Az egészség a sejtjeinkben keresendő

Mindenekelőtt kezdjük egy fontos dologgal: az orvostudomány, a kémia, a dietetika olyan összetett tudományágak, ahol szinte lehetetlen „igazságot” tenni egy-egy kérdésben, például nem lehet egyértelműen megmondani, hogy a szabad gyökök és bizonyos megbetegedések között milyen összefüggés van. A kutatások ma is zajlanak, az emberi szervezet bonyolultsága, a sok különböző tényező és egyedi faktor pedig lehetetlenné teszik az általánosításokat. Ettől függetlenül vannak kutatások, törvények, tények, amiket hitelesként fogadhatunk el,

Hogy is volt az kémia órán?

Kezdjük az egyik alapfogalommal, a szabad gyök meghatározásával. Ha kicsit kutakodunk, nagyjából ezt a meghatározást fogjuk találni:

Ha ez így egy kicsit kínai, akkor poroljuk le a kémiatudásunk egy részét. Pontosabban azt a fejezetet, hogy a molekulák atomokból állnak, az atomok pedig atommagból, és a körülötte keringő elektronokból. Az atomok összekapcsolódása során kémiai kötések alakulnak ki, melynek révén olyan molekulák jönnek létre, melynek elektronpárjai vagy a kötésben vesznek részt, vagy csupán az egyik atomhoz tartozva, nemkötő elektronpárokként léteznek.

A szabad gyök hiányzó elektronja pótlására a környező sejtalkotó anyagokból elektront von el, ezzel károsítja például a fehérjéket, a lipideket, a genetikai állományt. A szervezetben keletkezett szabad gyökök más szabad gyökökkel és nem gyökökkel reagálhatnak, további szabad gyökök képződhetnek és reakciósorozatok is kialakulhatnak. A szabad gyökök megsemmisülnek ezekben a reakciókban, de a célmolekulák szerkezetében maradandó változásokat okoznak.

A szabad gyökök az alapvető anyagcsere folyamatokban keletkeznek speciális enzimek hatására vagy egyéb biokémiai reakciókban. Alapvetően két csoportjuk van: az oxigén eredetű és a nitrogén tartalmú szabad gyökök. Az oxigénből keletkező reaktív származékok közé tartozik a szingulett oxigén (¹O2), amely molekuláris oxigénből keletkezik pl. UV-sugárzás hatására. A szingulett oxigén lazító molekulaorbitáljain két párosítatlan elektron helyezkedik el.

A kulcs a reakciókészség

Ugorjunk is a következő fogalomra, és ezzel együtt válaszoljuk meg az előző kérdést. Bár a hétköznapokban 99 százalékban szabad gyökként hivatkoznak rá, pontosabb volna a reaktív intermedier kifejezést használni. Bár a legismertebb szabad gyök, a szuperoxid-anion pont megfelel a kritériumnak, az oxigén különböző származékai között vannak olyanok is, amelyek nem teljesítik a szabadgyök-lét klasszikus feltételét (azaz nincs párosítatlan elektronjuk) mégis igen magas a reakciókészségük, képesek kapcsolatba lépni más molekulákkal. Ilyen például a hidrogénperoxid vagy a hipoklórossav.

A sejtkárosítás szempontjából ez a reakciókészség lesz az, ami nekünk fontos, hiszen ezek a rövid élettartamú molekulák gyorsan próbálnak kapcsolódni szervezetünk bármely ép sejtjéhez, kiszakítva abból egy saját elektronját. Párosítatlan elektronját a szabad gyök át tudja adni egy másik molekulának (a célmolekula redukálódik), vagy fel tud venni egy elektront (a célmolekula lead egy elektront, tehát oxidálódik). Azaz egészen hétköznapi nyelven szólva: rozsdásodunk. A folyamat során a sejtmembránok károsodhatnak, a fehérjék oxidatív változásokon mehetnek keresztül, és a folyamat akár sejthalálhoz is vezethet.

Ha ez most így eléggé borzasztóan hangzik, akkor sietünk megnyugtatni mindenkit: a helyzet természetesen nem katasztrofális, két dolog miatt: egyrészt nem minden szabad gyök (hogy a közismertebb nevén nevezzük őket) rossz, másrészt pedig a szervezetünknek van egy védekezőrendszere: az antioxidáns rendszer.

Akcióban az antioxidánsok

Ezzel el is érkeztünk a következő tisztázandó fogalomhoz. Antioxidáns tulajdonképpen minden olyasmi, ami ezt az oxidációs folyamatot lassítani tudja - úgy is nevezhetnénk őket, hogy „gyökfogók”. A szabadgyök-fogó molekulák reagálnak a szabad gyökökkel, és ezáltal semlegesítik őket. Az antioxidáns vegyületek lehetnek víz- vagy zsíroldékonyak, és többféle vegyületcsoportot foglalnak magukban: többek között vitaminok, ásványi anyagok, karotinoidok, polifenolok (ez van a szőlőben például), enzimek szerepelnek köztük. Ilyenek például a C, E, A, K vitamin, a cisztein, ciszteamin, glutation, urát, stb.

Ahogy már említettük, tényleg nem minden szabad gyök káros a szervezetünkre, hiszen például az immunrendszer falósejtjei is használnak szuperoxidot a kórokozók megsemmisítésére. De például a nitrogén-monoxid is egyfajta szabad gyök, és mégis, jótékonyan ellazítja az érfalak simaizom-szöveteit, és fontos szerepet játszik az agy működésében is.

Vagyis, mint sok más esetben, itt is az egyensúly fenntartása a cél. Ha ez felbomlik, és a keringő szabad gyökök felülkerekednek a gyökfogó molekulákon, akkor beszélünk oxidatív stresszről. E kényes egyensúly felbomlását okozhatja a szabad gyökök/reaktív intermedierek fokozott termelődése vagy az antioxidáns „elhárító” mechanizmusok elégtelensége.

Bár a szabad gyökök keletkezése az élet természetes velejárója, de vannak olyan körülmények, amikor fokozódhat a képződésük. Ilyen például az erős UV sugárzás, a dohányfüst, a sokat emlegetett stressz, a drogok, az alkohol, vegyszerek, szmog – tehát összességében az egészségtelen életmód, de a fokozott intenzitású sport is ide tartozik. A képletet meg is fordíthatjuk, és talán kockázat nélkül kijelenthetjük, hogy az egészséges táplálkozás, a tiszta levegő, a megfelelő mennyiségű testmozgás és a különböző élvezeti szerek mérséklése lehet a leginkább segítségünkre abban, hogy megküzdjünk a szabad gyökökkel.

A növények jól csinálják

Van még egy fogalom, ami az antioxidánsok kapcsán gyakran felmerül, ez pedig a

A flavonoidok az élelmiszerként szolgáló növényi anyagokban természetes színezőanyagok, ízkomponensek, antioxidáns hatású vegyületek – összességében egy hatalmas, több mint 6000 vegyületet magában foglaló vegyületcsoport.

A flavonoidok a növények nem-tápanyag komponensei, vagyis nem jelentenek tápértéket az emberi szervezet számára, nevüket többnyire sárga színükre utalva kapták. Az kimutatható, hogy a flavonoidok növényeknél hatékony védelmet nyújtanak az erős UV-sugárzással szemben, illetve ezek a vegyületek a felelősek a külső fertőzések elleni védekezésben is.

Szentgyörgyi Albert és munkatársai 1936-ban már kimutatták, hogy a citrusfélékből származó két flavonoid (rutin és naringenin) csökkenti a hajszálerek törékenységét és permeabilitását. Ezért a flavonoidokat P-vitaminnak (a permeabilitás után), illetve C-2 vitaminnak nevezte el. Később arra is rájöttek, hogy a flavonoidok nem vitaminok (és nem elengedhetetlenek az élethez), így az 50-es években mindkét elnevezést elvetették.

Szinte minden növény tartalmaz valamennyit, kiemelkedő mennyiségben a hagymafélékben, zellerben, fehérrépában, spenótban, eperben, áfonyában, dióban találhatók – még egy indok, hogy naponta többször kerüljön az asztalunkra friss zöldség, gyümölcs.

Mennyit tanult az antioxidánsokról, szabad gyökökről, egyebekről? Tesztelje!

 

BRAND & CONTENT