Gyógyszernek szánták a Trianon Múzeumot

A várpalotai Zichy-kastélyt gróf Waldstein János építtette klasszicista, romantikus stílusban Ybl Miklós tervei alapján a 19. század második felében. A kincstár a várral együtt 1913-ban kisajátította, mivel a várostól északra alakították ki Közép-Európa legnagyobb szárazföldi gyakorlóterét, amit az első világháború előtt még Ferenc József császár is meglátogatott.

A Monarchia, a Horthy-féle királyság és a második világháború utáni népköztársaság hadserege is használta a kastélyt különféle célokra; tiszti klub, parancsnokság, körlet, tüzérmúzeum működött benne. Az épületet 1992-ben kiürítették, majd tíz évig üresen állt. Most itt van Magyarország egyetlen Trianon múzeuma.

„A Magyarországtól 1920 után elszakított területeken élő honfitársaink számára a belépés ingyenes” – hirdeti egy felirat a bejáratnál. A belépődíj a Magyarországon rekedteknek sem éppen horribilis, felnőtteknek hatszáz, gyerekeknek háromszáz forint.

Az előtérbe lépve egy Hamvas Béla idézet fogadja a látogatót: „Semmi lázadás. De semmit sem engedni.”

A múzeum a pozitivista korszakát éli: a nagyjából húsz teremben felhalmoztak mindent, ami kapcsolatba hozható a trianoni döntéssel, illetve – nagy teret szentelve neki – az 1938-as és 1940-es bécsi döntésekkel, amikor Magyarország visszakapta a Felvidék déli sávját, valamint Észak-Erdélyt és Székelyföldet.

Van itt minden: revizionista plakátok (férfi áll a székely kapu alatt, a szöveg: Kitartok, mert eljön az én időm is, vagy: Nagy-Magyarország térképe az Enélkül Európának nincs békessége szöveggel), versek („Istennek – győztes népünk – örök gyönyörűsége! /Csak ne addjuk Dévát!” Vargha Gyula), konyhai falvédők (Ahogy visszakaptuk a Felvidéket / Visszakapjuk az egészet). És térképek, korabeli iskolaszerek, képeslapok, fotók, bélyegek, iskolaszerek minden mennyiségben.

Közben revizionista és más nemzeti dalok szólnak a hangszórókból: „Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz! / Miénk lesz még Nyitra, Pozsony, Eperjes / A miénk volt ezer évig, egy falut sem hagyunk nékik / Minden magyar óhajtása ez, ez, ez!” Meg ilyenek.

A múzeum 2004-ben nyitotta meg kapuit. Az akkori MSZP-s alpolgármester helyi népszavazással akarta megakadályozni a múzeum megnyitását, végül ez elmaradt, bár volt abban az évben egy másik népszavazás is: a kettős állampolgárságról szóló, így akár szimbolikusnak is tekinthető a 2004-es nyitás. Ahogy Szabó Pál Csaba, a múzeum igazgatója, a Szegedi Tudományegyetem oktatója fogalmaz: „A betegség támadásakor a megfelelő gyógyszer rendelkezésre állt”.

Az igazgató várpalotai, ez meg is magyarázza a helyszínt, de szerinte ez nem számít. „Az a kérdés, hogy történhetett meg, hogy Magyarországon 2004-ig ilyen jellegű állandó kiállítás, emlékőrzés nem volt – mondja. – És az is kérdés, hogy – ha már van ilyen kiállítás – a Trianon múzeum miért nem a fővárosban, a magyar költségvetés által kiemelten, célzottan támogatott intézményként működik?” A Trianon múzeumnak ugyanis nincs költségvetési támogatása, az épület is meglehetősen rossz állapotban van, és még fűtés sincs benne.

Hamarosan nyit egy Kolozsvár névre keresztelt mozi is az épületben, korabeli nézőtérrel, korabeli filmhíradós plakátokkal, folyamatosan az 1938-40-es visszacsatolásról készült filmeket játszva. Egy korabeli revíziós iskola osztálytermét is berendezik, Hiszek egy táblával, Nagy-Magyarország térképpel, Nem, nem soha feliratú radírral. Emlékszoba nyílik Reményik Sándor kolozsvári költőről, valamint idekerül Légrádi Sándor grafikus, bélyegtervező hagyatéka.

És egy meghökkentő ötlet: mozdony készül az óvodásoknak, mögötte kocsik lesznek. Ezekre szomorú arcú magyarokat lehet felpakolni, bőröndökkel, batyukkal. Ez a kitelepítés. És lesznek vidám arcú magyarok is, akik – zászlókkal, ágyúkkal felszerelkezve – ugyanazzal a vonattal mennek vissza oda, ahonnan elüldözték őket. „Az óvodás tudja meg négy éves korában, hogy itt valami poláris viszonyrendszer van – mondja Szabó Pál Csaba. – Tizenöt évesen már könnyű lesz megtanulnia, hogyan üldözhettek el egymillió embert az otthonukból.”