Mivel minden vágyunk egy nagy, tömeges lemondási hullám, ezért egy kalap alá vettük azokat az országgyűlési képviselőket, akik a rendőrségi szondákat hatósági nógatás ellenére sem akarták a szájukba venni. A törvény szerint pedig a visszautasításkor hivatkozott mentelmi jog csak kényszerintézkedés esetén alkalmazható. Erről azonban vagy nem tudott (ami ugyan nem mentené fel a felelősség alól), vagy szándékosan nem akart tudomást venni a fideszes Fenyvesi Máté, aki egy koccanás után makacsolta meg magát. Az ittas vezetéssel pár éve láttamozott, de szondát akkor sem fújó Vincze László csongrádi kisgazda márciusban saját magát törte össze amikor árokba hajtott, de ismét megúszta az alkoholszint vizsgálatot, csakúgy mint Balsay István fideszes mentelmijogtulajdonos. Valamiért azonban az ámokfutó alkesz autósok lobbija különösen erős az országban, mert ugyan Lamperth Mónika lángszínű kiskosztümben ígérte meg, hogy véget vet a dzsentritempónak, a csornai Charles Bronson fideszeseket érintő kiskátéján kívül nagyobb büntetés nem vár rájuk. A rendőr meg ugye nem markolhatja meg a grabancukat, mert az már kényszerintézkedésnek számít.

Régen kukoricamorzsolással, táncmulatsággal, patkódobálással töltötték a gazdák a téli hónapokat, most bezzeg Pestre jönnek ordibálni a Fidesz-bérenc parasztjai. Legalábbis ez volt a kormány kommunikációja a tél végi gazdatüntetéssel kapcsolatban. Sajnáltuk szegény Németh Imrét, aki kénytelen a pénznyelő földmunkásokkal egyezkedni ahelyett, hogy Kossuth téri hivatalában gyönyörködne a kilátásban. Végül több tízmilliárd forintot barázdáltak ki a gazdák a kormány zsebéből. Mi, Németh Imre feltétel nélküli hívei, csodálkoztunk: miért ad ennyit a Fidesz-bérenc parasztoknak a mi miniszterünk? Ha pedig járt nekik ez a pénz, akkor miért Fidesz-bérencek?

Egyszer talán megírja emlékirataiban a földművelésügyi exminiszter, bár a nevére addigra már nem nagyon fogunk emlékezni.

Ő az egyetlen versenyzőnk, akinek nem az elmúlt négy évért kell felelnie, de mit szólna a világ egy szavazós derbihez Orbán Viktor nélkül? A Fidesz elnöke sosem volt szerencsés családjának cégeivel, már ami a balliberális sajtó szurkálódásait illeti. E ciklusban történt azonban, hogy a remek parafrázisokra ragadtató Tokaj szőlővesszein szárba szökkent értesülések szerint a még hivatalban lévő kormányfő 2001-ben maga adott tanácsokat felesége, Lévai Anikó akkor volt cégének arra nézvést, hogyan kell az állami tulajdonú (nagy múltú nemzeti kincs stb. stb) Tokaj Kereskedőház Kft.-ból szeleteket kivásárolni, vagy állami szőlőtámogatáshoz jutni úgy, hogy arról a nagyérdemű ne szerezzen tudomást. "Ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet!" - hangzott el az aranyköpés azon a napon, amikor biztosan nem volt taggyűlése a soknevű cégnek.

Gyenge ellenérv, hogy mindez nem taggyűlésen hangzott el, de döntsön ön: megérje-e Orbán a 2006-os választást, és híressé vált mondata a távoli jövőben általános iskolák falát díszítse, vagy monnyon le azonnal?

Az álláshalmozó olimpiai bizottsági elnök szép példája annak, hogy hazánk következmények nélküli ország. Az athéni olimpia előtt halvány utalást tett lemondására, ha magyar sportoló egyetlen doppingügyben is érintett lesz. Két arany- és egy ezüstérmet vettek el sportolóinktól, akik ezzel a teljesítménnyel a legszebb NDK-s időket idézték, így aztán Schmitt a helyén maradt.

Pedig kizárt, hogy nem tudott a gyanús esetekről. Vagy mégsem? Hát, akkor talán ez is megért volna egy lemondást, hiszen a vezéráldozatnak az ügyre nézve mindig vannak áldásos hatásai. Az egyes hírek szerint a környezetvédelmi miniszteri posztra máris bejelentkező Schmittnél azonban nem az ügy, hanem a sarzsi a lényeg. A sportolókat persze megbüntették.

Ugyan ismerjük a konzervatív oldal minden állatfajtáját a megátalkodott keresztényektől, a hirtelenszőke fideszeseken át, a hirtelenősz fórumosokig, de Semjén Zsolt eddig mindenkin túltett. E sorok írója akkor kapott képet a fontolva haladó nyugdíjasokat gyötrő rémálmokról, amikor nagy-nagynénje, Bözsike néni egyszerűen csak ördögnek kezdte nevezni Jockey-t a Dallasból. Arra azonban az életben nem gondolt volna, hogy az SZDSZ-t szakállas, homokos pedofilok táborának lássa valaki. Na, nem mintha nem lehetne ezen egy jót röhögni, meg különben is, kit érdekel most már a demokrácia, de mégis az országgyűlés emberi jogi bizottságának alelnökéről van szó!

Ha ön szerint az arcszőrzetben sem túl erős SZDSZ-re áll Semjén Zsolt megállapítása, ne tétovázzon, és hagyja hivatalában a melegtémát a liberálisok ellen fordító kereszténydemokratát. Ha viszont szeretné, ha az SZDSZ a választásokon több szavazatot szerezne, mint amennyit a szakállas pedofilok össze tudnak hozni nekik, vagy ha esetleg nem szeretne semmit, de elege van a göbbelsi moralitást egy átlagos harcsa intelektusával ötvöző politkusokból, akkor billentse fenéken egy lefelé mutató hüvelykujjal Semjént!

Hogyan is hihetnénk ugyanis a parlament legfiatalabb képviselőjének, amikor a balatonőszödi kormányüdülő megvásárlása kapcsán a kormányfőt hónapokon keresztül úgy támadta, hogy közben már réges-rég a zsebében lapult Polt Péter legfőbb ügyész, a vizsgálatot lezáró levele? Polt szerint Gyurcsány ingatlanvásárlásában nem lehet megállapítani, hogy az a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeit "nyilvánvalóan sértette volna". Szijjártót ez egyáltalán nem zavarta, sőt, úgy vélekedett: "Azért nem hoztam nyilvánosságra a levelet, mert Polt Péter nekem írta." Muhaha. Hitelesség rulez! Nyomjon 5-öst és mondassa le elnöki mandátumáról Szijjártót, vagy értékelje 1-essel a honfiú - akár a jogszabályokkal is szembemenő - karakánságát!

Miután a kaposvári polgármestert a III/III-as Krakus Péterrel azonosították, az érintett nem a lemondólevelét kezdte fogalmazgatni, hanem kétségbeesetten kereste, hogy honnan szivároghatott ki az információ. A hír a Fidesz vezérkarát is meglephette, de végül megelégedtek azzal, hogy Szita Károly - a bizonyítékok ellenére - álarcos törpepapagájként (Agapornis personata) ismételgette: nem voltam ügynök, nem voltam ügynök, nem voltam ügynök, a jogászaim keresik a megoldást, hogyan vegyek jogi úton elégtételt. A bíróságnak azóta sem kellett eltöprengenie Krakus fiatalkori összegyűjtött dosziéján, közszereplők esetében elég is, ha nyilvánosan perrel fenyeget, hívei még jobban szeretik.

Szavazzon Szita Károlyra, ha úgy érzi, hogy nemcsak a hazugságon kapott óvodásoknak, hanem a politikusoknak is viselniük kell tetteik következményeit.

Besurranó riporterünk álbajszát rágcsálta izgalmában, amikor a szocialista pártigazgató az európai parlamenti választás kampányfelkészítőjén így fordult a közönséghez: "Ne legyünk szemérmesek abban, hogyan jutassuk el az üzeneteket a polgárokhoz. Ezen a meccsen fair play díjat nem osztanak. Nem érdekelnek az etikai és a választási kódexek, de az ellenfél egyéni szabadságjogait tiszteljük. 2002-ben a két forduló között a Fidesznek minden megengedhető volt. Plakátjainkat vállaljuk, nem névtelenül riogatunk. Mindegy, hogy egy körzetben milyen a szokásjog a pártok és az önkormányzat között, a végén majd megbeszéljük, hogy mennyi a bírság."

Szavaiért felelősséget nem vállalt, de legalább Kovács László hibáját sem követte el, aki először tagadott, majd előhúzta kesztyűbábját.

Nem szeretnénk Dávid Ibolya helyett Dávid Ibolya lenni, de tény, hogy létezik pártérdekek feletti ügy, csak nem Nemzeti Fejlesztési Tervnek, hanem szőlőtermesztésnek hívják. Nagy biznisz történelmi borvidéken szőlőt művelni, gondolta több politikus is, de - az eddig napvilágra került információk szerint - csak az SZDSZ-es házelnökhelyettesnek sikerült mórágyi földjeit a szekszárdi borvidékhez csatolnia, majd hozzátartozóival együtt 130 millió forintot nyernie az agrártárca szőlőtelepítési pályázatán. Wekler nem mondott le izibe', igaz, erre Kuncze pártelnök csupán "problémásnak" tartotta az ügyet, csak Eörsi István lépett ki a pártból, meg Bauer Tamás érvelt úgy, hogy képviselő nem lobbizhat a saját érdekében. A képviselő másfél hónapig ismételgette, hogy "Nem mondok le, nem mondok le!", amíg 2004 augusztusában megváltozott az SZDSZ-frakció véleménye, és kipaterolták a szőlőművest a házalelnöki székből.

Weklernek ezután állítólag három hétbe is beletellett, hogy kapjon valami pozíciót Gyurcsánytól. A Pakshoz közeli Mecseknádasd polgármesterének most az a feladata, hogy előkészítse a radioaktív hulladékok végleges elhelyezéséről szóló koncepciót. Ehhez sajnos sem fizetés, sem titkárnő, sem szolgálati autó nem jár. Még csak viccelődni kezdtünk, hogy Mecseknádasdot mikor csatolják a paksi történelmi atomvidékhez, ahol jó nevű, telt izű nukleáris hulladékot értékesít majd Wekler Szarkofág címkével, amikor kiderült: a falu százmillió forinthoz jutott az erőműtől egy olyan tájékoztatási programban, amiben nem is vett részt.

Ha úgy gondolja, Weklernek minden posztjától meg kéne válnia, tapadjon az 5-ösre, ha nem, sőt inkább Mecseknádasdot választja új lakhelyéül, mentse meg leendő polgármesterét!

A kiskunhalasi Maksa Zoltán egy zord őszi napon azzal a megjegyzéssel fordult a Terror Háza előtt egy budapesti ifjúszocialistához, hogy a holokauszt áldozatainak "már nem volt hideg". Poénján jót röhögött, majd afelől tudakozódott elvtársától, vajon sofőrrel jött-e a nagy hidegben. A beszólását nem tagadhatta le, mert egy szemfüles operatőr felvette, de lemondásra nem gondolt, sőt álságos politikai kampánnyal vádolta meg a jobboldalt "és az azt kiszolgáló médiumokat".

Az önmagáról megfeledkezett történelemtanárt végül az MSZP vezetői mondatták le, de azt nem értjük, hogy a történtek után hogy jut eszébe ismét képviselőjelöltként indulni a 2006-os választáson. És a pártvezetés miért tart szükségesnek egyeztetést az indulásáról? A történtek után Bács-Kiskun megye 8-as körzetében a rendőrautónak hajtó ittas sofőr vagy a tanműhely traktortolvaja is méltóbb lenne a jelöltségre.