Energiaátmenet: miért ez a jövő kulcsszava?

Az energiaellátás kérdése minden eddiginél több kihívás előtt áll. A fosszilis energiahordozók ellátásának bizonytalanságai, a turbulens politikai és gazdasági helyzet és az utolsó pillanatba lépő fenntarthatósági kérdések egyszerre érintik az energiapiacot. Az E.ON úttörő rendezvényen igyekszik válaszokat adni arra, "mi hajtja a világot" a közeljövőben: az E.ON Horizon Meetupra az energiapiaci vállalatok döntéshozói és a terület szakértői azzal a céllal érkeznek, hogy az összes jelenlegi és közeljövőben várható fontos kérdésre megoldási lehetőségeket keressenek. Az esemény kapcsán az E.ON Hungária Csoport egyedi ügyfél és települési megoldások értékesítési vezetőjét, Tóth Zoltánt kérdeztük.

Nincs több vesztegetni való idő

A november 7-én megrendezésre kerülő E.ON Horizon Meetup előzetesében szerepel, hogy Magyarországon energiapiaci szereplő még nem szervezett fenntarthatóságra és az energiahatékonysági fejlesztési lehetőségekre fókuszáló, átfogó szakmai rendezvényt. Ez már csak azért is meglepő, mert az energetikai szektor a fenntarthatóság egyik sarokköve, bár tény, hogy a fosszilis energiahordozók még mindig nagy szerepet játszanak a világban és egyben Magyarországon is. Talán pont ez az oka, hogy a piac résztvevői eddig "nem mertek" belevágni a téma elemzésébe? Hogyan készül egy ilyen terület elemzésére elsőként az E.ON?

Tóth Zoltán: Valóban, tudomásunk szerint ilyen átfogó rendezvényt még nem szerveztek hazánkban, leginkább olyan témákra fókuszáltak eddig a vállalatok, amelyek a leginkább aktuális problémákat érintették, így az orosz-ukrán háború miatti energiakrízist, vagy egy-egy részterületet, például a biogázzal kapcsolatos fejlesztéseket. A fenntarthatósággal, megújuló energiával ilyen szinten nem igazán foglalkoztak a terület szereplői, leginkább a technológiák viszonylagos frissessége miatt, hiszen ez az elmúlt fél évtizedben futott fel mind Magyarországon, mind pedig nemzetközi szinten.

A célunk az, hogy a vállalati döntéshozókat hozzuk képbe, és megmutassuk nekik azokat az új lehetőségeket, amelyeket egyrészt az új energiatermelési módszerek kínálnak, másrészt pedig a piac szükségszerűségei miatt érdemes is meglépni.

Tehát kezdeményező szerepbe lépünk, hiszen rajtunk múlik, hogy új lendületet adjunk az energiának.

A Millenárison megrendezésre kerülő konferencia leírásában szerepel az "energiaátmenet" szó. Frappáns megfogalmazás, hiszen főleg egy nagyvállalat esetében a teljes váltás nehezen kivitelezhető, egy okosan átgondolt folyamatról beszélhetünk inkább. 2024-ben mit ért ezen egy energetikai szolgáltató, mennyire nagy lépésekkel lehet a fenntartható energia használata felé terelni az ügyfeleket?

TZ: Pontosan, itt egy hosszú távú megoldásról van szó, amelyet viszont már most érdemes megalapozni. Gondoljunk bele például abba, hogy egy nagyobb naperőműves projekt a legelső ötlettől a szerződéskötésig is másfél éves munkát jelenthet, majd következik az engedélyeztetés, tervezés és a kivitelezés, ami legalább ugyanennyi idő. De ha távolabbról nézzük, nagyon sok tényező változott az elmúlt időszakban, sokkal kényesebb téma lett az energiaellátás biztonsága, a megnövekedett költségek, a tervezhetőség - ezek a folyamatok az új típusú energiatermelési megoldásokkal együtt egy irányba mutatnak, viszont nem lehet egyik pillanatról a másikra mindent "átkapcsolni", és nem is mindenkinek ugyanaz a megoldás működik a legjobban.

Az energiaátmenettel kapcsolatban érdemes megkülönböztetni a rövid-, közepes és hosszútávú elvárásokat.

Amikor a kormányzat kapcsolódó tervei 2030-at vagy 2040-et emlegetnek, az nálunk a középtávú tervek közé tartozik, de az általunk kötött szerződések leginkább hosszútávúak, akár 2050-es kifutással számolnak a zöld energiára történő átállásra.

A piac egyéb szereplőinél is ez látszik egyébként, általánosan a hosszú, szakaszos, megfontolva átálló fejlesztéseket tartja mindenki a legjobbnak.

Egy ilyen hosszú távú átmenet magában hordozhatja azt a rizikót, hogy évek vagy akár évtizedek alatt változnak körülmények, technológiák. Mennyire lehet ezeket rugalmasan kezelni? Tehát most, 2024-ben egy szolgáltató lát egy bizonyos mixet, egy több elemből álló energia-portfóliót, amit kínálni tud, de mi van akkor, ha ennek aránya mondjuk tíz év múlva már teljesen felborul?

TZ: Természetesen mindenképpen rugalmasnak kell lenni, eleve egy ilyen átmenet is több lábon áll, amelyeket egymás mellett kell megvalósítani. Mindig az a legfontosabb, hogy mi a legjobb az ügyfeleknek gazdasági szempontokból, miközben fenntarthatóbbá is válik az energiafelhasználásuk. Ez már ott kezdődik, hogy meg kell nézni, hogyan fogyaszthat kevesebb energiát az ügyfél, itt még nem is arról beszélünk, milyen forrásból is származik az az energia. Ebbe beletartozhat sok minden a világítás korszerűsítésétől a hűtés és fűtés kezeléséig, valamint egy pontos mérőrendszer kiépítése, amely képes megmutatni, hol folyik el túl sok felesleges energia.

A második lépcső lehet az, ha az ügyfél szeretné a károsanyag-kibocsátását is visszafogni: itt már persze cége válogatja a szóba jöhető megoldásokat, de eddigi tapasztalataink szerint egy néhány megawattos naperőmű rendszerbe állításával egy nagyvállalat energiaellátásának akár 25 százaléka "kizöldíthető". És akkor még mindig hátra van 75 százalék, tehát jöhetnek a tervek a geotermikus források vagy a szélerőművek felhasználására, tárolók beépítésére. És persze itt is az energiaátmenet szó fontos azért, mert ezek olyan lépcsőfokok, amelyek megugrása közben is folyamatosnak és biztonságosnak kell maradnia a vállalatok ellátásának, nincs tehát egy általános megoldás és egy azonnal átbillenthető kapcsoló.

Mindenki másképp csinálja

Ez jól átvezet a következő kérdésre: az E.ON nyilván sokféle meglévő statisztika alapján látja a hazai energiafogyasztási mutatókat, az esetlegesen leváltható rossz szokásokat. Látszik például az, hogy mik a legfontosabb célok manapság egy vállalatnál?

TZ: A legjobban az energiaválság időszakában vált láthatóvá, hogy az egyik legfontosabb cél az, hogy gazdaságosabbá, olcsóbbá tehessék az energia beszerzését, és lehetőleg minél hamarabb. A villamos energia és a gáz árai olyan szintre emelkedtek, hogy sokan hirtelen ébredtek rá a változtatás szükségességére. Ebből a szempontból mindenképpen első helyre tenném az energetikai korszerűsítést, amely már a felhasznált energiaportfóliótól függetlenül is sokat segíthet a cégek költségvetésén.

Épp ezért a legfontosabbnak azt látom, hogy helyes időrendi sorrendben kezdjék az átalakításokat. Egy világítási rendszerben végrehajtott korszerűsítést akár néhány hét alatt le lehet vezényelni, és az eredménye már a következő számlán látszani fog. Ahogy mondtam, egy naperőműves ellátás felépítése akár három évig is eltarthat, a geotermikus megoldásoknál sok idő mehet el a próbafúrásokkal és azok kiértékelésével, míg a szélerőműveknél szintén időigényes a legjobb helyszínek megtalálása és a környezeti viszonyok megvizsgálása. Az igazán hatékony tehát az, ha egy vállalat nyitott arra, hogy együtt megtervezzük akár a következő 10-20 évet, és fokozatosan hajtsuk végre a szükséges lépéseket.

Láthatóan sokrétű folyamat mindez, amely minden bizonnyal egy komoly előzetes tervezést igényel, valamint sok-sok adatot. Ilyenkor jöhetnek képbe az új technológiák, okosépületek, okosirodák, vagy nagyobbra nyitva az ollót az okosvárosok, ahol már sokkal hatékonyabban látható például a fogyasztási mix, az esetlegesen problémás területek.

TZ: Igen, tény, hogy az informatikai megoldások sokat segítenek, de sajnos Magyarországon ezt jóval földközelibbről kell kezdeni. Ha jól tudom, itthon az épületek körülbelül 70 százaléka nincs korszerűen hőszigetelve, számolatlanul szökik el az energia. Emellett az elmúlt évek időjárási viszonyai is hihetetlenül kiszámíthatatlanná váltak. Összességében inkább úgy fogalmaznék, hogy végállapotnak látjuk az okos irodákat, okosvárosokat, akár ezekből többet, amelyek energiaközösségeket alkotva szabályozzák a fogyasztásukat.

Néhány éve az okos szóval kezdődő fejlesztések tisztán informatikai projektek voltak, de egyre több esetben számítják bele az energiahatékonyság mérését és kezelését is, ami nagyon jó irány. Tehát a végcél mindenképpen az, hogy okos épületek, városok, városrészek jöjjenek létre, amelyek fokozatosan átállhatnak megújuló energiaforrásokra és szenzorokkal, mérőrendszerekkel tudják ezt a lehető leghatékonyabban felhasználni. De már az is segít, hogy ha megfelelő elektrifikáció segítségével átalakítják, milyen módszereket használnak, például távhő-cégeket iktatnak közbe, hőszivattyúkat, villanykazánokat alkalmaznak, amely gazdaságosabb és fenntarthatóbb működést is jelent.

Egyre több irányból hallani az integrált energetikai megoldásokról, amikor egyetlen szakértő foglalkozik az energiaellátás minden kérdésével egy projekten belül. Miben előnyös ez, lehet-e egyetlen parancsnoki hídról sokféle energetikai területet átlátni?

TZ: Nem csak lehet, de véleményem szerint ez a lehető legjobb megoldás. Egy fogyasztó általában nem energetikai szakértő, akár egy vállalatról, akár egyénekről, akár mondjuk egy épületről vagy közösségről beszélünk. Számukra az a fontos, hogy minél olcsóbban, biztonságosabban és fenntarthatóbban jussanak a nekik szükséges energiához, ezért olyan szakértőkre van szükségük, akik egy helyről tudják "megfejteni" számukra az ideális konfigurációt, változtatásokat javasolni és intézni a tervezést, kivitelezést. Az E.ON erőssége pont ebben áll, hiszen az energiapiac minden szegmenséből vannak szakértőink, és minden megoldást végre is tudunk hajtani, akár mi magunk, akár alvállalkozók segítségével, de az ügyfél felé végig egyetlen, elérhető, megbízható kapcsolattartóként tudunk jelen lenni.

Az E.ON Horizon Meetup egyik kiemelt vendége és előadója William Higham, a világszerte elismert brit jövőkutató. Gyakori, hogy a hozzá hasonló szakemberek igen sötéten látják az elkövetkező időket, főleg a klímakatasztrófa, az energiaválság területén. Mit lehet tudni az ő álláspontjáról, és mennyire egyeztethető ez az E.ON terveivel?

TZ: Igen, a jövőkutatók egy része valóban szeret sötéten fogalmazni, aminek több oka is lehet. Egyrészt a sokkoló, apokaliptikus víziókat jól lehet "eladni". Mások pedig a sokkterápiával igyekeznek nyomatékosabbá tenni a figyelmeztetést, mert úgy érzik, máshogy már nem lehet felébreszteni az embereket. Viszont van szerencsére jó pár olyan jövőkutató, akik inkább megoldásokra fókuszálnak, és azzal foglalkoznak, hogy a sokszor valóban aggasztó jövőképeket hogyan lehet mostani gondolkodással, most elkezdhető cselekvéssel megváltoztatni.

Ott van például Harari, aki ugyan alapvetően történész, de emellett nagyon sokat foglalkozik a jövővel is, ő például egyáltalán nem borúlátó, és ebbe a sorba illeszkedik be a rendezvényünk vendége, William Higham is. Ő is főleg a tervezésre, innovációra helyezi a hangsúlyt, ráadásul nem érzetekre és sejtésekre, hanem komoly kutatásokra alapoz. Azt keresi a jövőkutatáson belül, hogy hogyan lehet a folyamatokat jól csinálni, ami tökéletesen egyezik a mi világképünkkel, az energetikával kapcsolatos terveinkkel is. Inspiráló és motiváló - pontosan olyan, mint amit mi is szeretnénk sugározni a partnereink felé.

BRAND & CONTENT