Legyen a népé a Népsziget!

2010.02.11. 12:48 Módosítva: 2010.02.11. 12:48

A blogról

Ki mit ígér a mandátumért?
Elég a punnyadásból, az apátiából: az Index lelkiismeretes választási mintapolgára végiglelkesedi a kampányt Angyalföldön az első krumpliosztástól az utolsó nagygyűléséig.

A fideszes Spaller Endre most már hivatalosan is képviselőjelölt, már persze a szónak abban a kampánytechnikai értelmében, hogy az ő bemutatkozó szórólapja is megérkezett postaládánkba. Furcsán van hajtogatva, hogy letéphessük róla az önkéntességre jelentkező kis kártyát, de legalább vannak benne ígéretek, amiket eddig úgy hiányoltunk.

Spaller kis bemutatkozásán nem tüntetik fel a kormányfőjelöltet – az országos kampányszlogent, az Itt az időt viszont igen –, nem úgy mint a szocialisták saját listavezetőjüket. Holott Orbán Viktorral kampányolni valószínűleg nagyobb támogatás lenne a kerületi Fidesz-frakcióvezetőnek, mint ellenfelének, Tóth Józsefnek a, khm, mérsékelten ismert és népszerű Mesterházy Attilával. A jelölt azt is felsorolja, ki mindenki támogatja őt, én ezt most nem listáznám, a Nemzeti Fórumtól a gazdakörökön át a Lungo Dromig hosszú a sor.

Spaller Endre a bemutatkozást nem viszi túlzásba – bár meglepő nyíltsággal egy mobilszámot ő is közöl –, annyit tudunk meg róla, hogy "megválasztott városatya" abban a kerületben, ahol másfél évtizede él, hogy erőt adnak neki a köszönőlevelek és a kézfogások, és még azt, hogy az a munkája, ami a hobbija. Ismerteti viszont, igaz, csak tőmondatokban, néhány tervét (bár több helyet szentelnek az országos céloknak, munkahelyteremtés, rendteremtés, egészségügyi, gazdasági, szociális biztonság szerepel a lajstromban). Spaller céljai között pedig az alábbiak: Rákos-patak fejlesztése, Szegedi úti felüljáró megépítése, továbbá célja az, hogy a Népsziget köztulajdonba kerüljön, a Dagály strand pedig abban maradjon. És mindezek mellett "új parkolóhelyek építése sem várhathat sokat magára", lopja be magát valószínűleg ezzel leginkább a kerület lakosainak szívébe.

Azon persze el lehetne morfondírozni – mint tette már nem egyszer a Mintapolgár, és tették kommentelésben fáradhatatlan olvasóink is –, hogy ezek közül mi az, amihez országgyűlési mandátum kell, és mi az, amit önkormányzati határkörben el lehet, sőt, legyünk szigorúak, úgyis a számonkérés – és feltehetően a már jól ismert hátrafelé mutogatás – napjai, hetei, hónapja, évei jönnek, szóval önkormányzati hatáskörben igenis el kell intézni. De most ne morfondírozzunk ezen, inkább örüljünk, hogy megnyílt az ötletelések végtelen tárháza, mondhatni, Pandora szelencéje.

Igaz, Dagály-privatizációról múlt év eleje óta nem hallottunk – akkor is csak egy-két újságcikk foglalkozott a fürdők üzemeltetésére kiírt pályázattal –, de ez önmagában nem baj: ha egyébként sem akarják eladni, legalább könnyű lesz elérni, hogy ne adják. A Népszigetet viszont mi is örömmel adnánk a népnek – bár az odajáró barátaink azt mondják, így is remek a hely –, bár nem értem pontosan, minek és milyen köztulajdonba kellene kerülnie. A felüljárókat viszont szeretjük – sőt, a Szegedi út mellett mi az Újpestre a Röppentyű és Göncöl utca folytatásaként vezető Új Palotai úton is szívesen látnánk ilyet –, azt pedig egyenesen imádnánk, ha tudnánk parkolni az otthonunk közelében.