A Dortmund mindent kihagyott, a Real Madrid köszönte szépen, és megnyerte a BL-t

A Real Madrid a sorozat rekordereként a 18. fináléjára készülhetett, az eddigi 17-ből 14-et nyert meg, legutóbb 1981-ben maradt alul, vagyis a Bajnokok Ligájára keresztelés óta mind a nyolc döntőjében győzött.

Viszonyításképp, az örökranglista második helyén álló AC Milan összesen hétszer hódította el a trófeát, a BEK-érát is beleszámolva…

A múlt, a keret és az edzői stáb is a királyi gárda mellett szólt – viszont a Wembley-ben a Dortmund volt a rutinosabb

És akkor most ugorjunk a számegyenes másik vége irányában egy nagyot, hiszen a Dortmundnak ez csupán a harmadik fináléja volt.

A fekete-sárgák 1997-ben meglepetésre 3–1-re legyőzték a címvédő Juventust a müncheni Olimpiai Stadionban, majd 2013-ban a Bayern München elleni német házi döntőben maradtak alul a Wembley-ben.

A spanyol együttes 1,04 milliárd eurós keretértéke a világon is kiemelkedőnek számít, a BL-résztvevők közül csupán a Manchester City (1,27) és az Arsenal (1,14) előzte meg, ezzel szemben a Dortmund 463,7 millió eurója csak a 13. volt a mezőnyben, a játékosok átlagos értékét tekintve pedig még az Atlético Madrid is beelőzi, így a 14. helyre volt jó.

Ezek után kisebb meglepetést kelthet, hogy a finálé kombinált álomcsapatába négy dortmundi is be tudta verekedni magát, pedig így történt.

Ahogyan a keretnél, úgy az edzők között is óriási a szakadék, hiszen a 41 éves Edin Terzic karrierje második döntőjére készül a 2021-es Német Kupa után, a 64 éves Carlo Ancelotti viszont csak a BL-ben hatodszor finalista (már az öttel is rekorder volt), ráadásul az egyetlen, aki mind az öt topligában bajnok tudott lenni.

Röviden összefoglalva: előzetesen minden a Real Madrid sikere mellett szólt, és ezzel – szerkesztőink mellett – egyetértettek olvasóink is.

Szelfiző szurkolók után a Dortmund ébredt előbb, de hiába a nagy helyzetek, gól nélkül telt az első félidő

Azt túlzás lenne állítani, hogy egymásnak estek volna a csapatok, az első tíz perc messze legérdekesebb eseménysorát néhány pályára beszaladó szelfimágus akciója jelentette a gyepen.

Hanem aztán az első negyedóra végéhez érve kissé felpörögtek az események, előbb az idényben 10 gólt és 16 gólpasszt jegyző Julian Brandt került lövőhelyzetbe a büntetőterületen belül, de a hosszú alsó mellé passzolt, majd a túloldalon Vinícius Júnior lőtt jócskán a léc fölé.

A 21. percben jött el az első igazi ziccer, Mats Hummels indításával Karim Adeyemi lépett ki remek ütemben, megpróbálta elhúzni a kifutó Thibaut Courtois mellett, de túl hosszan tolta meg, így nem tudott az üres kapura lőni.

Szinte rögvest jött az újabb lehetőség, Niklas Füllkrug a bal oldali kapufát találta el – bár lehet, hogy gól esetén ezt videózás után les miatt elvették volna akkor is, ha befelé pattan.

A Real Madrid csak nem akart felébredni, és újra a dortmundi bal oldal lendült akcióba, Adeyemi lövésére leért Courtois, Füllkrug akrobatikus fejese pedig már nem a kapu felé ment.

A félidő végjátékában még Marcel Sabitzer jobb alsóra tartó átlövését hárította Courtois, az első félidő egyértelműen a németekről szólt, de így is gól nélkül fordultak a felek.

Feljavult a Real, Carvajal második fejese pedig eldöntötte a finálét

A füstfelhőben induló második félidőben egy német szögletet követően a Real lehetőségeivel folytatódott a meccs, Hummels Vinícius Júniorral szembeni szabálytalanságát követően Toni Kroos jobb felsőre tekert szabadrúgását Gregor Kobel simogatta ki a jobb felsőből, majd a szöglet után Daniel Carvajal fejese tévesztett kaput – mindenesetre valamit villantott a rekordgyőztes is végre.

Egy órányi játékhoz közeledve a Real jobbhátvédje előbb egy kis kakaskodással vétette észre magát, majd egy kapáslövéssel, utóbbi Ian Maatsenen megpattanva lett Kobel zsákmánya.

A 63. percben aztán megint Courtois-nak kellett játékba avatkoznia, Adeyemi bal oldali beadását Füllkrug fejelte kapura, de a belga hálóőr ismét a helyén volt, így maradt a gól nélküli állás.

A második játékrész derekán Rodrygo centerezése után az idény talán legjobb játékosaként tündöklő Jude Bellingham is megvillant – fejese nem talált kaput –, majd érkezett a pályára az utolsó dortmundi mérkőzését játszó Marco Reus is, az egyébként kifejezetten aktív Adeyemi helyére beállva.

A 77. percben Bellingham eldönthette volna a meccset, de ziccerébe bele tudott vetődni Nico Schlotterbeck, így centikkel mellé szállt a labda. Nem sokkal később Kroos újabb szabadrúgását kellett Kobelnek hárítania, majd Eduardo Camavinga tekerésénél és Nacho szöglet utáni fejesénél is hárított a svájci kapus.

A 83. percben zárta le végleg a trófea sorsát a Real Madrid. Német hibát kihasználva jutottak labdához a spanyolok, Bellingham átadásával pedig Vinícius Júnior került ziccerbe, és bár kicsit eltörte a labdát, az így is kikötött a bal alsóban (0–2). 

Nem sokkal később Füllkrug szépítését les miatt vették el – jogosan –, így nem maradt kérdés az utolsó percekre:

Bajnokok Ligája 2023–2024, döntő

Dortmund (német)–Real Madrid (spanyol) 0–2 (0–0)

London, Wembley Stadion, 86 212 néző. V.: Slavko Vincic (szlovén)

Dortmund: Kobel – Ryerson, Hummels, Schlotterbeck, Maatsen – Sabitzer, Can (Mallen, 80.) – Sancho, Brandt (Haller, 80.), Adeyemi (Reus, 72.) – Füllkrug. Vezetőedző: Edin Terzic

Real Madrid: Courtois – Carvajal, Rüdiger, Nacho, F. Mendy – Valverde, Kroos (Modric, 85.), Camavinga – Bellingham (Joselu, 85.) – Rodygo (Militao, 90.), Vinícius Júnior (Lucas, 90+4.). Vezetőedző: Carlo Ancelotti

Gólszerző: Carvajal (74.), Vinícius Júnior (83.)

(Borítókép:  Vinícius Júnior 2024. június 1-én a Bajnokok ligája döntőjén. Fotó:  Carl Recine / Reuters)