Szakad, osztódik, oszlik

Az MSZP történelmi vereséget szenvedett a 2010-es országgyűlési választásokon. Jelöltjei optimális számítások szerint is csak négy körzetben szerezhetnek egyéni mandátumot, reálisan azonban csak a fővárosi 20-as körzetben induló Tóth József sikerével számolhatnak. Kedden a párt egy utolsó, kétségbe esett kísérletbe kezdett, négy jelöltjüket egyoldalúan visszaléptették az LMP javára. A négy jelölt visszaléptetésének gyakorlati értelme nem volt, két oka lehetett: így próbálták kikényszeríteni, hogy az LMP visszalépjen, vagy így próbálták az LMP-re tolni a felelősséget a Fidesz kétharmados győzelméért.

Az LMP viszont leleplezte a blöfföt, nagyon határozottan visszautasította az ajánlatot. Így már az is kétséges, hogy a négy körzet közül akár csak egyet is elbukjon a Fidesz - két körzetben eleve kevés esély volt jelöltjeik legyőzésére, a másik kettőben az LMP elzárkózása után kérdéses, hogy a szocialista szimpatizánsok átszavaznak-e. Márpedig ha az LMP támogatottsága nem nő drasztikusan a körzetekben, az sokat elárul majd az MSZP szervezettségéről is.

A kockázatos blöff ötlete értesüléseink szerint Mesterházy Attilától származott, de Lendvai Ildikó pártelnök is lelkesen támogatta. A kísérlet kudarca egyben matematikailag is minimalizálta az MSZP esélyeit a kétharmad megakadályozására.

Kérdés, hogy a katasztrofális vereség milyen következményekkel jár majd a pártban, ahol a második forduló utánra halasztották az eredmények értékelését.

1. Szakadás: Az MSZP jóideje megosztott párt. Bár Bajnai Gordon miniszterelnökként meglepően hatékonyan tartotta egyben az egzisztenciális válságba került frakciót, az EP-választási vereség után viszont nyílt színi harcok folytak az ún. öregek (Kiss Péter, Szekeres Imre, Lendvai Ildikó) ás az ún. fiatalok (Ujhelyi István, Botka László, Ficsor Ádám, Molnár Csaba), vagy ha úgy tetszik, a Gyurcsány-frakció között. A két csoport közti feszültség az első adandó alkalommal, az egyoldalú visszalépésekről hozott döntéssel újra a felszínre tört. A pártelnökség javaslatáról az országos és a budapesti elnökség is szavazott, az MTI értesülései szerint a javaslatot Botka, Ficsor, Molnár, Ujhelyi és a Gyurcsánnyal szövetséges Hiller István is ellenezte. A generációk harcát tavaly tavasszal Mesterházy felemelkedése zárta le - most viszont visszaléptetési ötletével ő maga indította újra.

A szakadás lehetőségét veti fel az is, hogy Gyurcsány a kampányban önállósult. Bár névleg az MSZP mellett kampányolt, előadásai sokkal inkább saját mítoszát építették.

2. Osztódás: A pártszakadás lehet viharos, de lehet megfontolt, kiérlelt politikai döntés eredménye is. A parlamentben több előny is származhat abból, ha az MSZP frakciója nem egységes, hanem két részre szakad - a Fidesz-KDNP frakciószövetséghez hasonlóan így őket is  dupla felszólalási idő és dupla hely illetné meg a paritásos szervezetekben, például a közmédia kuratóriumaiban, vagy az ORTT-ben. A választások eredményeként a szocialisták biztosan ötven fősnél nagyobb frakciót alakíthatnak, így elvi akadálya sincs az osztódásnak - tíz fő alkothat új frakciót, az MSZP bejutó képviselői között legalább tucatnyian Gyurcsány köréhez sorolhatók. Ezt akár azonnal is megtehetik, amennyiben a szakadárok még az új parlament megalakulása előtt saját pártot hoznak létre. Minden egyéb esetben minimum fél év várakozási idő után alakíthatnak új frakciót - ennyi időt a függetlenek között kéne tölteniük.

3. Radikális megújulás: Normál esetben egy katasztrofális választási vereség után távozni szoktak a pártok vezetői, vezető testületei. A szocialisták esetében azonban nincs nyoma utánpótlásnak, olyan arcoknak, akik nem égették meg magukat az elmúlt években. "Felnőtt egy generáció az MSZP-ben, amely mindent megtanult és ellesett, amit már régen el kellett volna felejteni" - mondta róluk 2009. júniusában Gál Zoltán. Ezt támasztja alá az is, hogy a leghitelesebben talán az a Mesterházy Attila tudná képviselni a változást, aki 2002. óta tölt be különböző vezetői posztokat a pártban. Ő már kampányát is részben a megújulás üzenetére építette. Ugyanerről beszélt a választás éjszakáján is, a vereségét elismerve egy "új, demokratikus baloldal" felépítését nevezte fő feladatának.

A látszatot gyengíti, hogy Mesterházy jelölése valójában az öregek és a fiatalok kiegyezésének eredménye, és az is, hogy Lendvai Ildikó többször is jelezte, jelöltjük töretlenül élvezi a pártvezetés bizalmát - bár a vereség éjszakáján elfelejtettek felsorakozni mögötte. Vasárnap este ismeretlen fiatalok álltak Mesterházy mögött, de a párt elfelejtette kommunikálni, hogy ez most megújulás, vagy szimpla gyávaság.

Bár a Népszabadság két cikkben is foglalkozik Mesterházy pártelnöki esélyeivel, az felettébb furcsa, hogy a vereség vasárnapja óta nem állt a nyilvánosság elé - szocialista forrásaink egyelőre nem tudtak válaszolni rá, hogy ez kigondolt taktikával, vagy bármi más értelmes indokkal magyarázható-e. Azt se tudni, hogy melyik választókörzetekben fog majd kampányolni a Fidesz kétharmados győzelmének megakadályozása érdekében a második forduló előtt.

Ha lesz is megújulás, radikálisnak még viccből sem neveznénk, inkább látszatnak. Egyrészt Mesterházy az öregek házikedvence, másrészt az újonnan alakuló képviselőcsoportban hosszas kutatás után három "új" arcot fedeztünk fel, pedig 61 képviselővel számoltunk. Így pedig nem sok értelme lenne az amúgy kockázatos kísérletnek, amely semmilyen előnyt nem kínál sem Gyurcsánynak, sem az ún. öregeknek, sem a pozícióira ácsingózó, de új arcnak jóindulattal sem nevezhető ún. fiataloknak.

4. Minden marad a régiben: Ezen a forgatókönyvön lepődnénk meg a legkevésbé. Rugalmas, bármikor és általában bevethető, és már többször be is vetették. A két kormányfőváltás, egy népszavazási és egy választási bukta után már kipróbált és bevállt módszer előnye, hogy az előző három forgatókönyv bármelyikével kombinálható a már megszokott forgatókönyv szerint - az elején úgy tesznek, mintha történne valami, aztán mégsem. Ez esetben kifejezett előny, hogy a frakcióban kipróbált arcok ülnek. És mindig lehet bízni abban, hogy a Fidesz annyira elront mindent, hogy előbb-utóbb ismét kormányra kerül a baloldal.

5. Lassú kimúlás: Ez valójában nem egy forgatókönyv, hanem az eddig felsoroltak összegzése. Akár viharos, akár taktikus szakadás után osztódik az MSZP, akár egyben marad, kevés esély látszik arra, hogy új gondolatok, új arcok jelenjenek meg a párt vezetésében, enélkül pedig nehéz lesz új választókat megszólítani. Ez egy olyan párt esetében, melynek szavazótábora teljesen elöregedett, különösen problémás.

És mivel a következő hetek minden bizonnyal utóvédharcoktól lesznek hangosak, abban sem bízhatnak, hogy az önkormányzati választáson kevésbé megalázó vereséget szenvedjenek, mint az országgyűlésin. Így pedig a hátország is rogyasztó ütést kaphat, onnan pedig már nehéz lesz visszajönni.