Titkosították a magyar történelmet

Becslések szerint az összes állambiztonsági irat (pontosabban tétel) mintegy 20 százaléka az, ami ma sem ismerhető meg. Államérdekre hivatkozva nem lehet nyilvánosságra hozni egy olyan dokumentumot, amely a hetvenes években a keletnémet titkosszolgálattal ápolt kapcsolatokról szól, említett egy példát Varga László történész a Gödör Klubban tartott beszélgetésen. Vajon milyen államérdeket sért ennek a nyilvánosságra hozatala, amikor már sem NDK, sem Magyar Népköztársaság, sem Varsói Szerződés, sem KGST nem létezik? - tette fel a kérdést.

A beszélgetést vezető Mink András, a Beszélő szerkesztője további példákat sorolt fel. Vajon miért nem hozható nyilvánosságra egy 1958-ig az állambiztonsági szerveknek dolgozó borsodi postás dossziéja, egy nyugati nagyvállalat igazgatójának kompromittálásról szóló irat 1971-ből, vagy az 1945-1949 közötti angolellenes felderítési vonalról szóló dosszié? Miért titkos az 1956-os "ellenforradalomban" részt vevő reakciós papokról, horthysta elemekről szóló jelentés, és az 1989. október 23-ra készült állambiztonsági biztosítás terv?

Történetírás nevek nélkül

Számtalan olyan irat van, ami érthetetlen okokból nem hozható nyilvánosságra, ezek nélkül azonban nem lehet teljes az 1945 utáni magyar történelem, mondta Varga László. "Ha ezekben az iratokban megjelenik egy név, az azonnal bonyodalmat okoz, holott történelmet nem lehet nevek nélkül írni”, mondta a történész.

Vannak természetesen olyan dokumentumok, például a korabeli titkosírási módszerek technikai leírásai, amelyekre a történettudománynak nincs szüksége. Ezekre nem is tartanak igényt a kutatók, nem kell ugyanis ötleteket adni ezzel a bűnözőknek, jegyezte meg Varga László.

"Sok ilyen irat van, amelyeknek a visszatartásához a köztársaságnak semmi érdeke nem fűződik, vagy ha igen, akkor igen nagy baj van", vélekedett Gulyás József az SZDSZ országgyűlési képviselője. Mindez azért is lehet, tette hozzá, mert a kilencvenes években az iratátadó bizottság csak szúrópróbaszerűen tudta vizsgálni a minősített iratokat.

Varga László ezután egy példával illusztrálta, mennyire esetleges ma az iratok megismerhetősége. "A hetvenes években az állambiztonsági szolgálat megfigyelt egy főrabbit. Alapos munkával először is kiderítették róla azt a meglepő információt, hogy zsidó. Ha zsidó, akkor vallásos, ergo cionista, tehát a Moszadnak dolgozik. Az ügyével emiatt a III/II-es csoportfőnökség, a kémelhárítás foglalkozott. Egy katolikus papot viszont alapesetben a III/III-as csoportfőnökség figyelt meg. A különbség az, hogy a katolikus pap ma megismerheti a róla szóló iratokat, de a főrabbi nem".

Koalíciós kérdés?

Tóth Károly MSZP-s képviselő egyetlen mondattal a tarsolyában érkezett a beszélgetésre, és ezt ismételgette minden egyes alkalommal, amikor szót kapott: "a titkosszolgálatok 1994 óta nem kezelték törvénytelenül az iratokat". Az SZDSZ nem volt hajlandó ezt az egy mondatot beleírni az országgyűlésnek beterjesztett javaslatába az 1990 előtt keletkezett közokiratok irattárba helyezéséről és interneten való nyilvánosságra hozataláról, így nem csoda, hogy azt (az MSZP- és az MDF-képviselők többségének tartózkodása miatt) napirendre sem tűzték, mondta a szocialista képviselő.

Tóth Károly emlékeztette arra is a hallgatóságot, hogy az ügynökmúlt feltárása mindig akkor kapott lendületet, amikor MSZP-SZDSZ kormány volt. Az SZDSZ 2007-ben a koalíció megerősítésének feltételéül szabta az állambiztonsági iratok kérdésének rendezését, aztán pedig kilépett a koalícióból. Az MSZP ettől függetlenül végigcsinálta ezt a folyamatot, hangsúlyozta Tóth, elkészült a Kenedi-bizottság jelentése, és ezért méltatlannak érzi, hogy az SZDSZ most koalíción kívülről kéri ezt számon rajtuk.

Varga László szerint azonban az nem mondható ki egyértelműen, hogy a szolgálatok törvényesen kezelték volna az iratokat, vannak ugyanis arra utaló jelek, hogy azokat 1994 előtt manipulálták. Tóth Károly erre azt mondta: a lényeg, hogy amióta van törvény, a titkosszolgálatok azt betartják.

A kormány vagy az MSZP nem az SZDSZ-nek felelős ennek az ügynek a megoldásával, hanem a társadalomnak, mondta erre Gulyás József. Az SZDSZ szerint a lényeg az információs önrendelkezési jog kiterjesztése, és ez nem koalíciós vita kérdése. Varga László úgy vélte, az "ősbűnt" 1994-ben követte el a politika, amikor elsősorban az ügynökök személyhez főződő jogait védte az ügynöktörvénnyel, az áldozatokról viszont megfeledkezett.

Gulyás József és Varga László is egyet értett abban, hogy ezt az egész kérdést a legjobban egy új törvény tudná rendezni. Azt már a Kenedi-bizottság is megállapította, hogy az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenyégének feltárásáról szóló 2003-as törvény elsősorban most is az egykori titkosszolgálatok érdekeit védi, és feljogosítja arra a szolgálatokat, hogy ellenőrizetlenül tartsanak vissza iratokat.

Tóth Károly szerint arról legalább lehet vitázni, hogy a 2003-as törvény rossz és csináljanak helyette másikat. Megismételte viszont, hogy semmi olyan módosítást nem támogat, ami veszélyezteti a szolgálatok működését és Magyarország nemzetközi kapcsolatait. "Ezek az iratok 100 százalékban soha nem kerülhetnek nyilvánosságra, de lehet szűkíteni a visszatartott dokumentumok körét", ismerte el.

Titokzatos mágnesszalagok

Sok szó esett a beszélgetésen arról a 19 mágnesszalagról, amelyet jelenleg a Nemzetbiztonsági Hivatal őriz. A nyolcvanas évek végén ezekre vitték fel az állambiztonsági szervek teljes nyilvántartását, és a munkával éppen a rendszerváltozásra végeztek. Ezek a szalagok tartalmazzák az állambiztonsági hálózati nyilvántartást, a célszemélyek és a különböző nyomozások adatait. Ezeken legalább 56 ezer hálózati személy neve szerepel, és kiderülhet, hogy az állambiztonsági szolgálat tevékenysége a lakosság nagyobb részét, akár 5-6 millió embert is érintett, mondta Varga László.

Jelenleg nincs olyan számítógép az országban, amellyel ezek az adatok olvashatók lennének. A kormány ugyanakkor vállalja az adatmentés költségeit, és egy civil testület felügyeletével megkezdődhet ezeknek az adatoknak a feldolgozása. Az idő sürget, hívta fel a figyelmet Gulyás József, mert ezeknek a mágnesszalagoknak lassan lejár az elérési ideje, és a rajtuk lévő adatok megsemmisülhetnek. Lehetséges azonban, hogy ezeknek a szalagoknak a tartalmát valamikor a kilencvenes években kinyomtatták. Előfordulhatott az is, hogy az ezen lévő adatokat módosították. Gulyás József szerint ezért az első feladat mindenképpen az ezen lévő adatok valódiságának, illetve eredetiségének vizsgálata lesz.

Vajon miért van az, hogy Magyarország 19 évvel a rendszerváltás után még mindig csak itt tart saját múltjának feldolgozásával? Tóth Károly szerint nem igaz, hogy más kelet-európai országokhoz képest Magyarország súlyosan lemaradt volna az iratok nyilvánosságra hozatalában. Ezek az iratok semmivel nem ismerhetők meg kevésbé, mint más országokban, mondta, majd elköszönt a Gödör Klub hallgatóságától, mert ment a vonata Békéscsabára.

Varga László azonban cáfolta ezt. Mint mondta, a múlt feldolgozásában a németek járnak az élen, de a szlovákok, a csehek, a románok és a bolgárok is előbbre tartanak nálunk. "Magyarországon az a helyzet, hogy ha egy ilyen iratban a legkisebb utalás is szerepel a szovjet titkosszolgálat rezidensére, az automatikusan államtitokká minősül. Ez is csak arra utal, hogy az itteni állambiztonsági szolgálat nem volt más, mint a KGB fiókszervezete", mondta Varga László.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!