Langyos ünneplés a Jobbiknál

Ha nem hitegetik a Jobbik politikusai magukat és a választóikat mindvégig azzal, hogy legyőzhetik az MSZP-t, sőt, a választást is megnyerhetik, az újbudai sportközpontban hét világra szóló önünneplést csaphattak volna. Az adottságok az ökörsütéstől a nagyjából profi szervezésig adottak voltak, a fieszta mégsem jött össze.

Pedig a szélsőséges párt elmúlt egy évben nyújtott teljesítménye még azokat is el kell hogy gondolkodtassa, akik hideglelést kapnak a fajgyűlöletbe oltott nemzetieskedő populizmustól. A Jobbik most legalább négy évig a politikai hadszíntér egyik meghatározó szereplője lesz.

Ezt a körülmények számukra kedvező alakulása – a politikai osztállyal szembeni általános elégedetlenség – mellett saját elképesztő szorgalmuknak, kitartó országjárásuknak is köszönhetik. Igaz, a szorgalmuk jóval nagyobb volt, mint a párt mögött álló intellektuális teljesítmény, de ezt új, elitellenes erőként a jellemzően fiatal, képzetlen, alsó-középosztálybeli törzsközönség nem vette tőlük zokon.

A szavazás elhúzódása a kezdetektől rányomta a bélyegét az estére, részeredmények híján a néhány száz megjelent pártszimpatizáns nem tudott felszabadultan örülni. A részvétel eleve nagyon gyér volt, a februári kampánynyitón sokkal többen voltak, nem véletlenül. A párt meghatározó politikusai is csak késő este jelentek meg a csarnokban, sokan egyáltalán nem is vegyültek a közönséggel.

A közönség jobb híján unatkozott, néha beszólogattak hát kicsit az újságíróknak, vagy akit épp ellenszenvesnek találtak. Most, hogy az eddigi ősellenség, az SZDSZ megszűnt, és az MSZP és súlyos válságban van, hirtelen új ellenségképet kell kreálni, hogy legyen, aki ellen egyesít az akolmeleg. Egyelőre nincs a szerepre alkalmas jelölt.

Gyerekes családok, kiöltözött fiatalok, idősebb emberek várták, hogy ünnepelhessenek, de a fanfárok csak nem akarak megszólalni. Az itt-ott nyilatkozó politikusokon is érezhető volt egyfajta elbizonytalanodás, de legalábbis visszafogottság.

Eddig elég volt jól hangzó lózungokat bekiabálni a partvonalról, most azonban saját romantizáló kifejezésükkel a "nemzet templomában" folytathatják, ahol már kevés lesz az eddigi lanyha politikusi teljesítmény. Hiába az óriástorta, a gárdistasorfal és a sok sujtás, előbb-utóbb politizálni is el kell kezdeni. A vesszentrianonozás és a budaházyzás mostantól már kevés, és ezzel a Jobbik politikusai pontosan tisztában vannak.

Éjfélkor a Szkítia zenekar van a színpadon, elvileg tobzódni kéne a diadalban. Ehhez képest alig három tucatnyi ember nézelődik, a hangulat olyan, mint egy elfuserált házibulin hajnalban.