A bíróságok munkájába avatkozott az Országgyűlés

Az Országgyűlés elfogadta a semmisségi törvényt, így azokat az első fokon született – a 2006-os tömegoszlatások során elkövetett cselekményekre vonatkozó – elítéléseket, melyeknek csak rendőri jelentés vagy tanúvallomás volt az alapja, semmisnek kell tekinteni. A mostani az ötödik semmisségi törvény a rendszerváltás óta, de alapvetően különbözik az előzőktől.

A rendőrök emlékezete és az ügyészség megítélése

A törvény lényegében azt mondja ki, hogy a 2006-os tömegoszlatás során elkövetett rongálások, garázdaságok és hivatalos személy elleni erőszakos cselekedetek rendőri megítélése megbízhatatlan, ezért a kizárólag a jelen lévő rendőrök emlékezetén alapuló bizonyítékokra nem  lehet bírósági ítéleteket alapozni. A törvénybe foglalt állításnak azonban súlyos további logikai következményei vannak.

Ha az eljárásokban érintett rendőröket a jogalkotó megbízhatatlan tanúnak tartja, azt vélelmezi, hogy a kérdéses jelentések aláírásakor sokan okirathamisítást követtek el, a bíróságokon pedig hamisan tanúskodtak. Az eljárás törvényességét felügyelő ügyészségnek ezt észre kellett volna vennie, és nem lett volna szabad vádat emelnie ilyen bizonyítékok alapján. Ezt az előző két kormányzati ciklus során elkövetett rendőri jogsértéseket vizsgáló parlamenti albizottság is megállapította a jelentésében, hozzátéve, hogy a tömeges szakmai hibáknak a bíróságok mellett az ügyészségen sem volt fegyelmi következménye.

A Legfőbb Ügyészség Büntetőbírósági Ügyek Főosztályának élén 2006-2010 között Polt Péter, a jelenlegi legfőbb ügyész állt. A Polt megválasztását megelőző alkotmány- és törvénymódosítás pedig épp arra irányult, hogy csak az ügyészi hierarchiában magas pozícióban lévő (következésképp a 2006-os események nyomán indult eljárások hibáiban felelősséggel bíró) személy tölthesse be a főügyészi posztot. Mindez érdekes megvilágításba helyezi a jogsértések korrekciójára irányuló jogalkotói szándékot

Megbélyegzett bírók

A semmisségi törvény a rendőrök és az ügyészség mellett az ügyekben első fokon eljáró bíróságokról is igen negatív következtetések levonását teszi szükségessé. Bár a jogszabály szövegében (az ügyészséghez hasonlóan) nincs szó a bírók munkájának megítéléséről, az üzenet mégis egyértelmű: a bírók bedőltek a hamisan tanúskodó, és a jelentésekben valótlanságokat állító rendőröknek.

Amikor a törvény nyomán megindulnak az eljárások, az első fokon eljáró bíró munkáját semmissé nyilvánító kollégáik a törvény alapján ezt lesznek kötelesek megállapítani. Bírósági forrásaink szerint óriási munkaterhet jelent majd kiválogatni az ügyeket, azokat ugyanis nem a semmisségi törvény kritériumai szerint katalogizálták, és ez tovább növeli majd majd a Pesti Központi Kerületi Bírósági amúgy is brutális terhelését.

A bírók a semmisségi eljárások során nem fogják megbélyegezni a kollégákat, de az állampolgárok igen – hívta fel a veszélyre a figyelmet Cserni János, a Fővárosi Bíróság büntetőbírója, egyben az Ideális Bírósági Igazgatásért Közhasznú Egyesület vezetője.

Nehéz helyzetű bíróságok

A törvény egy tipikus gumijogszabályt is tartalmaz, hiszen kimondja: semmisek a tömegoszlatással közvetlen összefüggésben "méltányolható körülmények" között elkövetett más bűncselekmények és szabálysértések is. Azaz ha a tüntetők mondjuk becsületsértő megjegyzéseket tettek a rendőrökre vagy rágalmazták őket, a semmisségi eljárást lefolytató bíróknak kell majd eldönteni, hogy fennállt-e "méltányolható körülmény".

A törvényjavaslatot jegyző Balsai István szerint 200-400, az új törvény hatálya alá tartozó ügy létezhet. A sajtónak nyilatkozó jogvédők viszont alig-alig tudnak ilyenekről. Még a legtöbb hasonló ügyben a vádlottak védelmét ellátó, és az ügyben igen aktív, a Jobbikhoz közel álló Nemzeti Jogvédő Alapítvány ügyvédje, Gyurta Tibor is csak egy konkrét esetről tudott beszámolni, amikor kizárólag a rendőrök emlékezetén alapult a terhelő ítélet. A többiben vagy rendelkezésre állt egyéb (pl. képi) bizonyíték is, vagy a PKKB bírái nyilvánították elégtelennek a bizonyítékokat.

Egy újfajta semmisségi törvény

A rendszerváltás óta a hétfői az ötödik semmisségi törvény. A korábbiakkal (1989, 1990, 1992, 2000) az volt a parlament célja, hogy a pártállam koncepciós pereiben ártatlanul elítéltek jogi elégtételt kapjanak, és hogy kinyilvánítsa: a korábbi rendszer igazságszolgáltatása a diktatúra meghosszabbított karjaként működött. Ugyanezt most a jogalkotó nem tehette meg.

Akkor ugyanis az eljárások és a semmisség kimondása között évtizedek teltek el, és a korábbi közreműködők túlnyomó többsége a törvények elfogadásakor már rég inaktív volt. Most viszont ugyanott dolgozik mindenki, a szervezetek változatlanul működnek, és ha súlyos állami jogsértésekről lehet is, 2006 őszének megítélésekor nyilvánvalóan túlzás diktatúráról beszélni. A módszerrel azonban akkor is, most is sikerült biztosítani, hogy az érintettek felelősségéről ne essen szó – mondta az Indexnek Hack Péter büntetőjogász, az ELTE adjunktusa.

Alkotmánysértés és egyéb gondok

A törvényt kifogásolóknak épp ez volt a legsúlyosabb érve. A jogszabály ugyanis egyrészt a teljes rendőrség munkájába vetett bizalmat ássa alá, amikor azt állítja, hogy tudatosan félrevezették a bíróságokat. Egy hasonló ügyben is ítélkező, neve elhallgatását kérő PKKB-s bíró szerint mostantól bíró legyen a talpán, aki meri vállalni, hogy politikailag kényes büntetőügyben ítélet mond, az ítélet alapjául szolgáló tényállás jogi megítélése ugyanis a precedens alapján visszamenőleg is bármikor megváltozhat.

Márészt azonban azzal, hogy most pusztán az eljárásmód miatt nyilvánítanak semmissé ítéleteket, és nem vizsgálják, hogy mi történt (hiszen akár kizárólag rendőri tanúvallomások alapján is születhettek megalapozott ítéletek), a jogalkotó nem vette figyelembe, hogy a bírók szabadon mérlegelhették a bizonyítékokat – mondja Hack. A törvény beavatkozás az igazságszolgáltatás munkájába, és gyengíti a rendszer legitimitását, az igazságszolgáltatás területére merészkedő törvényhozás szembe megy a hatalmi ágak szétválasztásának jogállami alapelvével, a törvény sérti a jogbiztonságról szóló alkotmányos bekezdéseket – közölte állásfoglalásában a Társaság a Szabadságjogokért.

Mi lett volna, ha

Az egyik alternatív megoldás az LMP és a Magyar Helsinki Bizottság által javasolt közkegyelem lehetett volna. Hack szerint a közkegyelem járható út, de ilyenkor a bűncselekmények elkövetését kimondó ítéletek egységesen érvényben maradnak, és az elítélt csak a jogkövetkezmények alól mentesül. A büntetőjogász szerint egyéni kegyelmi eljárásokkal, vagy még inkább perújrafelvételekkel lehetett volna a legjobban kezelni a helyzetet. Mindenesetre az amnesztiával vagy a perújrafelvételek megkönnyítésével az ítélkezési munkáról nem nyilvánított volna véleményt törvényhozás.