Öt érv, amely alapján a lehető legjobb helyre került a 2024-es Aranylabda

Idényről idényre megannyi érv és ellenérv feszül egymásnak, amikor a világfutball legpatinásabb egyéni díja, az Aranylabda szóba kerül. Következetességet pedig a legritkább esetben lehet felfedezni az aktuális győztes és közvetlen elődjei elismerésében. Hol a több lőtt gól, hol a több serleg, egyszer a klubszínekben, egyszer a válogatottal elért sikerek esnek nagyobb súllyal latba. Tény, maga a díjazási-pontozási metódus is sokat változott az évek, évtizedek alatt. Amikor pedig tömegek szavaznak, a következetesség számonkérése teljesen értelmetlenné is válhat. 

Ami tény, 2024 október 28-án Párizsban, a France Football gáláján Rodri nevét olvasták fel, amikor a 2023–2024-es idény legjobb férfi játékosát kellett a színpadra szólítani. A The Analyst néhány órával később már részletes elemzést közölt arról, mi minden szólt a spanyol középpályás sikere mellett. A statisztikatengerben elmerülve pedig nagyon nehéz azt mondani, ne szólt volna egy rakat érv a spanyol sikere mellett. 

1.: lehengerlő munkabírás 

Noha a 28 esztendős középpályás épp súlyos térdsérüléséből lábadozik, előtte pedig az egyik leghangosabb szószólója volt a naptár túlzsúfoltságának, kiemelkedő munkabírását nehéz lenne vitatni. A díjazott szezonjában – az Aranylabda a 2023 augusztusától 2024 júliusáig tartó időszakban nyújtott teljesítmény alapján jár – klubszinten ötven, a válogatottban pedig további tizennégy találkozón vett részt. A Manchester Cityben 4328 játékperce volt, a spanyol labdarúgó-válogatottban 1147. Pep Guardiola együttesében ráadásul mind az ötven alkalommal kezdett… annál az edzőnél, aki trófeái és lehengerlő meccstaktikái mellett talán épp a kiszámíthatatlan rotációjáról a leghíresebb még. 

Rodrinál többször senki sem kezdett a Cityben. Játékpercek terén is csak a szintén kiemelkedő idényt futó Phil Foden tudta megközelíteni, mindenki más 3900 alatt maradt. Mindez ráadásul nem egyetlen kiugró eredmény volt tőle: 2019-es érkezése óta szeptemberi sérüléséig az egész ligában csak egy játékos töltött nála is több időt a pályán (20 555), a Manchester United csapatkapitánya, Bruno Fernandes (21 210).

Az anno 70 millió euróért szerződtetett középpályás már csak ezzel az állandósággal is óriásit törlesztett a vételárából, de bőven akad más hozzáadott értéke is a City játékához…

2.: a játékra gyakorolt hatása

Merthogy nemcsak a játékperceivel ostromolta a rekordokat 2023–2024-ben, hanem a pályán nyújtott teljesítményével is. A spanyolt nyugodtan nevezhetjük a manchesteriek motorjának: a 2003–2004-es idény óta rendelkezésre álló adatok alapján még egyetlen PL-játékosnak sem volt egy szezonban annyi pontos átadása, mint neki (3359). Ráadásul ezen passzok többségére nem is húzhatjuk rá, hogy jelentéktelen alibimegoldások lettek volna: 2122 ugyanis az ellenfél térfelén történt, ami ugyancsak rekord az angol élvonalban az Opta adatbázisa szerint. 

Minden sorozatot tekintve, 90 percekre vetítve 111,2 passza volt 92,3 százalékos pontosság mellett. Ennél több átadása egyetlen topligás játékosnak sem volt a 2023–2024-es kiírásokban. A második legmagasabb számot a Bayer Leverkusenben brillírozó Granit Xhaka hozta össze 102,4-es átlaggal és a Rodriétól gyengébb, 91,2 százalékos pontossággal. 

A zsinórban negyedszer megszerzett PL-címben nagyobb ráhatása egyetlen csapattársának sem volt. Száznál több sikeres passza egyedül neki volt a bajnokságban (103). A labdaérintések terén is kiemelkedett, 126-szor avatkozott játékba 90 percenként, 24-gyel többször, mint bárki az angoloknál. 

Meccsenként 8,4 lövésig vitt akcióban vállalt szerepet legalább egy jó átadással (a lista ötödik helyére egyébként Szoboszlai Dominik ért oda 7,4-gyel). 

Guardiola az emlegetett szezon előtt nem győzte elégszer hangsúlyozni, mekkora fejlődésen ment keresztül a City színeiben. Mind fizikumát, mind a játék közben hozott döntései tempóját és pontosságát illetően. 

„Hihetetlenül nagyot lépett előre. Úgy érzem, még mindig van benne potenciál, hogy még jobbá váljon. Természetesen rendkívül fontos a csapat számára, óriási küzdő a legfontosabb meccseken is. Rendkívül elégedettek vagyunk vele” – mondta róla az „égszínkékek” mestere. 

3.: a csapatra gyakorolt hatása

Nincs játékos a katalán tréner 2016-os manchesteri kinevezése óta, akinek a hiányát jobban megérezte volna a csapat, mint akkor, ha Rodri nem tudott pályára lépni. Maradva az előző kiírásban lejátszott 50 meccsénél, ezek közül a City 38-szor tudott nyerni, tizenegyszer végzett döntetlenre, s csupán egyet, a Manchester United elleni FA-kupa-döntőt vesztett el (a legutóbbi 85 meccsén, amelyen játszott, ugyancsak ez az egy veresége van). Ellenben a kilenc meccsen, amelyen hiányzott, négy vereség is becsúszott a bajnoki címvédőnek. 

2019 óta 199 ligameccsen szerepelt, ezeken 2,40 pontot átlagolt az együttese. 25-ről hiányzott sérülés – és egyéb okok: többnyire eltiltás – miatt, ezeken már „csak” 2,00. A 25 meccsből hetet, azaz a találkozók 28 százalékát veszítette el a City. Az együttes relatív gólkülönbsége is óriási különbséget mutat: vele +1,70, nélküle +1,20. 

4.: a kapu előtt is hatékony 

Noha posztjából fakadóan messze nem a gólszerzés a legfontosabb feladata, ilyen téren is kiemelkedő évadot zárt. Összesen 23 (9+14) kanadai pontot termelt klubszínekben, miközben korábban sosem fordult elő vele, hogy akár gólból, akár gólpasszból hétnél több került volna külön-külön a neve mellé. 

Ahogyan azt az Analyst elemzői, David Segar és Matt Furniss is kiemelték: a góljai ráadásul rendre fontosak is voltak: 

• A Sheffield United vendégeként a 88. percben szerzett győztes találatot.
• A Chelsea ellen a hajrában szerzett 4–3-as vezetést, igaz, erre Cole Palmer még büntetőből válaszolni tudott a ráadásban – így is pontot ért. 
• A Chelsea elleni hazai bajnokin a 83. percben egyenlített.
• A West Ham United elleni szezonzárón szintén betalált, ezzel lett biztos a City újbóli címvédése. 

4+1.: jó bornak nem kell cégér

Rodri viszonylag csendes karakterét jól jellemzi, hogy a spanyol játékosnak egyetlen hivatalos közösségi oldala sincs, sőt magánszemélyként sem található meg az említett felületeken. Korábban mindezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, jobban hisz a személyes kapcsolattartás erejében, egyszerűen úgy tartja, nincs szüksége arra, hogy az online térben kommunikáljon a barátaival. Legrosszabb esetben felhívja őket…

Ilyen szempontból szinte zéró önmarketinget visz, természetesen klubja, a Manchester City felületein rendre belebotlunk az arcába, ahogyan a profik számára kötelező megjelenésekkor is áll a média rendelkezésére. Hasonló gépezet azonban nem dolgozik a „sztárolásán”, mint dolgozott az eredményei alapján idén legnagyobb Aranylabda-riválisának számító Vinícius Júniorén, akinek a madridi székhelyű Marca nyomán már a fél spanyol és brazil sajtó odaadta a díjat. Sőt, elég, ha csak a hétvégi, Barcelona elleni mutatványára gondolunk: igazából Vinícius maga is úgy állt a dologhoz már napok – ha nem hetek – óta, hogy a díjat csakis ő nyerheti meg. Holott teljesítményalapon ez közel sem volt olyan egyértelmű, mint a Real Madrid PR-gépezete mutatni igyekezett. 

Azt már csak mi tesszük hozzá: jó bornak amúgy sem kell cégér. Rodri teljesítménye – a fenti számok alapján is – önmagáért beszél. 

Karakteréről szintén érdekes adalék a spanyol és így a világsajtót már évekkel korábban bejárt történet, mely szerint már bőven havi 10 ezer eurók felett keresett az Atlético Madrid játékosaként, amikor még mindig egy – ezen a szinten filléres – Opel Corsával járt a csapat edzéseire. Amikor pedig az autóról kérdezték, csak annyit felelt, épp olyan jól eljut vele egyik pontból a másikba Madrid környékén, mint ahogy elvinné egy luxusjárgány. 

(Borítókép: Rodri a Premier League serlegével. Fotó: Getty Images Hungary)