Minden elsötétült? 3 lépéses "túlélő-protokoll", mielőtt tárcsázna

Történelmi távlatokból nézve vicces, mennyire függünk az áramtól. Amikor Thomas Edison 1879-ben bemutatta az első, gyakorlatban is használható szénszálas izzót, az mindössze 40 órát bírt. Akkoriban a sötétség még az élet természetes része volt. Ma? Egy 2016-os kutatás szerint az emberek többsége hamarabb esik kétségbe az internet és az áram hiányától, mint attól, ha elveszíti a pénztárcáját. A modern ember számára az áramszünet nem csak kényelmetlenség; a civilizáció apró, átmeneti összeomlása a nappaliban.

De mielőtt a sötétben botorkálva a sípcsontunkat a dohányzóasztalba verve elkezdenénk tárcsázni a hibabejelentőt, érdemes végigvenni a „házi nyomozó” három alapszabályát. Íme a „túlélő-protokoll”, lépésről lépésre.

1. lépés: A „hajszárító-effektus” – nézzünk a saját házunk tájára!

Mielőtt globális összeesküvést vagy országos hálózati hibát vizionálnánk, érdemes a legegyszerűbb magyarázattal kezdeni: mi van, ha a hiba az ön készülékében (vagy a falában) van?

A villamos hálózat otthoni védőbástyája a kismegszakító (a köznyelvben csak „biztosíték”). Ez a kis eszköz olyan, mint egy szigorú kidobóember a szórakozóhelyen: ha túl nagy a tömeg (túl sok áram folyik át), azonnal lekapcsol, hogy megvédje a vezetékeket a túlmelegedéstől és a lakást a tűztől.

A tipikus forgatókönyv:

Ön egyszerre indította el a vízforralót (kb. 2000 Watt), a hajszárítót (1500 Watt) és a porszívót (1600 Watt), miközben ment a mosógép. A kismegszakító egy darabig tűrte a terhelést, majd úgy döntött: „Eddig és ne tovább!” – és „lecsapott”, kioldott.

A teendő:

Botorkáljon el a biztosítéktábláig (általában a bejárati ajtó felett vagy a mérőóra mellett található). Egy elemlámpa vagy a mobilja segít az odatalálás és a biztosíték ellenőrzése közben.

Ha lát egy kapcsolót, ami lefelé áll: Nyert ügye van! Kapcsolja le a nagy fogyasztókat a lakásban, majd billentse vissza a kapcsolót. Ha fentről jön a fény, ön volt a hunyó, nem a szolgáltató.

Ha minden kapcsoló fent van: Akkor a hiba nem az ön lakásán belül keresendő (vagy a mérőóra alatti főbiztosíték ment ki, amihez sokszor szakember kell, de ne szaladjunk ennyire előre).

Érdekesség a múltból:

A régi olvadóbiztosítékok korában (ezek voltak azok a becsavarható, porcelánfejű eszközök) gyakori volt a „patkolás” – amikor a kiégett biztosítékot egy drótdarabbal hidalták át. Ez körülbelül olyan biztonságos volt, mint nyílt lánggal ellenőrizni a gázszivárgást. Rengeteg lakástűz keletkezett emiatt. A mai, modern kismegszakítók szerencsére már nem ilyenek: ha baj van, leoldanak, ha elmúlik a baj (és visszakapcsoljuk), működnek tovább. Viszont megbuherálni ezeket sem szerencsés az álmoskönyvek szerint.

2. lépés: A „szomszéd ablaka” teszt

Ha a saját biztosítéktábláján minden rendben, jöhet a következő logikai lépés: a felderítés. A villamos hálózatot úgy kell elképzelni, mint egy hatalmas fa gyökérzetét. Vannak vastag főgyökerek és vékony hajszálgyökerek. A kérdés az, hogy csak az ön hajszálgyökere sérült, vagy az egész fa dőlt ki?

A teendő:

Nézzen ki az ablakon, vagy menjen ki a lépcsőházba/utcára.

Van fény a lépcsőházban? Ha igen, akkor a hiba valószínűleg az ön mérőórájánál vagy a lakásba bemenő fővezetéknél van.

A szomszédnál ég a villany? Ha Kovácséknál megy a TV, de önnél sötét van, akkor a hiba lokális (pl. fáziskiesés, ami csak az ön házát/lakását érinti).

Sötét az egész utca? Nem világítanak az utcai lámpák sem? Ez a klasszikus „hálózati üzemzavar” jele. Ilyenkor egy nagyobb transzformátorállomás vagy egy középfeszültségű vezeték sérülhetett meg (például egy viharban rázuhanó faág miatt).

Mert ha az egész utca sötét, a szolgáltató rendszerei ezt nagy valószínűséggel már érzékelték. A modern hálózatirányítási központokban (SCADA rendszerek) ilyenkor piros lámpák villannak fel a monitorokon. Ha tízezren telefonálnak egyszerre, az csak lassítja a folyamatot, hiszen az ügyfélszolgálat nem tudja gyorsabban kiküldeni a szerelőt, mint ahogy a rendszer jelez.

3. lépés: A digitális cserkész – tervezett vagy váratlan?

Sokan elfelejtik, de az áramszolgáltatás nem magától értetődő természeti jelenség, mint a napsütés. A hálózatot karban kell tartani: oszlopokat cserélni, vezetékeket húzni, transzformátorokat felújítani. Ezeket hívjuk tervezett karbantartásnak.

A szolgáltatók ezt minden esetben előre jelzik (levélben, plakáton, vagy manapság e-mailben/applikáción keresztül), de valljuk be: ki olvassa el mindig figyelmesen a postaládába dobott értesítőket?

A teendő:

Mielőtt felhívná az ügyfélszolgálatot, vegye elő az okostelefonját (ami remélhetőleg fel van töltve, és van mobilinternet).

1. Nyissa meg az illetékes elosztója weboldalát vagy mobilapplikációját.
2. Keresse a „Tervezett üzemszünetek” vagy „Aktuális hibák” térképet.

Ha a térképen az ön utcája egy tervezett karbantartási zónában van, akkor nincs teendő: az áramszünet nem hiba, hanem a szolgáltatás minőségének javítása érdekében történik. Ilyenkor általában megadják a visszakapcsolás várható idejét is. Dőljön hátra, és élvezze a csendet.

Tipp: Ha az E.ON térképén nem tervezett áramszünet, hanem üzemzavar jelölés szerepel az ön címénél, az pedig azt jelenti, hogy a szolgáltató tud a hibáról, és már folyamatban van a javítás, vagy annak mielőbbi megszervezése.

Mikor tárcsázzunk valójában?

Ha végigment a fenti három lépésen, és:

1. A biztosítékai rendben vannak,
2. Az egész utca/tömb sötét (VAGY csak önnél nincs áram, de a biztosíték nem oldott le),
3. És a címe nem szerepel a térképen se tervezett karbantartásként, se üzemzavarként...

...na, EZ az a pillanat, amikor érdemes bejelentést tenni.

A bejelentéskor a legértékesebb információ, amit megadhat, a pontos helyzetleírás (pl. „látom, hogy leszakadt egy vezeték az utcában”, vagy „szikrázást hallottam az oszlopról”).

Fontos kivétel: Ha életveszélyt tapasztal (leszakadt vezeték a földön, füstölgő elosztószekrény, szikrázó oszlop), ne várjon, ne nyomozzon, és legfőképp, ne nyúljon az eszközökhöz! Azonnal hívja a hibabejelentőt vagy a katasztrófavédelmet, adja meg a pontos helyszínt és helyzetleírást, és tartson biztonságos távolságot!

A nyugalom fényt gyújt

Az áramszünet kellemetlen, de a legtöbb esetben logikus oka van, és a szakemberek már dolgoznak rajta, mire ön észbe kapna. A „telefonhoz kapkodás” helyett alkalmazza a 3 lépéses protokollt:

Ezzel nemcsak a saját idegeit kíméli meg, hanem segít a szolgáltatónak is, hogy a felesleges adminisztráció helyett a valódi hibaelhárításra koncentrálhasson. Addig pedig? Vegyen elő egy elemlámpát, keressen egy pakli kártyát, és beszélgessen a családjával. Ki tudja, talán még élvezni is fogják a digitális zajszünetet.

Plusz egy tipp a jövőre nézve! Mentse le a telefonjába a szolgáltatója áramszünet térképét könyvjelzőként még most, amikor van Wi-Fi. Sötétben, lassú mobilnettel keresgélni nem a legjobb móka. De az sem árt, ha a hibabejelentő telefonszámát is elmenti a névjegyzékbe, végszükség esetére.

Ha pedig maximálisan felkészült szeretne lenni ilyen helyzetekben, mentse le az E.ON kisokosát is.

BRAND & CONTENT