Érdemes lejönni a húsról? És biciklire pattanni?

A globális felmelegedés negatív hatásait már most érezzük – elég, ha csak az egyre szélsőségesebbé váló időjárásra, a hőhullámokra, az özönvízszerű esőkre gondolunk. A tengerszint-emelkedéssel apró szigetországok és tengerparti világvárosok léte kerül veszélybe, a mezőgazdaság invazív kártevő fajokkal néz szembe. A sort még sokáig folytathatnánk.

A klímaváltozás lassítása érdekében csökkentenünk kell a szénlábnyomunkat – az optimistább forgatókönyvek szerint az utolsó előtti pillanatban vagyunk ehhez. Azt, hogy milyen lesz a jövőnk, egyrészt a jelen technológiai megoldásai határozzák meg, másrészt az egyéni döntéseink, amelyek az életmódunkra, a fogyasztásunkra, vagy éppen étkezésünkre vonatkoznak. A háztartási energia- és az üzemanyag-fogyasztás mellett a légi közlekedés igénybevétele, a hulladékkezelés és a vásárlás is mind befolyásolják a karbonlábnyomunkat, de olyan tényezők is számítanak, mint az étrend, vagy az internethasználat.

Cikkünkben és infografikánkon hat, tipikusnak mondható karakter karbonlábnyomát hasonlítjuk össze, és megvizsgáljuk, mennyi az éves üvegház-kibocsátásuk a közlekedésre, a lakhatásra, a vásárlásra és a szabadidő eltöltésére vonatkozóan. Ezenkívül tippeket adunk, hogyan lehet csökkenteni ezeket az értékeket a hétköznapokban.

A legkisebb változtatás is számít

Sokan gondolják úgy, hogy a háztartási hulladékuk mennyisége, vagy az elhasznált üzemanyag egyáltalán nem számít, amikor gyárok tízezrei szennyezik a levegőt, és járulnak hozzá az éghajlatváltozáshoz elképesztően magas karbonlábnyomukkal. A zöldebb életvitelt azonban kicsiben is érdemes elkezdeni, mert az egyéni szénlábnyomok csökkentése összeadódva az egész országra és a bolygóra is jelentősen kihat. A környezettudatosabb életmód ráadásul sok más pozitív változást - tudatosabb döntéseket, kevesebb kacatot, alacsonyabb rezsit, több értékes időt is magával hoz. Lássuk, hogyan érdemes elkezdeni mindezt.

Tudatos vásárlás

Nézzünk utána, honnan származik a termék, amit megveszünk. Mielőtt újabb használati tárgyat vásárolunk, gondoljuk át, hogy tényleg szükség van-e rá, ha pedig igen, beszerezhető-e használtan is. Részesítsük előnyben a tartós termékeket, és kerüljük az eldobható, egyszer használatos dolgokat.

Kocsiba ülni és taxizni kétségtelenül a legkényelmesebb megoldás, de helyi szinten a leginkább környezetszennyező is - feltéve, hogy nem zöld rendszámos autónk van. Csak akkor használjunk autót, ha muszáj. A bringázás és a tömegközlekedés mellett az autómegosztó szolgáltatások igénybevétele és a telekocsizás is opció. Lehet, hogy így három autóval kevesebb indul el aznap.

A legjobb hulladékcsökkentő módszer az, ha nem veszünk meg felesleges dolgokat - ehhez persze önmérséklet is kell. Ha mégis túlvásároltuk magunkat, adjuk tovább a felesleget, így az nem hulladékként végzi. Amit csak lehet, hasznosítsunk újra. A háztartási szemét egyharmada szerves hulladék, amit komposztálhatunk, és használhatjuk a kert trágyázására és a talaj javítására.

A régi nyílászárók, szigetelés nélküli falak, korszerűtlen fűtésrendszerek és áramzabáló háztartási gépek havi szinten súlyos tízezreket vesznek ki a zsebünkből. A felújítás és a csere egyszerre nagyobb összeg lehet, de ha osztunk-szorzunk, és látjuk, hogy megtérül, könnyebben belevágunk a dologba. Az okos megoldások, programozható klíma, használati melegvíz-rendszerek rengeteg energiát és pénzt megspórolnak nekünk.

A munkahelyek felelőssége óriási, ha a környezettudatosságról van szó. A „zöld”, legalábbis energiahatékony irodák alacsony rezsivel üzemeltethetők, és a szelektív hulladékgyűjtésre is figyelmet fordítanak. A digitalizáció által nyújtott lehetőségek kihasználásával csökkenhet a papírfelhasználás. Az online ügyintézés, a videokonferenciák vagy a távmunka bevezetésével pedig az is kiderülhet, hogy feleakkora iroda is elég. A fiatal munkavállalók számára a zöld szemlélet is egyre fontosabb, amikor munkahelyet választanak – már rég nem elég a rugalmas munkaidő és a csocsóasztal egy számukra is vonzó irodához.

Nem is gondolunk bele, de az internethasználat is hozzátesz a karbonlábnyomunkhoz, hiszen a böngészéshez, a szerverek működtetéséhez és az adatok továbbításához is rengeteg energiára van szükség. Míg sokan a felesleges holmikról viszonylag könnyen lemondanak, a korlátlan wifi a legfontosabb szükségletek között van. A megoldás lehet a „zöld” netbővítő adatcsomag, ami azt jelenti, hogy a szolgáltató megtermeli a felhasznált adatok továbbításához szükséges energiamennyiséggel megegyező energiát, pl. egy saját napelemes rendszerrel.

Egy nagyvárosban nem mindig könnyű megoldani, hogy helyit és szezonális alapanyagokat vegyünk. Ha nincs időnk piacozni, csatlakozhatunk vásárlói közösségekhez is, amelyek közvetlenül a termelőtől szállítják hozzánk a hozzávalókat.

A sok hús, tejtermék és általában az állati fehérje fogyasztása sokat hozzátesz a szénlábnyomunkhoz, az állati eredetű élelmiszerek előállítása sokkal több CO2-kibocsátással jár, mint a növényeké. Akinek a vegetáriánus étrend túl extrémnek tűnik, már azzal is sokat javít a helyzeten, ha sokkal kevesebb nagyipari állattartásból származó húst vásárol, és felhasználja a kevésbé népszerű húsrészeket is pl. alaplevet készít belőlük.

Próbáljunk ki új főzési eljárásokat, derítsük ki, hányféle fogás készülhet ugyanabból az alapanyagból. Ha megtervezzük a menüt, és tisztában vagyunk vele, mennyit eszünk meg, kisebb az esély, hogy felesleges dolgokat is megveszünk, hogy aztán a szemétben végezzék. Mert ez nemcsak az étel pazarlása, hanem az erőforrásoké is, amelyeket az élelmiszerek megtermelése során elhasználunk (energia, víz műtrágya szállítás, stb.) Ha pedig mégis sok a maradék, fagyasszuk le, vagy juttassuk el a rászorulókhoz. Az is egy megoldás, ha vendégeket hívunk.

Infografikánk fiktív szereplői

Ádám, 24 éves, egyetemista

Egy Budapesttől 200 km-re levő vidéki városból származik, egy budapesti albérletben él 3 barátjával és egy befogadott kutyával. Biciklivel, rossz időben tömegközlekedéssel jár az egyetemre, a szüleihez pedig telekocsival utazik haza havonta egy hétvégére, amelyet mobilappon keresztül szervez meg.

Az albérletben szelektíven gyűjtik a szemetet. Beosztják, mikor, ki megy a piacra, esténként közösen főznek, és igyekeznek felhasználni a maradékokat. A komposztálható szemetet a szomszédnak adják, aki a telkén levő kertben hasznosítja azt.

Ádám csak arra költ, amire feltétlenül muszáj, használt ruhákat, bútorokat vesz, a családjának és a barátainak nem tárgyakat, hanem élményeket ajándékoz, vásárlásait online intézi.
Folyamatosan figyeli a netszolgáltatók csomagjait és akcióit, valamint megnézi, hogy az egyes szolgáltatók mennyire felelősek, hogyan állnak a klímavédelemhez, fenntarthatósághoz, és azt választja, amelyik a legtöbbet tesz ezek érdekében, hiszen hosszú távú felelős befektetésként tekint költéseire.

Szabadidejében túrázik és fotózik, koncertre jár és egy állatmenhelyen önkénteskedik - ezekről közösségi oldalain be is számol - így fontos számára, hogy folyton online lehessen. Ha elfogy a nete, netbővítőből is a zöldet választja.

Máté, 22 éves, egyetemista

Budapesten, a nagyszüleitől örökölt lakásban él. Nem szeretne lakótársat, mert nem kíván alkalmazkodni. A lakás régi, felújításra és szigetelésre szorul. Csöpög a csap, nem jól zárnak az ablakok, az egész lakás energiarendszerét korszerűsíteni lehetne, de nincs ideje és energiája, hogy ezzel foglalkozzon. Inkább a bulizásra koncentrál.

Az egyetemre kocsival jár, vizsgák és buli előtt taxit hív, hogy legyen ideje készülni, szórakozni.

Nem szeret főzni, leszámítva a rántottát és a bundáskenyeret, ezért általában rendel egy pizzát, vagy beugrik egy gyorsétterembe, amikor megéhezik. Sajnálja az időt a vásárlásra, így nem mérlegel, nem hasonlít össze terméket vagy szolgáltatásokat.
Mottója: „ha belefér a keretbe, akkor megveszem.”

Néhány éve előfizetett egy netes csomagra, azóta egyszer sem számolta ki, megéri-e az összeg.
A szelektív szemétgyűjtésről, a környezettudatosságról és a műanyagok egyszeri használatáról azt gondolja, hippi hóbort, divathullám, ami el fog múlni. Szabadidejében vagy moziba jár vagy autós kirándulásokra megy.

Péter, 40 éves, könyvelő

A munkahelyétől 25 km-re lakik, egy 10 éves céges autóval közlekedik, bár lenne lehetősége ingyenes éves budapesti bérletre.

Egy hetvenes években épült irodaházban dolgozik, ami messze elmarad az átlagtól a fenntarthatósági mutatók alapján. A cégnél még mindig döcög a digitalizáció, rengeteg papírt használnak, régimódi ügyfeleik elvesztésétől tartva meg sem próbálnak átállni az elektronikus számlákra, a távmunkáról pedig a főnök azt gondolja, hogy egyenlő a lógással. Hogy minden kolléga elférjen, nagyméretű irodát bérelnek, magas rezsivel. A szeletív hulladékgyűjtéssel nem foglalkoznak, télen maximumon megy a fűtés, nyáron a klíma. Elavult, sokat fogyasztó monitorokon dolgoznak, a sürgős küldeményeket autós futárokkal kézbesítik.

Péter otthon sem foglalkozik a környezettudatossággal, és nem hajlandó használt ruhát viselni. Úgy van vele, mint a tömegközlekedéssel: számára ez a „lúzerség” egyik jele, így ő egy sokat fogyasztó terepjáróval ül a dugóban és a legrövidebb távokat is csak autóval hajlandó megtenni.

Dóra, 35 éves, szoftverfejlesztő

Dóra budapesti munkahelye egy zöld, közösségi irodáknak otthont adó épületben található. A megújuló energiaforrásokat használó, energiahatékony irodaházból a cég csak egyetlen helyiséget bérel, a tárgyalón és a konyhán a cég közösen osztozik más startupokkal. Amit lehet, online oldanak meg – még a meetingeket is -, így nincs szükség arra, hogy valamennyi kollégának legyen hely. A startup „flottájához” egy elektromos autó és 5 bicikli tartozik, ezeket a kollégák szükség szerint használhatják. A hulladékgyűjtés szelektív, csak azt nyomtatják ki, amit feltétlenül szükséges.

A lány a munkahelyétől 40 km-re, a fővároson kívül él, hetente csak 2-3 alkalommal jár be dolgozni, akkor hévvel és kerékpárral utazik. A munkája nagy részét home office-ban végzi. Kis alapterületű és energiahatékony, nagyrészt megújuló energiaforrásokat hasznosító házban él a barátjával, saját kertjük van, igyekeznek az élelmiszerek nagy részét helyben beszerezni.

Dóra a minimalizmus híve, nagyon kevés ruhája és személyes tárgya van. Hasonló szemlélettel bíró, a szomszédban élő barátaival közösen használnak egy autót – kiránduláshoz, családlátogatáshoz, nagybevásárláshoz, a szabad helyeket mindig meghirdeti egy telekocsi-alkalmazáson.

Karbonlábnyomát jelentősen megnövelné az évi két tengerentúli repülőút, mivel évente néhány hónapot digitális nomádként tölt a világ különböző részein, ezért ezeket a légitársasággal karbonsemlegesítteti.

Éva, 38 éves, szakfordító

Egy lakópark 3 szobás lakásában él a férjével és két kisgyerekükkel. A lakás új építésű, korszerű, energiatakarékos. Éváék nyitottak az okos megoldások bevezetésére is, mint például a távolból vezérelhető fűtésrendszer és árnyékoló. A háztartási gépek közül lehetőségeikhez mérten igyekeznek a modernebb, leginkább energiatakarékos modelleket választani.

Bár a lakópark a város szélén található, Éva és a férje igyekeznek környezettudatosan szervezni az utazást, munkába járást. Éva óvodába és sportfoglalkozásokra a közeli intézményekbe tömegközlekedéssel viszi a gyerekeket, napközben házimunkát végez és távmunkában fordításokat készít egy cégnek.

Éva vegetáriánus, és nagyon fontos számára a minőségi alapanyag.
A főzés során helyi idényzöldségeket használ, tojást és háztájit online rendel, a közeli kistermelőkről applikáción keresztül értesül, vásárlását is sokszor okos eszközökkel intézi. Hetente egyszer a biopiacon intézi nagybevásárlását. A családban ügyelnek a szelektív hulladákgyűjtésre, amennyire lehet, igyekeznek száműzni a műanyagokat a háztartásból, és újrahasznosítják, amit lehet.

Éva a „slow parenting” híveként nem halmozza el felesleges holmikkal és játékokkal a gyerekeket, csak a szükséges dolgokat vásárolja meg, a feleslegessé vált dolgokat pedig elajándékozza. Kevés szabadidejében jógázik, hétvégén pedig bringáznak, kirándulnak a családdal.

Miklós, 52 éves, raktáros

Miklós egy kétgenerációs, falusi házban él a feleségével és a legkisebb gyerekükkel (a két nagyobb már elköltözött). A 130 négyzetméteres, 2 szintes ház már túl nagy a családnak, de nem akarják eladni, mert képtelenek rávenni magukat az évtizedek alatt összegyűlt holmi átválogatására, és abban bíznak, hogy hamarosan az unokáik játszanak majd a tágas udvaron.

A nyolcvanas évek végén épült ház fűtése korszerűtlen, egy széntüzelésű kazán látja el ezt a funkciót, de a nyílászárókra és a szebb napokat is látott háztartási gépekre is ráférne egy csere.
A felújítást meg kell szervezni és nagy kosszal is jár, amihez Miklósnak nincs nagy kedve, így csak halogatják.

Miklós és a felesége is autóval jár dolgozni, mivel időbeosztásuk nem egyezik, így két autót tartanak fenn, amelyekkel legtöbbször egyedül utaznak. Mivel egyikük sem bízik az új modellekben, nem tervezik régi, sokat fogyasztó autóik cseréjét sem, ugyanígy viszonyulnak a jól bevált, régi mobil- és internet-előfizetésükhöz is.

Miklós felesége a közeli kisboltban vásárol. Bár lenne lehetőségük kertészkedni vagy állatokat tartani, úgy vannak vele, hogy nem értenek hozzá, így csak pár fa árválkodik a kihasználatlan területeken. Még mindig 5 személyes háztartásban gondolkoznak, ezért a szükségesnél több élelmiszert vásárolnak, sok étel megmarad és megromlik.

Miklós szabadidejében a pihenést helyezi előtérbe, sok időt töltenek film és sorozatnézéssel, esetleg olvasással.

BRAND & CONTENT