- Belföld
- lmp
- jobbik
- karácsony gergely
- volner jános
- schiffer andrás
- staudt gábor
- gyöngyösi márton
- parlament
Az lenne a vég, ha politikus lennék
Új pártok a parlamentben I.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Belföld cikkek
-
Szaloncukrot loptak, majd egy Mézeskalács Házikóba is be akartak törni a tolvajok Szombathelyen - Kimondták a NER-ről: „Ez a norma”
- Fontos határidőre figyelmeztette az Oktatási Hivatal a felvételizőket
- Gulyás Gergely: A háborús veszély nagyobb, mint valaha
- Gázolás és járműhiba nehezítette a MÁV reggeli közlekedését
3. A legjobb húzás
„Néha a sikertelenségben is van siker” – írta le Vágó Gábor, az LMP képviselője a párt ellenmondásos viszonyát az eddigi sikerekhez. Egyrészt vannak azok a húzások, amik azonnali eredményt hoznak. Ezek közül a leglátványosabb a nyolc költségvetési módosító volt, melyeket támogatott is a parlament, többek között a nemzeti parkok támogatásának növeléséről, valamint a Rádió C-nek és a PANKK-programnak juttatott támogatásról, összesen 834 millió forint értékben. Azt a képviselők is elismerik, hogy nem ezeken az ügyeken fordul meg Magyarország sosrsa, de ezeken a részterületeken nagyon jelentős támogatásokról van szó.
Másrészt vannak a kevésbé látványos ügyek, a szakmapolitika, a módosítók megírása, amik rövid távon valószínüleg semmit nem hoznak (sőt, rengeteg energiát vonnak el, ami nagyon fontos szempont egy ilyen kis frakció esetében), mégis elengedhetetlenek ahhoz, hogy a párt hiteles maradjon, vélik a képviselők. Schiffer András szerint ezek közül a legfontosabb, hogy a Fidesz 29 pontja után rámutattak, hogy ez egy tőröl metszett neokonzervatív társadalomkép, amivel szemben van baloldali alternatíva, valamint, hogy az alapvető emberi jogi konfiktusok most már a politikai mainstream részeként jelennek meg olyan kézzelfogható ügyekben, mint a hajléktalanság.
És ott vannak az LMP parlamenti performanszai is. Ezek az ötletek általában Karácsony Gergelytől származnak. „Akkor kell bedobni ezeket, amikor egy intézkedés már nagyon gáz. Amikor az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozásáról szavazott a parlament, felolvastunk egy Orbán-idézetet, amiben éppen az Alkotmánybíróságot védte. Látszott rajta, hogy az nagyon betalált. A leragasztott szájas képek pedig sok külföldi tudósításban jöttek vissza. Az a fontos, hogy erős képek szülessenek, erre pedig mindenképpen jók ezek az akciók” – mondta Karácsony.
Az LMP nagy pillanata
Aki látta a médiatörvény végszavazása előtt felszólalásokat, valószínüleg nem felejtette el Schiffer András beszédét. Schiffer keményen, határozottan és meggyőzően beszélt, de a mellékszereplők tették igazán emlékezessé a jelenetet: L. Simon László és Pálffy István képviselők karbafont kézzel álltak mellette, az erről készült felvételek pedig bejárták az internetet, mint az ellentmondást nem tűrő hatalmi gőg szimbólumai.
Más kérdés, hogy a helyszínen tartózodóktól megtudtuk, valójában erről szó sem volt, L. Simon és Pálffy csak egyeztetni mentek Schifferhez, amikor el kellett kezdeni beszélni, és mivel nagyon késő volt, fáradtak voltak, ezért maradtak ott karba tett kézzel. A kétharmados többségben lévő kormánypárt és az ellenzék viszonyát mégis olyan jól leírta a kép, hogy ez lett az LMP nagy pillanata.
Az LMP-hez hasonlóan a Jobbik képviselői is árnyaltan látják az eddigi sikereket. A Trianon-emléknapról és a határon túli osztálykirándulásról szóló döntéseket például sikernek tekintik, annak ellenére, hogy végül fideszes javaslatként valósultak meg, mert először a Jobbik vetette fel ezeket. Az értékelésekben ez visszatérő elem: a jobbikos képviselők szerint önmagában az is siker, ha bizonyos témákat (közbiztonság, a nyugdíjrendszer fenntarthatatlansága, a cigányok helyzete) felszínen tudnak tartani, és ezekből később akár fideszes javaslatként lesz valami.
Részben sikernek tekintik például a nyugdíjdöntést is – igaz, a Jobbik ebben az esetben a teljes államosítást látta volna jónak.
Így ami az LMP esetében a „más politika”, mint önmagában való részsiker, a Jobbiknál ez a Fidesz lépéskényszerbe hozása. „A kettős állampolgárságról szóló döntést a Fidesz nélkülünk is meghozta volna, a Trianon-emléknaphoz azonban már a mi parlamenti nyomásunk kellett” – említ egy példát Szabó Gábor. Volner János szerint pedig a Jobbik, mivel nem tömegpárt, nincs rászorulva arra, hogy választók széles rétegének ígérgessen, őszintén beszélhetnek az általuk fontosnak tartott problémákról, ez pedig hosszú távon sikeres lesz.
A Jobbik nagy pillanata
A Jobbik már rögtön az alakuló ülésen magára vonta a figyelmet Vona Gábor gárdaegyenruhájának kérdésével. Ennél azonban erősebb szimbolikus pillanat volt a székely himnusz eléneklése az ülés végén, nem is a dal miatt (ami a jobbikus politikusok visszaemlékezése szerint katartikus pillanat volt), hanem azért, amilyen hatást kiváltott a parlamentben. A fideszes politikusok arcán először látszott, hogy nem tudják, mit kezdjenek a helyzettel, aztán egymásra néztek, és ők is bekapcsolódtak az éneklésbe. A szocialistákat is sikerült zavarba hozni, egy részük énekelni kezdett, a többség elhagyta a termet. A Jobbiknak pedig éppen ez az egyik fő eszköze – kikényszeríteni a Fideszből, hogy reagáljon arra, amit a párt dob fel.
A második részből kiderül, mik voltak a legrosszabb húzások eddig, megnézzük, mit kezdett a két frakció a médiatörvénnyel szembeni ellenállással, és azt is, mi változott a pártokban, mióta képviselőik a parlamentben ülnek. Maradjanak velünk!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
