A fenntarthatóság eszméletlenül drága, de nincs más út

A 20. század közepétől a bolygó természeti erőforrásainak kiaknázása felgyorsult, többek között a népességrobbanás és a fogyasztás nagymértékű növekedése miatt. A II. világháborút követő újjáépítés, az európai és az észak-amerikai térség intenzív gazdasági fejlődése jelentősen hozzájárult a környezetszennyező anyagok kibocsátásához és a természeti erőforrások felhasználásához.

A környezetet megfigyelő és elemző eszközök, a számítógépes adatfeldolgozás és a környezeti változások jövőbeni hatásait modellező rendszerek fejlődése vezetett ahhoz a felismeréshez az 1970-es években, hogy a természeti erőforrások kizsákmányolása és a környezetterhelés nem folytatható tovább a korábbi szinten.

„Az 1980-as évtized végére már nemcsak tudományos körökben, hanem a politikai döntéshozók szintjén is világos lett, hogy a legtöbb környezeti problémát nem lehet önmagában hatékonyan megoldani, hanem átfogó módon kell megközelíteni az egymással összefüggő társadalmi-gazdasági és környezeti ügyeket”

– írja Faragó Tibor A nemzetközi környezet- és klímapolitikai együttműködés című tanulmányában.

A klímasemlegességre való törekvés ma már versenyelőny

Az ENSZ tagállamai 2015 szeptemberében elfogadták a fenntartható fejlődési és fejlesztési keretrendszert, az Agenda 2030-at, amely a korábbi fejlesztési együttműködési tervekkel szemben minden ország és régió számára konkrét célokat és feladatokat ír elő. A Fenntartható Fejlődési Célok (Sustainable Development Goals, SDG) értelmében az elkövetkező évtizedekben további tisztább energiahordozókra lesz szükség a gazdasági fejlődéshez, a cégeknek pedig olyan alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaipari megoldásokba és fejlett technológiákba kell beruházniuk, amelyek növelik az energiahatékonyságot, illetve csökkentik az üvegházhatású anyagok emisszióját.

Míg a fenntarthatósággal kapcsolatos kampányok és akciók a 2000-es évekig inkább a társadalmi felelősségvállalás és a PR területéhez tartoztak, ma már a fent említett szabályozások, illetve a fogyasztók attitűdjeinek változása miatt szinte alapkövetelmény, hogy a felelős vállalatok a környezettudatosságra építsék stratégiájukat. A cégeknek számolniuk kell azzal, hogy az erőforrások nem állnak korlátlanul a rendelkezésükre, és felül kell vizsgálniuk az energiafogyasztásukat.

Nemcsak a gyártási folyamatokra és magukra a termékekre, hanem a csomagolásra, a szállításra, a hulladékfeldolgozásra is figyelmet kell fordítaniuk, és a fenntarthatósághoz tartozik a dolgozók szemléletformálása, a termelés helyszínén élő közösségek életkörülményeinek megőrzése, javítása is.

Az EU 28 tagországban elvégzett, környezetvédelemmel kapcsolatos kutatásából kiderül, hogy az európaiak aggódnak a környezet miatt, és a személyüket érintő kérdésként kezelik a témát. Öt válaszadóból majdnem négy (79%) szerint a nagyvállalatok és az ipar nem tesz eleget a környezet védelme érdekében.

A témában Magyarországon is készült felmérés: a Budapesti Corvinus Egyetem kutatói által készített tanulmány szerint "az új szemlélet megköveteli jelen vállalatoktól, hogy fogyasztóikkal, alkalmazottaikkal és a stakeholderekkel együttműködve építsék fel üzleti modelljeiket, figyelembe véve a javak termelésének és fogyasztásának környezetre és társadalomra gyakorolt rövid- és hosszútávú hatásait."*

(*Dr. Hofmeister-Tóth Ágnes – Kasza-Kelemen Kata – Piskóti Marianna: A környezetbarát fogyasztói magatartás motivációinak és a pszichográfiai tényezők hatásainak vizsgálata Magyarországon, Marketing & Menedzsment, 47. évfolyam, 3. szám)

Különösen az Y és a Z generációra igaz ez, akár vásárlóként, akár munkavállalóként kerülnek kapcsolatba egy vállalattal. A fiatalabb vásárlók számára a megvásárolt termék környezeti hatása már fontosabb, mint a dizájn, vagy a presztízs, és sok esetben a drágább, de környezettudatos opciót részesítik előnyben. A fenntarthatóság és az etikus növekedés az ügyfelek, partnerek, vásárlók megszerzése és megtartása miatt is alapvetően fontos, még akkor is, ha mindez növeli a gyártás költségeit.

A nyomás tehát a vállalatokon egyre erősebb, így azok maradhatnak versenyben, akik képesek átláthatóan és hatékonyan kommunikálni fenntarthatósággal kapcsolatos, időben behatárolt céljaikat és az elért eredményeket. A cégek olyan célokat fogalmaznak meg, mint a gyártási folyamatok, a csomagolás és a szállítás zöldebbé tétele, az újrahasznosítás lehetősége, karbonlábnyom csökkentése – akár visszamenőleg is, ami azt jelenti, hogy az elmúlt évtizedek kibocsátásáért is felelősséget vállalnak és semlegesítik azt, például erdőtelepítéssel. A célok megvalósítása érdekében nem ritka, hogy a cégek független szakértőket vonnak be fenntarthatósági stratégiájuk kidolgozásába.

Az EU célja, hogy az 1990-es adatokhoz képest 2030-ra legalább 40 százalékkal csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását minden gazdasági ágazatban. Nemcsak az energia- és az autóipar érintett, hanem az élelmiszer- és ruhaipari cégeknek is újra és újra kell fogalmazniuk a környezetvédelemmel kapcsolatos állásfoglalásukat.

Az autóipart nemcsak a szabályozások, hanem a változó trendek is formálják

A EU-ban a személyautók a felelősek az összes szén-dioxid-kibocsátás 12 százalékáért. Az EU azt a célt tűzte ki, hogy az 1990-es adatokhoz képest 2050-re a közlekedésből származó szén-dioxid-kibocsátás mértékét 60 százalékra csökkenti. A 2019 áprilisában hatályba lépett szabályozás értelmében a gyártóknak arra kell törekedni, hogy 2030-ig az új autók emissziója mintegy harmadával legyen kevesebb.

Ezek az előírások jelentős terhet rónak az autógyártókra, költségeiket a technológiai fejlesztések és beruházások pedig még tovább növelik.

Az autóipari vállalatoknak azzal is szembe kell nézniük, hogy a fogyasztók új trendeket követnek: a városlakó fiatalabb generációk tagjai közül sokan már nem akarnak saját autót, egyre többen választják az autómegosztó szolgáltatásokat és a közösségi autózást. Számukra a saját jármű már nem státuszszimbólum, a környezettudatosság felülírja ezt.

A világ népessége a becslések szerint 2050-re eléri a 9 milliárd főt, a mostaninál sokkal több energiára lesz szükség az ellátásukhoz és az életkörülményeik javításához, az áramellátáshoz, az otthonok fűtéséhez és hűtéséhez, és több üzemanyagra a közlekedéshez. 2000-hez képest a világ energiaigénye a duplájára nőhet, miközben a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése és a klímaváltozás lassítása létkérdéssé vált.

Az energiacégeknek ráadásul nemcsak az éghajlatváltozás fontosságát, hanem az ebben játszott szerepüket is kommunikálni kell.

Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású jövőbe történő átmenet rengeteg kihívást és lehetőséget tartogat a nagyvállalatoknak. A Shell például a párizsi klímamegállapodással összhangban azt a célt tűzte ki, hogy 2050-ig karbonsemleges céggé válik. Nemcsak a vállalat működéséből, hanem az ügyfelek számára értékesített üzemanyagokból és egyéb energiatermékekből származó kibocsátásokat is csökkenti, a fennmaradó emissziókat pedig a megfelelő technológiával tárolja, és kiegyenlíti azokat.

A cég közel 2 milliárd dollárt fektet be több alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiába. A hidrogénnek például kulcsszerepe van az alacsony emisszióval járó energiarendszerre történő átállásban, ezért a Shell folyamatosan bővíti hidrogén töltőállomás-hálózatát Európában és Észak-Amerikában. A szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében a szerves anyagból, vagy hulladékból készített bioüzemanyagok szélesebb körű használata is fontos, ezért a vállalat kutatásokat végez a biomasszából előállítható üzemanyagok területén.

A megújuló energiák iránti kereslet folyamatosan nő, ennek kielégítése érdekében a Shell Hollandiában és az Egyesült Államokban is szélerőművekbe fektet, északi-tengeri projektjüknek köszönhetően pedig hamarosan elegendő kapacitás lesz arra, hogy 1 millió háztartást lássanak el villamos energiával. A vállalat segíti a tisztább energetikai megoldásokat kidolgozó startupokat, és a napenergia területén is eszközöl befektetéseket. A cég munkatársai számos olyan projektet hívtak életre, ahol a szénhidrogének használatának mérséklése céljából biztonságosan leválasztják és tárolják a szén-dioxidot (ez az úgynevezett Carbon Capture and Storage, CCS technológia).

A károsanyag-kibocsátást csökkenti a szén-dioxidot megkötő természetes ökoszisztémák – például az erdők, legelők és vizes élőhelyek – védelme és helyreállítása. Ezek a természetalapú megoldások amellett, hogy óvják és helyreállítják a természetes ökoszisztémákat, hogy még több kibocsátott szén-dioxidot kössenek meg a légkörből, egy sor járulékos haszonnal is szolgálnak: alternatív jövedelemforrást teremtenek a helyi közösségeknek, javítják a talaj termőképességét, és fenntartják a biodiverzitást.

A gyakorlatban mindez úgy valósul meg, hogy a Shell az erdőkért felelős hollandiai állami ügynökséggel közösen a tervek szerint az elkövetkező 12 évben 5 millió fát ültet, 300 hektár újraerdősítését valósíthatja meg Spanyolországban, és mintegy 1 millió fa ültetését vagy újjászületését támogatja Skóciában.

Kevesebb hús, több helyi alapanyag

Az élelmiszeripar jelenlegi működése szintén hatalmas terhelést jelent a környezetnek. A mezőgazdasági ágazat az üvegházhatású gázok kibocsátásának 10 százalékáért felelős az EU-ban, miközben a megtermelt élelmiszer 20 százaléka hulladékként végzi. A klímaváltozás, a termőterületek eltolódása és a fogyasztói igények változása az élelmiszeripari vállalatokat is új kihívások elé állítja. Egyre nagyobb az igény a kistermelőktől származó, helyi alapanyagok iránt, csökken a húsfogyasztás és a pálmaolajat tartalmazó élelmiszerek iránti kereslet, egyre nagyobb szerepe van a lebomló, vagy újrahasznosítható csomagolásnak.

Az Európai Bizottság 2020. május 20-án ismertette „ a termelőtől az asztalig” elnevezésű stratégiát, amelynek célja, hogy fenntarthatóvá tegye az uniós élelmiszerellátást, garantálja az élelmezésbiztonságot, és védje mind az emberek egészségét, mind a természetet.

Ez többek között a vegyi növényvédő szerek használatának és az azzal járó kockázatok 50 százalékos csökkentését jelenti 2030-ig; illetve azt, hogy 25 százalékra növelik az ökológiai gazdálkodás alá vont területek arányát.

De nem spórolhatják meg a fenntarthatósági lépéseket a kozmetikai és a ruhaipari cégek sem: a vegán alapanyagok, a természetes összetevők, az újrahasznosítás és az etikus divat iránti növekvő igény olyan tényező, amelyre minden márkának kellő figyelmet kell fordítania, ha nem akar eltűnni a süllyesztőben.

A klímaegyezményben megfogalmazott másfél fokos cél teljesítése azonban egyelőre bizonytalan, a klíma- és ökológiai válság megoldására való törekvést jelenleg felülírja a koronavírus miatti egészségügyi válsághelyzet, amelynek hatásai a gazdaságban is észlelhetők.

A koronavírus hosszú távú hatásai

A klímaegyezményben megfogalmazott másfél fokos cél teljesítése egyelőre bizonytalan. Egy új ENSZ-jelentés szerint a koronavírus-járvány miatt a globális szén-dioxid-kibocsátás időszakosan csökkent ugyan, de a bolygó továbbra is a kritikus hőmérséklet-emelkedés felé tart. A zöld helyreállítás (green recovery) a megvalósulása esetén ugyanakkor akár 20 százalékkal is csökkentheti a 2030-ban várható károsanyag-kibocsátást, és akár 66 százalékosra növelheti annak esélyét, hogy a hőmérséklet emelkedése 2 Celsius fok alatt maradjon. Szintén optimizmusra ad okot, hogy nő azoknak az országoknak a száma, amelyek elköteleződnek a nettó nulla kibocsátási célok mellett (az évszázad közepére).

Az, hogy a világjárványnak hosszú távon milyen hatása lesz a fentiekre, számos kutatás vizsgálja. A MIT (Massachusetts Institute of Technology) kutatói által jegyzett tanulmány szerint a Covid 19 által kiváltott gazdasági sokk csak csekély hatással lesz a 2030-as, és az azt követő kibocsátásokra, a világméretű gazdasági tevékenység szempontjából, ugyanakkor közvetve hatással lehet a beruházásokra, amelyet a nemzetek hajlandók vállalni a párizsi kibocsátási célok teljesítése érdekében.

Nincs tehát más út: a fenntarthatóság és az alacsony kibocsátású energiák felé mutató átmenet miatt minden vállalatnak újra kell terveznie fenntarthatósági stratégiáit és az erőforrások felhasználását. A szénhidrogének a következő évtizedekben nem fognak eltűnni, de az energiarendszer fejlődésével párhuzamosan a cégeknek egyre több „tiszta energiát” kell előállítaniuk, és ehhez kivételes szaktudást és rengeteg innovatív megoldást kell bevetniük, és új lehetőségeket kell keresniük az energia hatékonyabb felhasználására.

BRAND & CONTENT

---