Országimázs családi haszonnal

Összességében több mint tízmilliárd forintot költött az Orbán-kormány 1999 óta országimázsra, állami ünnepekre, a kormányzat eredményeinek propagálására, valamint millenniumi marketingre. A pénz felhasználásáról nem sokat lehetett tudni, mivel az Állami Számvevőszék sem vizsgálhatta a magáncégek közötti üzleti titkokra hivatkozva.

Nagyvonalú elszámolás

A Népszabadság a kezdetek felidézésekor emlékeztet arra, hogy az állami megrendelésekre a MEH néhány munkatársa választotta ki a Happy End Kft-t. A vállalkozás működési gyakorlatáról az ÁSZ megállapította, hogy a kiutalt közpénzekért elvégzett feladatok teljesítését a Happy End esetében az Országimázs Központ osztályvezetője igazolta.

A nagyvonalú elszámolás menete a következő volt: a Happy End benyújtotta a számláját, amelyhez azonban nem csatol semmiféle bizonylatot a felmerült költségekről. A teljesítést igazoló formalevelet az osztály vezetője rendre igazolta, anélkül, hogy konkrét számviteli elszámolást kért volna. Ilyesminek még akkor sem látta szükségét, ha a Happy End túllépte a rendezvényre szánt keretet.

Hiányzó dokumentumok

Az ÁSZ-vizsgálat megállapításai egyébként nem érhették váratlanul az Országimázs Központ vezetőjét, hiszen a számvevőkkel egybehangzó megállapításokat tett a MeH ellenőrzési főosztálya is. Mint írták, a központ munkatársai "nem megfelelő gondossággal jártak el a Happy End Kft.-vel kötött eseti szerződések megkötésekor, valamint a teljesítések igazolásakor.

A teljesítések igazolását a vizsgált pénzügyi kifizetések többségénél nem tudták dokumentumokkal alátámasztani". Mindezek után bármilyen érdekes lett volna, sem az ÁSZ, sem a MeH ellenőrzési főosztálya nem vizsgálhatta a közpénzek Happy Enden túli útját, mert az már magáncégek közti kapcsolat.

A bázis és lakói

A közpénzek további útjának vizsgálatához pedig sok esetben elég lett volna felkeresni a főváros II. kerületében található Ervin utca 7. számot, a hagyományos Happy End-bázist. A Népszabadság kialakult gyakorlatnak nevezi, hogy a 20 százalékos vállalkozói díjért dolgozó cég az ugyanide bejegyzett D. K. Waltsont bízza meg a médiakampányok lebonyolításával.

A cég két tulajdonosa Wermer András, a kormányfő informális médiatanácsadója, Ervin utca 7. szám alatti lakos és Káel Csaba, a Bánk bán- film és az ezüsthajós produkciók rendezője. Wermer és Káel alapítói a Happy End Kft.-nek, amelyet 1991 decemberében hoztak létre. A Fidesz kampányában több ciklus óta részt vevő cégből Wermer és Káel formálisan 1996 végén kiszállt ugyan, és a Happy Endet papíron Csépányi Dóra irányítja.

A Happy End bízta meg a D. K. Waltsont a Széchenyi-terv és a nagy vihart kavaró, sokak szerint kizárólag kormányzati propagandát szolgáló Országgyűlési Beszámoló különböző médiumokban történő megjelenítésével, valamint a 2000-es olimpia magyar győzteseiről készült, néhány órával az aranyérmük megszerzése után az utcára került óriásplakátok elkészítésével.

A hallgatás fogadalma

A D. K. Waltson mellett számos olyan céget von be a körbe a Happy End, amely rokoni vagy baráti szálakkal kötődik Wermerhez és Káelhez. A közpénzek útjának átláthatatlanságát a cégek titoktartási kötelezettsége garantálja. Az adófizetők forintjainak felhasználásáról szóló hallgatási fogadalmat írásban is rögzítik. Példa erre a Happy End és - a korábban Káel Csaba által vezetett - Ezüsthajó közti, a 2000. augusztus 20-i ünnepek megszervezésére kötött fővállalkozói szerződés 5.5. pontja. Ebben az áll: az Ezüsthajó kötelezettséget vállal arra, hogy a Happy End "kérésére betekintést enged megbízó és kizárólag megbízó számára a jelen szerződés teljesítésével kapcsolatosan felmerült költségeiről és alvállalkozói díjakról". Tehát az ellenőrzésre kizárólag a Happy End jogosult. A megbízatás egyébként 304 millió forintról szólt.

Tűzijáték a rokontól

Az Ezüsthajó szervezte a 2000. augusztus 20-i budapesti rendezvényeket. Az égi látványosságot 33 év után nem a balatonfűzfői magyar cég, hanem egy amerikai vállalkozás adta. A tűzijátékért 2000-ben az Ezüsthajó 130 millió forintot utalt át a Go Ahead Inc. nevű cégnek. A vállalkozás igazgatója Fogaras Anna, Wermer András feleségének édesanyja. (A Happy End 1991-es létrehozásakor a cég egymillió forint törzstőkéjének zömét Fogaras Anna svájci vállalkozása, a Kira Reisen AG biztosította.)

A Go Ahead cégbírósági papírokból kiolvasható washingtoni címéről, amelyet a magyar cégbírósági papírokon telephelyként jelölnek meg kiderült, hogy az csupán egy postafiók. A Magyarországon felbukkant, meglehetősen rejtélyes Go Ahead Inc. hazánkban nincs bejegyezve, ám rendelkezik magyarországi érdekeltséggel, egyetlen részvény híján ugyanis százszázalékos tulajdonosa a Dominium '64 nevű cégnek.

Az oroszok hűlt helyén

A Dominium '64 első vezérigazgatója Lehmann Kira, Wermer András felesége volt. Ez a cég vette meg a Csévharaszt és Inárcs között található 123 hektáros volt orosz laktanyát. A Wermer-rokonok érdekeltségének több cég utal ingatlanbérlés címén. A Dominiumnak a Happy End havi 4 millió 470 ezer forintot fizet, az Ezüsthajó épület-, illetve apartmanbérlésre havi 400-400 ezer forintot utal át, de kiegyenlíti a lótartás havi 224 ezres számláját is. Utóbbira némi magyarázat: a Dominiumnak lovardája is van, amelynek fejlesztésére a vidékfejlesztési és a gazdasági tárca közös pályázatán nyert is 15 millió forintot.

Az albérlők között van a MERT 2000 Rt. is. Ez a vállalkozás kapott megbízást a Millenniumi Országjáró című bedobós propagandaújság készítésére. A MERT-et néhány héttel azelőtt jegyezték be, hogy a Happy End kiválasztotta erre a feladatra. A Millenniumi Országjáró kiadására és egyéb nyomdai szolgáltatásokra a Happy End által kiválasztott MERT 2000 júliusa és 2001 áprilisa között több mint 800 millió forintos igényt nyújtott be a Happy Endnek.

Cégek, cégek, cégek

A nyomdai feladatokkal megbízott MERT és az ingatlanban utazó Dominium között a lakbérfizetésen túl igen szoros a kapcsolat. Mindkét cég alapítója a Fidesz-közelinek tartott Axon Bérlet és Bérbeadó és Szolgáltató Kft, a legnagyobb üzletnek számító Millenniumi Országjárón kívül a MERT végzi szinte valamennyi, az országimázshoz, kormányzati kommunikációhoz kapcsolódó anyag nyomdai munkáit és a MERT és a Dominium felügyelőbizottságában van olyan tag, aki a Happy End munkatársa.

Körjáték

Az állami ünnepségek lebonyolítói között jelentős megbízatásokkal feltűnik a Pentaton Művész- és Koncertügynökség Kft is. A céget Kolosi Tamás, a Tárki elnök-igazgatója, a miniszterelnök főtanácsadója és felesége jegyzi a cégnyilvántartás adatai szerint. Kolosi Tamás munkatársainknak nem tudott arra válaszolni, hogy a Pentaton bármilyen üzleti kapcsolatban lenne a Happy Enddel, az Ezüsthajóval vagy a Well Done Kft.-vel. Mint mondta, a Pentaton irányítását Lőrinczy György ügyvezetőként látja el. A lap birtokába került dokumentum szerint a Pentaton csak a 2000. évi augusztus 20-i ünnepségeken való közreműködéséért 27 millió forint plusz áfát kapott.

A fent vázolt meglehetősen sokszálú cégbirodalom adhat magyarázatot arra az új magyar közgazdasági különlegességre, hogy a Happy End árbevétele 2000-re hiába duzzadt az előző évi 464 millió forint közel hétszeresére, 3,1 milliárdra, a sok munka nem hozta meg a gyümölcsét. A cég nyeresége ugyanis távolról sem emelkedett a megbízások megugrásával arányosan. A cég benyújtott mérleg szerinti eredménye 1999-ben mindössze 27,2 millió, egy évvel később pedig 33,4 millió forint volt. A nyereség valahol elenyészett.

Folytatása következik

A Népszabadság végül emlékeztet arra, hogy jelenleg a Legfőbb Ügyészség vizsgálja a Happy Endnek a Miniszterelnöki Hivatallal kötött szerződéseit, az azok nyomán létrejött megállapodásokat. Az ügyészség jelenleg a MeH válaszára vár, a lap pedig ígérete szerint folytatja a történetet.