Az elnök szervez és kavar

A magyar EU-elnökség izgalmas időszakra esik. Olyan döntéseket kell meghozni a következő fél évben, amelyek alapjaiban határozhatják meg a kontinens jövőjét. Nem feltétlenül a konkrét új szabályok miatt – bár azok is különlegesen fontosak lesznek –, hanem az együttműködési keretek tágításának következtében. Nagyon úgy néz ki, hogy az EU a magyar elnökség végére erősebb lesz, a tagállamok viszont gyengébbek. A szervezet a föderalizmus felé készül lépni egy nagyot, és ennek részletes szabályozása a magyar elnökség idejére esik.

Nagy idők

A görög válság miatt megerősödött az igény, hogy az EU ne hagyja, hogy a tagállamok a vesztükbe rohanjanak. Elvben eddig is létezett szabály, ami nem engedte, hogy az államadósság a GDP hatvan, a költségvetési hiány a GDP három százaléka fölé kússzon. Elvben pénzbüntetés is járhatott a szabályt megszegőknek. A szabályt azonban eddig rendszeresen megszegték, a büntetések meg rendre elmaradtak.

Miután Görögország a szabályok sorozatos és elég jelentős megsértése után csődbe ment, az EU egy rendkívüli csomaggal – a legtöbb pénzt a németek adták – megmentette. Az EU mindezt nem csupán a görögök iránti szolidaritásból tette, hanem azért, hogy az euró általában ne roppanjon meg.

A görög válság óta az EU-ban nagyon komoly szemléletváltozás történt. Korábban arról folyt a vita, hogy a költségvetésre vonatkozó szabályokat kell-e keményebben betartatni, vagy esetleg a szabályok betarthatatlanok. Április óta az a fő kérdés, hogy hogyan lehet sokkal szigorúbbnak lenni. A szigorítás fő kezdeményezői az Európai Bizottság és két erős tagállam, Németország és Franciaország. Különösen az előbbi.

Egy ideig úgy tűnt, hogy az új szabályok a mostani belga elnökség alatt erőltetett menetben átmennek. Azonban mostanra kiderült, hogy a részletek kidolgozása a magyar elnökségre marad.

A csütörtök-pénteki tanácsi csúcson két fontos alapvetést már elfogadtak a kormányfők. Egyrészt a görögöket megmentő csomagot intézményesítik, lesz az EU-nak egy krízisalapja. Ehhez módosítani kell az EU alapszerződését, vagyis az új intézményt minden tagállam parlamentjének jóvá kell hagynia. A határidő 2013, a mostani ideiglenes krízisalap lejárta. Hogy pontosan hogyan néz majd ki a krízisalap, azt a következő, decemberi csúcson mutatják be.

A tagállamok vezetői azt is eldöntötték, hogy elfogadják a válságellenes akciócsoport javaslatát, és szigorítják a tagállamok kontrollját. A csoport a tagállamok pénzügyminisztereiből állt, és Herman Van Rompuy, az EU tanácsának elnöke vezette.

A lényeg a magyar elnökségre jut

A szigorítás pontos módjának kidolgozását a magyar elnökség idején kell paragrafusokba önteni. „A lényeg már a magyar elnökségre jut” – mondta egy Van Rompuy környezetében dolgozó brüsszeli szakember, amikor a magyar elnökség legfontosabb ügyeiről beszélt. Egyértelműen a tagállamok költségvetési felügyeletének szigorítását nevezte a legfontosabb ügynek.

„Lehet beszélni prioritásokról, Duna-stratégiáról, mindenről, de a lényeg ez lesz. Mindenki erre figyel majd, és lényegében ez lesz a magyar elnökség hatékonyságának a mércéje is” – mondta egy másik brüsszeli forrásunk.

A tervezett szigorítás nem csupán a konkrét lépések miatt fontos. A költségvetés minden parlamentnek a legfontosabb törvénye, és a tagállamok szuverenitásának egyik alapvető záloga. Ha a költségvetések erős központi felügyelet alá kerülnek, azzal a tagállamok nagyon komoly részt adnak fel önállóságukból. Ahogy a szigorítást egyébként támogató Jerzy Buzek, az EP elnöke megfogalmazta: „Ha nem akarunk a jövőben újabb válságot, akkor egységesebbnek kell lennünk. Több, és nem kevesebb Európa kell!” Ez azt jelenti, hogy a magyar elnökség idején nem csupán arról tárgyalnak majd, hogy milyen alapon és mennyire lehessen megbüntetni egy-egy túlköltekező tagállamot. A háttérben végig ott lesz az a kérdés is, hogy mennyit lépjen Európa a föderalizmus irányába.

Most például elég valószínűnek látszik, hogy a bizottság már azelőtt véleményezheti a nemzeti költségvetéseket, hogy azt a kormányok benyújtanák a saját otthoni parlamentjüknek. „Ez azért nagyon kemény fordulat. És ha a bizottságnak nem is lesz formális vétójoga, egy negatív véleményre ugranak majd a piacok, és aki nem engedelmeskedik, az megérzi majd a következményeket például az állampapírjai iránti keresleten. Ez nagyon kemény fegyver lesz” – hallottuk egy bizottsági dolgozótól. A németek ennél is többet követelnek: a túlköltekezők ellen mérlegelés nélkül kiszabható, automatikus büntetés bevezetését.

A sajátos magyar helyzet

Egy ilyen időszakban különösen izgalmas, hogy egy olyan ország készülődik az elnökségre, amelyik az elmúlt évtizedben rendre megsértette a költségvetési szabályokra vonatkozó paktumot. Magyarország ebből a szempontból eddig a rossz példa volt, az egyik problémás ország. Innentől kezdve a magyar kormány lehetőségei összefüggenek az elnökség jelentette megkülönböztetett figyelemmel.

A magyar kormány mozgásterére vonatkozóan ez két irányt jelent. Brüsszeli forrásaink szerint a közelgő elnökség is az egyik oka, hogy az Európai Bizottság nagyon szigorú volt Orbán Viktorral, amikor június elején Brüsszelben azt kérte, a korábban vállaltnál nagyobb lehessen a hiány. Barroso bizottsági elnök kategorikusan nemet mondott.

„Amúgy is az volt a hangulat, hogy a görög válság miatt keményebbnek kell lenni. Azt azonban a bizottság különösen nem akarta megengedni, hogy éppen az elnöklő országban engedje el a hiányt” – mondta egy, a bizottság működését jól ismerő forrásunk. „A görög válsággal megváltozott a helyzet. Magyarországgal kétszeresen is példát akartak statuálni. Egyrészt jelezni, hogy most már ez nem mehet tovább, másrészt furcsa lenne, ha az elnöklő ország bort inna, és vizet prédikálna” – mondta egy másik, a bizottsági álláspontot szintén jól ismerő forrás.

Ez pszichológia is

„Nem az IMF volt a kemény. És még csak nem is gazdasági szempont volt elsősorban, hogy egy vagy két százalékot engedjen-e a bizottság. Ez ugyanis olyan sokat nem számít. Ez pszichológiai kérdés volt az Európai Bizottság részéről, megmutatni, hogy új időszámítás van, és nincs engedmény” – mondta egy, a tárgyalások menetét jól ismerő forrásunk.

A magyar kormány engedett, és a hiány elengedése helyett rendkívüli adókat kezdett beszedni. A bizottságnak azonban ennek ellenére is van hajlama eljárást indítani Magyarország ellen a költségvetési szabályok megsértésért, de ezt brüsszeli forrásaink szerint megússzuk majd. Részben pont az elnökség miatt. Az eljárást arra hivatkozva indíthatná meg a bizottság, hogy hiába tömik be a költségvetési lyukakat ideiglenes adókkal, ez nem tűnik fenntarthatónak, hiszen az állam strukturálisan költekezik túl sokat.

Ez persze kötözködésnek tűnhet, hiszen a magyar kormány azt mondja a bizottság akadékoskodó delegációinak, hogy a válságadókból finanszírozott általános adócsökkentés majd felpörgeti annyira a gazdaságot, hogy az állam 2013 után már képes legyen eltartani magát. Úgy tudjuk, hogy ezt a bizottsági szakértők nem hiszik elég erősen el, nem osztják a magyar gazdaságpolitika optimizmusát. Brüsszeli forrásaink azonban arra is fogadnának, hogy ennek ellenére sem indítanak eljárást a magyarok ellen, mert ha az apparátus ragaszkodna is a keménykedéshez, a biztosokon és Barrosón elbukna a kísérlet.

Ennek az az egyik oka, hogy általában nem szeret a bizottság az elnöklő országgal kötözködni. „Van rajtuk elég teher amúgy is” – hallottunk egy érvet. Azonban az is szempont, hogy a bizottságnak nem érdeke magára haragítani az elnököt. Hiszen a tanács elé sok esetben a bizottság tesz le javaslatokat, és hogy ezek minél csorbítatlanabbul átmenjenek, az fontos érdeke a brüsszeli szervezetnek. A jó viszony bizottságnak is fontos lett.

De mit csinál az elnök?

Kezdjük egy távoli példával. Kína egy csomó pénzt készül befektetni a válságba jutott Görögországba. Kikötőket vesznek és bővítnek, és beszállnak vasúti fejlesztésekbe is. Kihasználva a görögök rossz helyzetét nagyon komoly kereskedelmi útvonal kiépítésébe kezdtek, új selyemútról beszélnek, ami a Balkánon keresztül tartana a többi EU-tagállamba. Erre az EU-nak figyelnie kell, hiszen növelheti a kontinensre zúduló árudömpinget, elkezdődött egy unión kívüli nagyhatalom stratégiai terjeszkedése.