A Jobbik szabadságharca

A Jobbik március 15-i rendezvényén a tömeg a Bajcsy Zsilinszky úton az Arany János utcánál lévő emelvénytől az Andrássy útig ért, a józanabb becslések 20-25, a rendezők 50 ezresre tették a megjelentek számát. A nagyközönség most vehette szemügyre először a nemzeti radikális divat katonai vonulatának 2010-es rekvizítumait; a változatok az egész testes terepruha-gázálarctáska és a terepnadrág-fekete bomberdzseki-fekete barettsapka szélsőségek között húzódtak.

Az ünnepség házigazdája Pörzse Sándor képviselőjelölt, egyben a pártlap, a Barikád főszerkesztője volt. A jelek szerint a Jobbiknak esze ágában sincs háttérbe vonni Pörzsét, noha a lap friss számának a fővárost egy menórával fenyegető Szent Gellértet ábrázoló címlapja ("Ébresztő Budapest! Ezt akarjátok?") nehezen értelmezhető másként, mint nyílt antiszemita uszításként.

Sőt, úgy látszik a zsidótematika az eddigieknél is hangsúlyosabb elemévé válik a párt kampányának: a nyílt vagy alig burkolt zsidózás valamennyi felszólaló beszédében megjelent. A cigánybűnözésezés viszont ezen a napon teljesen kimaradt a repertoárból, pedig igény ezúttal is lett volna rá: a Kolompár Orbán rovására elsütött két vicc kirobbanó sikert aratott.

12 pontban a zsidóuralom ellen

Az első beszédet Morvai Krisztina tartotta, aki a márciusi ifjak 12 pontja mentén ismertette a Jobbik programját. Valamennyi beszéd közül messze az övé volt a legjobban kitalált, ahogy arra is ő érzett rá a legjobban, hogy a '48-as forradalmi hevület plebejus vonulatára mennyire jól rímeltethető a Jobbik mint radikális nemzeti, egyben elitellenes protesztpárt üzenete.

A 12 pont 2010-es jobbikos interpretációi közül csak pár érdemel külön említést. Ilyen az évenkénti pesti országgyűlésé: Morvai szerint a fontos ügyekben eddig nem a magyar Országgyűlés döntött, hanem Brüsszel, Washington és Tel Aviv (utóbbinál nevetés és fütty). Az egyenlő közteherviselés vonatkozásában Morvai az Apeh terrorbrigádjairól szónokolt, akik nem átallják "kíméletlenül bevasalni a járulékokat" a magyar kisvállalkozásokon, a multik bezzeg nem adóznak.

A katonaság tekintetében a radikálisok államfőjelöltje kicsit elszakadt a forradalom republikánus hagyományától, ugyanis a katonákat a szent korona tanon alapuló új alkotmányra esketné fel. A magyar katonákat hazahozatná, és gondoskodna róla, hogy Magyarországra "izraeli, hottentotta fegyveres erő ne tehesse be a lábát".

A politikai foglyok szabadon bocsátásakor a tömeg lelkes budaházyzásba kezdett, valószínűleg megfeledkezve arról, hogy Novák Előd párhuzamos indításával a Jobbik nem épp egyértelműen állt ki az itt mégis táncsicsi dicsfénybe vont Budaházy György mellett. Az Erdéllyel létrehozandó unióra felmorajlott a borítékolható "vesszen Trianon!", végül a párt köztársasági elnökjelöltje bejelentette, hogy az áprilisi nem csak egy, hanem "A" választás lesz. "Rabok legyünk vagy szabadok? Április 11-én válasszatok!" kurjantotta távozása előtt frappánsan Morvai.

Ifj. Hegedűs esete a keresztényekkel

Ifj. Hegedűs Lóránt szószéki hevülettel hadarva, dagályos szóképekkel fogalmazva és nagyon rosszul artikulálva beszélt. Mondanivalójának éle egyrészt a zsidók ellen irányult ("a sékelnek nincs szaga?"), de ezúttal jutott a Jobbikot új pogányoknak nevező Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) is.

Az újpogányozás mélyre mehetett a református lelkésznek, mert arra unos-untalan visszatért. A tudósító környezetében az első pár követhetetlen ívű mondat után beszélgetni és nézelődni kezdtek az addig feszülten figyelő Jobbik-szimpatizánsok, akik között a Kossuth térről ismerős barázdált arcú külvárosi, alsó-középosztálybeli figurák és a bakancsos-bomberdzsekisek mellett egyre több jól (leginkább valamilyen sujtásos felöltőbe) öltözött vagy a 20-as évei elején járó, egyetemistának tűnő fiatalt lehetett fellelni. "Éljen a szabad, független, valóban demokratikus leendő Magyarország!" – búcsúzott híveitől Ifj. Hegedűs.

A Kormorán együttes dalbetétjei se voltak rövidek, de a tömeg és a tudósító türelmét leginkább próbára tévő epizód egy szavalat volt. A lelkész beszéde után egy (sajnos kivehetetlen nevű) előadó Petőfi Sándor A nép nevében című versét süvítette el. A fenyegető, fejhangú vonyítás és a korholó, mesterkélt deklamáció idegborzoló váltakozása még a Bazilikánál kettős sorfalat vonó, zord arckifejezést öltő újgárdisták arcára is mosolyt csalt.

Most vagy soha

Szegedi Csanád fellépése nem szerepelt az előzetes programban, a párt EP-képviselője viszont hamar a tárgyra tért, amikor bejelentette, hogy most kell nyerni, nem 2014-ben vagy 18-ban, mert "nem lesz több esélyünk". Az MSZP-t a halál, egyben a szélsőségesség, az erőszak és a magyargyűlölet pártjának nevezte.

Kritikából ezúttal a Fidesznek is jutott, melynek programjában szerinte annyi a konkrétum, mint a Vukban. Szegedi a Fidesztől sem vár valódi elszámoltatást, mert ugye holló a hollónak nem vájja ki a szemét, így aki valódi elszámoltatást akar, a Jobbikra szavaz. Börtönbe!, börtönbe! kiabálta lelkesen a közönség.

Szegedi váratlan fordulattal felszólította az MSZP-t, hogy ne induljon a választáson, majd közölte, hogy ha igaz, amit Kolompár Orbán cigány politikus állít, hogy a Jobbik győzelme esetén a romák visszaadják az állampolgárságukat és elmennek (a tömeg lelkes megnyerjük!-skandálásban tört ki), nem fogják útjukat állni.

Nem Vona napja volt

Szegedihez képest csalódást keltett Vona Gábor, aki nagyjából ugyanazokat a paneleket puffogtatta el, mint a lakossági fórumain. A közönség először akkor kapta fel a fejét, amikor a pártelnök arról beszélt, hogy köztünk vannak a jövő Horthyjai, akik majd visszaveszik Magyarországot.

Azt, hogy a Jobbik győzni fog, mindenki udvariasan megtapsolta, a Bazilikánál is boldogan verték a dobot, de valószínűleg senki sem vette túl komolyan. A legnagyobb sikert ő is akkor aratta, amikor Kolompár Orbánról, "a mi Nelson Mandelánk"-ról  beszélt, aki ugyan "kicsi, lopós, de a miénk".

Végül Kiss Róbert, a feloszlatott Magyar Gárda, egyben az Új Magyar Gárda kapitánya következett, de közhelyes beszéde alatt a tömeg lassan széledni kezdett. A Magyar Hiszekegyre a hátsó harmad elpárolgott, a Szózat és a Székely Himnusz eléneklése után pedig a tömeg minden teketória nélkül elvonult.