Bár megette őket a rozsda, nem érdemes alábecsülni őket

Szinte minden nagyvárosban vannak olyan környékek vagy városrészek, amik az idők folyamán lepusztulttá és elhagyatottá váltak. Holott azok zömmel egykor virágzó, de aztán megszűnő ipari létesítmények voltak, az évek során azonban torzóvá váltak. Az efféle rozsdaövezetek közül vannak, amiket az önkormányzatok, a civilek vagy éppen az ingatlanbefektetők munkája által élhető és vonzó városrésszé váltak. Cikkünkben a teljesség igénye nélkül pár példát mutatunk erre a pozitív változásra szerte a nagyvilágból.

Mi folyik ott Dániában?

Dánia fővárosában, a Refshaleøen sziget közelében található az a kikötő, mely egyrészt otthont ad a világ legnagyobb hajógyárának, illetve ahová a Bjarke Ingels tervezte úszó kollégiumot felépítették. Az egykoron ipari területként funkcionáló hely ma már cseppet sem hasonlít régi önmagára, napjainkra ugyanis teljes egészében a kultúra és a szórakozás közismert helyszínévé, a művészek és a startuperek kedvelt találkozási pontjává vált.

A városközponttól kerékpárral mindössze negyed órányira fellelhető úszó kollégium ötlete az Urban Rigger nevű vállalattól származik, mely céget eredendően azért hozták létre, hogy olyan fenntartható, egyben forradalmi lakáshálózatot építsen, mely képes hatékony választ adni a diákok lakhatási problémáira, és ezzel együtt megváltoztatta a környék arculatát is.

A cég összesen hat úszó lakáskomplexumot tervez megvalósítani Koppenhágában, a projektet ugyanakkor nem állítják le a városhatáron. Már kiszemelték maguknak Göteborgot a komplexum-fejlesztés következő helyszínéül. Koncepciójuk célja ugyanis, hogy újra élettel töltsék meg a használaton kívüli vízi utakat, emellett lakhatást és olcsó, fenntartható, könnyű, gyors közlekedést biztosítsanak a városközpont irányába.

A turistaparadicsomokat is eheti a rozsda

„Rozsdaövezet és Tajvan? Biztosan jól olvastam?” – bizonyára sokan teszik most fel magukban ezeket a kérdéseket. Itt ragadnánk meg az alkalmat arra, hogy mindenkit megnyugtassunk, nem olvasták félre az alcímet. Rozsdaövezet ugyanis nem csak a nyugati világban fordulhat elő, azzal akár a turistaparadicsomokban is találkozhatunk. Legalábbis a Tajvan szigetének északi részén elterülő Tajpeji-medencében biztosan. Kis csalással persze, hiszen amíg a rozsdaövezetek problémája máshol társadalmi kérdés, illetve az ilyen területek fejlesztésével a városképet szeretnék javítani, esetleg a környezetet óvni, addig a szigeten ez sokkal inkább a divatból fakad.

Holott Tajpejiben találni épp elég vasúti járműtelepet, dohány és szeszgyárat, melyek teljesen elhagyatottan állnak. Pedig igény lenne a megnyitásukra, hiszen az ilyen területeken álló épületek építészetileg sem utolsók: a hagyományos japán építészetet ötvözik a modern bauhaus és art deco stílussal. Nem véletlen, hogy a helyiek körében nagy az igény arra, hogy ezen területek megújítását a városvezetés ne rombolással, hanem az épületek védetté nyilvánításával végezze el. Pont úgy, ahogyan 2001-ben védelem alá vették a Songshan dohánygyárat, ahol 2011-ben megnyílt a Songshan Kulturális és Kreatív Park, a tajvani kreatív szektor, a dizájn-ipar legfontosabb központja, benne a Tajvan Dizájn Múzeummal.

A tengerentúli loft birodalom

A rozsdaövezetek kapcsán elengedhetetlenül fontos megemlíteni az Egyesült Államok északi körzetét, vagyis az Észak-atlanti-partvidéket, a Nagy-tavak vidékét és a Közép-Nyugati régiót. Ezek a területek ugyanis egykoron virágzó nehézipari fellegvárairól voltak híresek, mára azonban zömükben elindultak az enyészet útján. Azaz a világ egyik legnagyobb „rozsdaövezet-paradicsomává” váltak. Mint az bizonyára sokak számára ismert tény, a területet a 19. században a nehézipar, a vas- és acélgyártás uralta. Mára azonban inkább a pénzügyi szolgáltatások, a csúcstechnológia jutott nagyobb szerephez: a gazdasági körzet a hardverek és szoftverek hazája lett. Ezért és az 1960-as évektől jelentkező nehézipari pangás miatt sokan el is vándoroltak a területről.

Mindeközben a '80-as években az ingatlanbefektetők meglátták a lehetőséget az elhagyatott gyárépületekben, s elkezdték azokat lakásokká alakítani. A rendszerint óriási belmagassággal és hatalmas ablakokkal operáló, zömében egy légterű, többfunkciós helyiségekkel kialakított, a minimalista stílust szigorúan követő ingatlanok el is nyerték az amerikaiak tetszését, a stílus pedig nevet kapott,

Az ilyen típusú ingatlanok leginkább New Yorkban, Bostonban, Philadelphiában jellemzők, de manapság már az ország egész területén találni ilyeneket.

Magyarország is bővelkedik rozsdában

Hazánkban is léteznek rozsdaövezetek, és abban mindenki egyetért, hogy ezekkel a területekkel mindenképpen kezdeni kell valamit. Hiszen a régi gyárépületek és egyéb ipari területek hosszútávon romboló hatásúak lehetnek: egyrészt roncsolhatják a fizikai környezetüket, és akár a hétköznapi emberekben is rossz érzéseket kelthet a romos épületek látványa. Gondoljunk csak az 1872-ben épült Közvágóhídra, mely ugyan az utolsó éveiben másodvirágzását élte a budapesti underground zenei színtér körében, ugyanakkor a terület nem éppen a főváros kirakat városrészét jelentette. Ezen igyekszik markánsan változtatni több nagy nevű török ingatlanfejlesztő cég, amelyek még 2017-ben vásárolták meg az egykori Közvágóhíd 4,8 hektáros darabját Ináncsy Miklós húsnagykereskedőtől.

A vállalatok még ekkor útjára is bocsátották City Pearl nevű projektet, melynek keretein belül több ütemben több mint 1000 közel zéró energiaigényű lakást, és 45 ezer négyzetméternyi irodát építenének a területre. Ezen felül a városrészben a tervek szerint helyet kapna egy hotel, kávézók, éttermek, és a Grand Piazza nevű bevásárlóutcákból álló hatalmas központi tér is, amit az egykori Közvágóhíd újjáépített homlokzatai öveznek A 7–12 emeletes házak alá pedig kétszintes mélygarázst építenek.

A tervezők nem titkolt célja Budapesten egy olyan minivárost létrehozni, melyben a vásárlástól a gasztronómiáig, a művészettől a kényelmes otthonokig, számtalan személyes-, és közösségi tér várja a lakókat és az érdeklődőket. A projekt egyben tiszteleg a történelmi Közvágóhíd előtt, az ikonikus bikaszobrok és az empire stílusú Bálterem néven emlegetett épület a régi fényét visszakapva helyet fog kapni az ingatlankomplexumban. A környék képéhez szervesen hozzá tartozó víztorony megőrzése és újjáépítése szintén a projekt részét képezi, az épületkomplexum bejáratai pedig a régi homlokzatok újjáépített verzióján keresztül valósulnak meg.

A fenti példák bár nem szolgáltatnak teljes képet a rozsdaövezeti projektekről és azok tényleges hasznosságáról, ugyanakkor az biztosan látszik belőlük, hogy egy pusztulásra kárhoztatott területben és építményben rejtőzhet még lehetőség, nem csupán a városkép szépítésének tekintetében, hanem a területek rekultivációjával a Földért is tettünk valamit.

BRAND & CONTENT