Baross téri atomvillanástól védett volna a csepeli káderbunker

„Lábra és fejre vigyázzanak” – figyelmeztetnek a magas küszöbökre, miközben megyünk lefelé a föld alá, oda, ahol a bokaficamveszélytől eltekintve nagyobb biztonságban vagyok, mint életemben eddig bárhol. A csepeli Csillagtelepen megbújó szuperbunkert arra tervezték, hogy tömegpusztító fegyverektől, akár atomcsapástól is megvédje a kommunista vezetőket. Fölötte most középiskola működik. Csak egy betonkocka árulkodik az utcán arról, mit rejt a föld.

Az 1960-ben épült szuperbunkert egészen a legutóbbi időkig titokban tartották fent a csepeli önkormányzat segítségével. Szinte tökéletes állapotban van. Nem újították fel, de folyamatosan dolgozott itt egy gondnok az elmúlt 21 évben. Végezte a napi karbantartást, rendszeresen beindította a berendezéseket, hogy ne menjenek tönkre, magyarázta Loós Zoltán polgári védelmi alezredes, aki körbevezetett a bunkerben. Itt a nyolcvanas évek elejétől szinte semmi nem változott. A falakon a zöldes olajfesték, a foteleken a piros műbőr tökéletessé teszik az időutazás-élményt.

„Teljes biztonságban vagyunk. Ha az iskola összedőlne, a födém megtartaná a rom súlyát” – magyarázza az alezredes. Ötven centi vastag vasbeton fal vesz körbe minket. A szuperbunker úgynevezett védett vezetési pont volt: ide menekülhettek volna a kommunista vezetők, és innen irányították volna a kárelhárítást, védve a vegyi- és biológiai fegyverektől, radioaktív sugárzástól. Az alapterület ötszáz négyzetméter, de ebből a hasznos csak 350 a vastag falak és bejáratok miatt. Nem sokan fértek volna el, körülbelül húsz ember. A tanácselnök és környezete, valamint a kiszolgáló személyzet – gépészek, titkárnők – húzhatták volna meg magukat a bunkerben. A lakosságnak maradt volna a körülbelül kétszáz szimpla csepeli óvóhely.

A szuperbunkerben gyakorlatokat tartottak, több naposakat is, de az alezredes szerint utoljára a nyolcvanas években. A hely ma is tökéletesen, légmentesen elzárható lenne a külvilágtól. Zsilipen át lehet bejutni, ez akadályozza meg, hogy szennyezett levegő bejusson. Bent túlnyomás van, a felesleges levegő szelepeken keresztül távozik. A bejáratnál van az üzemanyag-tároló helyiség: kétszáz literes hordók állnak bent. Az üzemanyagnak kiépítettek egy külön csőrendszert, így a felszínre a hordókat magukat nem kellett felvinni, magyarázat Loós. A gépteremben egy dunai hajókban használatos motor van, ez is működik ma is. A levegőt kívülről kapja, és oda távozik a kipufogógáz is. A külső részben található még a fertőtlenítőhely: egy vetkőzőszobával összekapcsolt zuhanyzó.

A vezetők iszkolhattak volna elsőnek

A belső tér az étkezővel kezdődik. „Nagy főzőcskézés biztosan nem volt” – jegyezte meg az alezredes, aki szerint főként konzerveket halmoztak fel, a konyha pedig inkább csak melegítőkonyhaként funkcionált. A szűkös pihenőszobákba emeletes ágyakat állítottak: a férfiakéba négyet, a nőkébe kettőt. Spórolni kellett a hellyel. A női szobában az ágyak most is megvetve állnak, csak a ráterített nejlont kellene leszedni az ágyneműről, és akár le is lehetne feküdni. Nagyon betakarózni sem kellene egyébként: fűtés nincs a bunkerban, de így is meleg van, az utcán még bőven elkellő kabátba idelent bele lehet sülni.

Berendeztek egy orvosi szobát is folyó vízzel, hordággyal, alapvető eszközökkel, sterilizálóval. Az üvegszekrényben háromforintos gyógyszerek sorakoznak. A vezetőknek külön pihenőfülkéjük volt, kinyitható ággyal. A legnagyobb helyiség a védelmi bizottság irodája, itt ülésezett a legfelső vezető testület. Jellemző, hogy innen nyílik az egyik vészkijárat: vízszintes aknába kellett volna bekúszniuk a menekülő vezetőknek, akik végül egy létrán tudtak volna feljutni a külvilágba. Az egyik vészkijárat az iskola pincéjébe, a másik az udvarra vezet.

A szuperbunkert rákötötték a közműhálózatra, de saját kútja is van, áramkimaradás esetére pedig ott lenne az aggregátor. A szellőző gépháznak három üzemmódja volt: a szuperbunker atomcsapás esetén teljesen le tudott volna válni a külvilágról, ilyenkor a belső levegőt kerengette volna, odabent oxigénpalackokat halmoztak fel. Bármit azért itt sem lehetett volna túlélni.

A Baross térre várták az atomot

„Közvetlen atomtámadásnál nincs olyan óvóhely, ami megvédene” – mondta az alezredes. Csepelen közvetlen atomtámadásra egyébként nem számítottak. Loós elmagyarázta: az volt a feltételezés, hogy ha Budapestre atombombát dobnának, az a Keletinél, a Baross téren csapódna be, mert nagyjából ez a város központja, és így lehetne egyetlen bombával a legnagyobb pusztítást végezni.

Ha közvetlen atomtámadás ellen nem is, a mai fegyverek védene a szuperbunker, de vezetési pontnak már alkalmatlan. „Csak egy darab telefonvonal van és egy darab rádió. Ez ma már nem elég semmire. Semmilyen infokommunikációs rendszer nincs” – részletezte az alezredes. Az eredeti telefonközpontot már leszerelte és elvitte a telefontársaság. A kábelvégek viszont még megvannak a korabeli cetlikkel együtt, így kiböngészhető, hogy kikkel volt közvetlen összeköttetésben a szuperbunker. A cetlik feliratai közt ott a Tanácsház tér 12, vagyis a pártház, de ott a posztógyár, a papírgyár is. A mobiltelefonok működnek odalent, igaz, zárt ajtókkal még nem próbálták ki.

A csepeli önkormányzat új vezetése azt tervezi, hogy a szuperbunkerből oktatási központot, múzeumot csinálnak. Az alezredes szerint az érdeklődést kihasználva felkészítést fognak itt tartani a mai katasztrófavédelemről is, elsősorban gyerekeknek. Ábel Attila alpolgármester azt mondta: az önkormányzat vállalta, hogy felszerelik majd az oktatási központot, filmvetítő berendezés is lesz, polgári védelmi filmeket fognak itt bemutatni a kommunista időkből.