal marad el tőle a 23+11-nél tartó Vinícius Júnior (150 millió euró) sem, rajtuk kívül pedig a középpálya motorja, a csapat messze legtöbbet (53 meccsen 4190 játékperc) foglalkoztatott Federico Valverde (100), valamint a 17 gólt és kilenc gólpasszt összehozó Rodrygo (100) értéke éri el a százmilliós határt.

Egy fél mondatot még kell szánnunk a 34 éves peremembernek, Joselunak, aki 17 góllal, közte a Bayern elleni duplával szolgálta meg a neki jutott lehetőséget, Brahim Díaz szépen csendben már 21 kanadai pontot termelt (12+9), Arda Güler pedig összesen 440 játékperc alatt hatszor volt eredményes, vagyis 74 percenként talál be a királyi gárdában!

A Dortmundnál ehhez képest Füllkrug (15+10) és Malen (15+5) vezeti a rangsort Brandt (10+16) előtt, rajtuk kívül pedig még az idény végén 12 év elteltével távozó Marco Reus (9+10), Marcel Sabitzer (6+9) és Jamie Bynoe-Gittens (2+8) termelt két számjegyű kanadai pontot.

A tippjeink ehhez képest szorosan alakultak

Ezek után aligha meglepő, hogy szerkesztőségi tippjeink többsége a Real Madridra érkezett, sőt, valójában szorosabb is lett a párharc a vártnál, hiszen a Dortmund eddig rendre a listánk végén volt, ehhez képest „csak” 9:4 arányban jött ki győztesen a spanyol bajnok. Négyen vélték, hogy nem dől el a rendes játékidőben a trófea sorsa, ebből hárman tizenegyespárharcot is várnak, amiben két dortmundi siker mellett egy madridi volt a megoszlás.

Azért ha a differenciákat nézzük, még egyértelműbb a kép, hiszen öten várnak legalább kétgólos Real-győzelmet, míg a legoptimistább német jóslat egy 3–1-es siker volt, az összesített gólok száma is masszív különbséget jelez: 26–13.

Bajnokok Ligája 2023–2024, döntő

szombat 21.00: Dortmund (német)–Real Madrid (spanyol) (Tv: M4 Sport) – élőben az Indexen!

London, Wembley Stadion. V: Slavko Vincic (szlovén)

A várható kezdőcsapatok

Dortmund: Kobel – Ryerson, Hummels, Schlotterbeck Maatsen – Sabitzer, Can– Sancho, Brandt, Adeyemi – Füllkrug. Vezetőedző: Edin Terzic

Real Madrid: Courtois – Carvajal, Rüdiger, Nacho, F. Mendy – Valverde, Kroos, Camavinga – Bellingham – Rodygo, Vinícius Júnior. Vezetőedző: Carlo Ancelotti

(Borítókép: Naomi Baker / Getty Images)