A Real Madrid a klub történetének legnagyobb zakójáért állhat bosszút

További Bajnokok Ligája cikkek

A BEK/Bajnokok Ligája történetének két legsikeresebb csapata, a Real Madrid és a Milan labdarúgócsapata találkozik egymással 21 órakor a Santiago Bernabéu Stadionban. A királyi gárda számára a keddi mérkőzés újabb esélyt kínálhat a „bosszúra”.

Még a legnagyobb csapatok életében is akadnak olyan mérkőzések, amelyeket a legszívesebben a történelemkönyvekből is törölnének. És bár a Real Madrid kétségtelenül Európa királya a nemzetközi kupaporondon, ez sem jelenti, hogy a spanyol együttes kivételt jelentene.

A 15-szörös BEK/BL-győztes csak az elmúlt tíz évben hatszor ülhetett fel a trónra, mégis, csupán az előző 15 évet vizsgálva olyan zakókat jegyezhettünk fel, mint a 2012–2013-as idény dortmundi elődöntője (4–1), az Ajax elleni hazai 1–4 2019-ből, vagy éppen Liverpoolban (2009) és a Manchester City otthonában (2023) kapott 4–0-s verés.

De még ennél is volt nagyobb pofonja a királyiaknak, ráadásul épp a mostani ellenféllel szemben.

1989 tavaszán az akkor még csak kétszeres BEK-győztes Milan az elődöntő első felvonásán Hugo Sánchez góljára Marco van Bastenével felelve 1–1-re végzett Madridban, majd két hét múlva Milánóban tönkreverte a rekordert.

A piros-feketék épp az ellenfél mostani trénere, Carlo Ancelotti góljával szereztek vezetést a 18. percben, majd a szünet előtt Frank Rijkaard és Ruud Gullit is eredményes volt. Hogy teljes legyen a hollandok gálája, arról van Basten gondoskodott a fordulást követően, és még mindig nem jártunk egyórányi futballnál, amikor Roberto Donadoni beállította az 5–0-s sikert.

A Milan 1989-es mészárlása a Real Madrid ellen

Az idény utolsó mérkőzése sem lett izgalmasabb, a három évvel korábbi BEK-győztes Steaua Bucuresti ellen Gullit és van Basten a 46. percig eljutott két-két gólig, a Milan 4–0-s győzelemmel nyerte meg a sorozatot.

Ezzel pedig alaposan belelendültek az olaszok, 1989 és 1995 között ötször is döntőztek, és bár ebből „csak” hármat nyertek meg, így is egyre megközelítették a rekordert (6–5). Az 1998 és 2002 közötti triplával ismét ellépett a Real (9–5), de a Milan a következő öt évben kétszer csúcsra érve szorosan tartotta a párharcot (9–7).

Az elmúlt egy évtizedben viszont a királyi gárda a Milant is állva hagyta (15–7), ezzel együtt még mindig ez a két legsikeresebb klub a legfontosabb nemzetközi sorozatban.

Érdekesség, hogy a játékosként kétszeres BEK-győztes Ancelotti volt a Milan edzője a 2003-as és 2007-es BL-győzelem során, de még így is eredményesebb a Real Madriddal, hiszen 2014 és 2022 után 2024-ben már harmadszor ért a csúcsra.

A BEK/BL-győztesek örökrangsora

15 – Real Madrid (spanyol)
7 – Milan (olasz)
6 – Bayern München (német), Liverpool (angol)
5 – Barcelona (spanyol)
4 – Ajax (holland)
3 – Inter (olasz), Manchester United (angol)
2 – Benfica (portugál), Chelsea (angol), Juventus (olasz), Nottingham (angol), Porto (portugál)
1 – Aston Villa (angol), Celtic (skót), Crvena zvezda (jugoszláv), Dortmund (német), Feyenoord (holland), Hamburg (német), Manchester City (angol), Marseille (francia), PSV (holland), Steaua Bucuresti (román)

Még egy hasonló zakó befigyelt a Real Madridnak Európában

Ez már a második 5–0-s veresége volt a királyi gárdának, ugyanis 1982-ben az UEFA-kupában volt hasonló az eredmény – a Kaiserslautern otthonában.

A spanyol csapat számára már a nyitókör sem volt sima, Tatabányán 2–1-re nyert a magyar együttes, a visszavágó 73. percében szerzett Isidro-találat viszont az akkor még bőven érvényben lévő idegenben szerzett gól szabálya szerint a Realt juttatta tovább.

A második fordulóban a keletnémet Carl Zeiss Jena kétszer is vezetett a Bernabéuban, de ismét Isidro volt a hős (3–2), a gól nélküli visszavágót követően pedig a Rapid Wien elleni párharcot Carlos Santillana késői találata döntötte el Bécsben.

Így érkeztünk el a nyugatnémet Kaiserslautern elleni negyeddöntőig, és nem sok jel utalt arra, hogy itt bármi gond lehet. Juanito góljával ugyanis a 68. percben már 3–0-ra vezetett otthon a Real, és bár a vendégcsapat a végjátékban egy büntetőből szépített, így is 3–1 lett a vége.

Hanem aztán a visszavágón – a játékosként olimpiai bajnok győri legenda – Palotai Károly bíráskodása mellett Friedhelm Funkel már az első negyedórában duplázott, a második félidő elején Hannes Bongartz és az első meccsen is eredményes Norbert Eilenfeldt is betalált, majd Reiner Geye állította be az 5–0-s végeredményt.

A meccs krónikájához tartozik, hogy a magyar játékvezető a 31. percben Isidrót, a 39. percben Lauri Cunninghamet, a 65. percben pedig Francisco Pinedát is kiállította, így a Real Madrid hármas emberhátrányban zárta a meccset, amelyen amúgy 4–0-nál még egy büntetőt is elhibázott a spanyol csapat.

A Kaiserslautern 1982-es 5–0-s győzelme a Real Madrid ellen

Teljesen kiegyenlített az örökmérleg

Messze nem az 1989-es párharc volt azonban az első a keddi felek között. Az ugyanis rögtön az első BEK-évadban összejött. 1956-ban, ugyancsak az elődöntőben Alfredo Di Stéfanóék otthon 4:2-re győztek, amire a Milan Giergio Del Monta két büntetőjének köszönhetően is „csak” 2:1-gyel tudott felelni. A sorozatot ugyanúgy a Real nyerte meg, mint két évvel később, amikor a fináléban kétszer is egyenlíteni tudott a Milan ellen, hogy aztán a hosszabbításban Gento a spanyolok javára döntsön (3:2).

Az 1963–1964-es kiírásban Puskás Ferencék négyesére csupán Giovanni Lodetti tudott felelni (4:1), és bár otthon 2:0-ra nyert a Milan, így is a Real jutott tovább, hogy aztán a fináléban a másik milánói csapat, az Inter már túl soknak bizonyuljon Bécsben (1:3).

Az 1989-es mészárlás után egy évvel a nyolcaddöntőben találkoztak a csapatok, Rijkaard és van Basten már az első negyedórában lerendezte a hazai meccset (2–0), Madridban Emilio Butragueno találata pedig így már csak a kozmetikázásra volt jó (1–0) az összesítésben.

Azóta csak csoportmeccsen találkoztak a csapatok, a 2002–2003-as idényben mindkétszer a házigazda nyert (Milan 1–0, Real 3–1), 2009-ben a Milan a madridi 3–2-es sikere után otthon 1–1-re végzett, egy évvel később viszont a Real a hazai 2–0 után 2–2-es döntetlent ért el.

Mindez azt jelenti, hogy a 16. egymás elleni meccs előtt a mérleg borzasztóan kiegyenlített: hatszor nyert a Real Madrid és a Milan is, háromszor döntetlen született, és még a gólkülönbséget tekintve is alig van differencia, 25–24 az olaszok javára.

A párharc történetében van Basten és Di Stéfano mellett még egy futballista jutott el három gólig, méghozzá Raúl.