Az MSZP-s nyugdíjasinvázió végképp betett Szilinek

Ha a többi városban is tarolni akarunk, akkor nekünk Gurmai Zita és Puch László csapatára van szükségünk, kajánkodott a parlament vécéjében egy fideszes képviselő. A mondat arról szólt, hogy Gurmai, a szocialista nőtagozat oszlopa és EP-képviselő, illetve Puch MSZP-s pártigazgató mintegy 1500 nyugdíjast és fiatalt csődített a pécsi polgármester-választára, kopogtassanak be a házakba, és korteskedjenek Szili mellett.

A jelek szerint az ellenzéki gúny nem alaptalan, ugyanis az MSZP utolsó napi, 50 milliós központi akciója, sok másikkal együtt sokat reszelt Szili esélyein. Pedig az elején még bőven voltak. A kampány februári kezdésekor a házelnök még 8 százalékkal vezetett mindkét oldal közvélemény-kutatása szerint.

A Fidesz a súlyos helyzetet látva profi kampányszervezést rendelt el, nehogy egy bukásból kelljen ráfordulni a júniusi EP-választásra. Kubatov Gábor mellé felfogadták Várhegyi Attilát, hogy ketten tegyék rendbe a helyi Fidesz ügyeit, és mutassanak irányt a nem eléggé keménynek tartott Pávának a korteskedésben. A szocialistáknál közben Baja Ferenc brusztolta ki magának, hogy hozzásegítse Szilit a győzelemhez.

Mindkét stáb one-man-show formájú, pártmentes stratégiában látott fantáziát: Szilié azért, hogy megszabadítsa a politikusnőt az MSZP-s ballaszttól, Páváé pedig azért, hogy a negatív, gyurcsányozó, tolvajozó kampányelemeket lehessen külön kezelni. A csúnya húzásokat a Fidesz vállalta magára.

Szilinek nagy stratégákkal a háta mögött is sikerült március végére ledolgoznia szinte mindent a jelentős előnyéből. Későn kezdett a korteskedésben, ráadásul a válság legerőteljesebben a szocialista bázisnak számító lakótelepi és külterületi lakosokat sújtotta. A kormányfő lemondása, és a kormányfő-keresési komédia azt sulykolta az agyakba, hogy a kormányzat és az MSZP atomjaira esett, ami erőteljesen megkérdőjelezte, Szili valóra válthatja-e azon ígéreteit, amihez a kormányzat segítsége szükségeltetik. A kampány utolsó hetében, hétfőn a parlament világossá tette, milyen gazdasági konstellációk mellett hozható vissza - részben - a 13. havi nyugdíj. „Ebből minden 70 év körüli ember megérthette, hogy ő már nem fogja megérni a 13. havi járandóság visszatérését. Hát miért nem tudtak legalább egy hétig várni a bejelentéssel" - kesergett egy pécsi szocialista.

A helyzet nehézségét azonban a Pécsre látogató miniszterelnök nem volt hajlandó szépíteni. Bajnai Gordon Szili programjának népszerűsítése helyett lényegében a kormány válságprogramjának ismertetésére szorítkozott.

A sorjázó csapásokkal szemben lényegében semmit sem segített, hogy a kormányoldalnak sikerült egy tucatnyi pártból és civil szervezetből álló összefogást gründolni. Csakhogy az összefogás nem működött mindenhol. A választás estéjén Szili Katalin valószínűleg nem véletlenül beszélt arról, hogy kisbetűs volt az összefogás. Az elsődleges jelentés egyértelmű: egy Összefogás Pécsért egyesület bíróság elé citálta Szilit, mondván nem használhatja az Összefogás jelöltje szlogent, ugyanis ez így, nagybetűvel megtévesztő, és a civil szervezet nevének lenyúlása. A bíróság pedig arra kötelezte Szilit, hogy kisbetűvel fogjon össze. (Az MSZP nem nagyon vette komolyan, hogy az ítéletet végre kellene hajtani.)

A másodlagos jelentés viszont arról szólhatott, hogy míg Szili helyi szövetségeseivel sikerrel hangolta össze kampányát, az MSZP és Szili mozgását jó esetben a párhuzamosság, reális esetben időnként a keresztbeverés jellemezte. Ennek egyik legmarkánsabb megjelenése a nyugdíjasözön volt. Aminek érdemi indoka nincsen. Különösen akkor, amikor a szocialista nagyok is arról beszéltek a vereség után, hogy hiába, hiába, a pártpreferenciát nem lehet felülírni. Az MSZP-s elmékről valószínűleg nem a vereség után szállt fel a köd. A kérdés tehát az: hogyha tisztában voltak a pártpreferencia meghatározó voltával, akkor miért zúdítottak ekkora, egyértelműen szocialista aktivista hadat a városra. Aminek jelenlétét a Fidesz azonnal ki is használta, és szocialista kommandósokkal kezdte riogatni a pécsieket, akiknek biztonságát csak az garantálhatja, ha nem nyitnak ajtót. (A figyelmeztetést hangosbeszélős autók vitték szét a városban.)

Az irritáló akció miatt senkinek sem tűnt fel, hogy a Fidesz is bevetette saját aktivistáit, de a jobboldali mobilizálók a listáknak köszönhetően eleve odamentek, ahol nem üvöltözve, köpködve fogaták őket.

Az MSZP-s hadjáratra hivatkozva mondta le Páva a Szilivel folytatandó vitát is. Páva visszalépést pénteken még lehetett szolid győzelemként kommunikálni, ám ez a pécsi fejekben valószínűleg másképp csapódott le.

Ami a végeredményt illeti, a jelenlegi pécsi status quo nem sérült (hogy ez Szili győzelme esetén is így maradt volna, azt nem tudni). Ugyan immár a Fidesz adja a polgármestert, ám a közgyűlésben nincs többsége, így egy szívének kedves alpolgármestert sem tud kinevezni. Mindenesetre a Fidesz eddig sem viselkedett kemény ellenzékként, legalábbis ami Pécs egyik fő ügyét, az EKF-projektet illeti. Ugyanis hiába késik minden nagyberuházás (miközben drágul is), az ügyet egyfajta pártbéke lengi körül, és mindenki mindennel egyetért.