Ahol betonba fagyott a kommunizmus
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Kultúr cikkek
-
Még Chick Corea is játszott ezen a magyar hangszeren - Az új vezetés „meglehetősen lelakott állapotban” örökölte meg a Pesti Magyar Színházat
- Hobo: Próbáljunk meg együtt valahogy megmaradni
- Márkó és Barna Síkideg – Jó most magyar fiatalnak lenni
- Büntetőfeljelentést tett a minisztérium a Pesti Magyar Színház ügyében
Egy várostúra akkor jó, ha olyan helyeket mutat be, ahová halandó ember csak úgy nem sétálhat be az utcáról, a túravezetőn pedig látszik, hogy nem Wikipédia-bejegyzésekből szerezte a tudását, hanem komoly kutatómunka áll a háta mögött. A történelemrajongó idegenvezető, Somogyi Levente és a BudapestScenes bunkertúrája évek óta ilyen, de most már a 9-es légókocka helyett a 2-es számú, egykori törzsparancsnoki óvóhelyen nézhetjük meg, milyenek voltak a csepeli munkások mindennapjai az 1944-es bombázások és a hidegháborús atompara idején.
Az átköltözéssel mindenki jól járt. Míg a zenekari próbáktól hangos 9-es bunkerben a BudapestScenes csak egy 50 négyzetméteres helyen tudta bemutatni az óvóhelyek nyomasztó világát, a víztorony melletti 2-es bunkerben már 200 négyzetméteres lett a hasznos terület, és a tematika is kibővülhetett.
Megszólal a történelem
A Csepel Művek főbejáratától startoló túra elején megismerhettük az iparmágnás Weiss-család és a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek történetét, majd egy gyorstalpaló kurzuson betanulhattuk a légoltalom és a bunkerépítés alapjait. A túravezető már itt bevetette a XXI. századi techológiát, és egy takaros tableten mutogatott, fekete-fehér és színes fotókkal valamint videókkal tette még érdekesebbé az amúgy is szuper előadást.
A kis dokumentumfilmekben megszólalt például Feri bácsi, aki 30 évig volt a Csepel Művek polgári védelmi szervetezének irányító törzsparancsnoka, de beszélt az egykori gyárigazgató, Korbuly Károly ükunokája, és a 83 éves Rezső bácsi is, aki 1943-tól dolgozott a gyárban, a 14-es, H azaz Hadianyaggyár jelzésű bunkerben élte túl a 44-es bombázást. És magát a bunkert is, mivel azt már azóta lebontották. A dokumentumfilmekben az idősebbik, 90 éves Rezső bácsi is mesélt: ő a kőbányai pincerendszerbe költöztetett Weiss Manfréd Repülőhép és Motorgyár alkalmazotjalént szerelt be gyujtógyertyákat a föld alatt összerakott Messerschmitt vadászgépekbe. Tény, hogy a videók vérzivataros évtizedeket mutatnak be, de sokkal intenzívebb élmény a háború poklát egy autentikus helyszínen, lelkesen mesélő, szellemileg abszolút fitt nyugdíjasoktól hallani, mint a száraz törikönyvekből megismerni.
Konzervgyárból Vörös Csepel
A köznyelvben csak Csepel Művekként emlegetett Weiss Manfréd Acél- és Fémművek egy Lövölde téri konzervgyárként kezdte még 1882-ben, de az alapító Weiss Manfréd és a bátyja, Weiss Bertold hamar átálltak a sokkal jövedelmezőbb lőszergyártásra. Így az első világháború idejére a gyár az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb hadiipari üzemévé nőtte ki magát. 1892-ben egy üzemi robbanás miatt a pesti városvezetés biztonsági okokból az egész gyárat átzavarta az akkor még teljesen néptelen, vadregényes Csepel-szigetre.
Az első világháborút követően az üzemnek profilt kellett váltania: lőszer helyett békebeli termékeket, háztartási gépeket, motorkerékpárokat gyártottak, nyugati autókat másoltak le (be is perelték miatta a gyárat), és természetesen ekkor indult el a Csepel biciklik máig tartó diadalútja is. Magyarország 1944-es német megszálláskor a Weiss Manfréd Művek irányítását a 25 évre az SS kapta meg, cserébe a Weiss család tagjait a munkatáborok helyett Svájcba és Portugáliába vitték a nem árja származásuk miatt.
A háború után a kommunisták ezt a gyárat is államosították: a munkásmozgalmi dalokban is megénekelt Vörös Csepelnek kiemelt propagandaszerepet szántak a vas és acél országában. Ennek jegyében a Weiss Manfréd Művek 1950 és 56 között Rákosi Mátyás Vas- és Fémművekre lett átkeresztelve, a főkapu előtt pedig egészen a rendszerváltásig egy hatalmas Lenin szobor mutatta tenyerével a munkásoknak az ideológiailag helyes utat (a jól ismert történet szerint a 68-as áremeléskor ebbe a tenyérbe tettek a csepeli munkások zsíroskenyeret). Bár a Csepel Művek nyugati exportra is termelt, a sikeres évtizedek ellenére az erőltetett iparosítás és a szocialista tervgazdaság 80-as évekre teljesen kivéreztette a gyárat, amit végül a rendszerváltás végzett ki. Jelenleg egyetlen húzóágazat, a kerékpárgyártás virágzik, bár a telepen lévő cégek ma már csak a Távol-Keleten gyártot alkatrészeket szerelik össze.
A Weiss Manfréd Művek területén összesen több mint 150 óvóhely épült ki 1944-re, mmire a szövetségesek elkezdték Budapest bombázását. Ezek papíron már kb. 40 000 embert tudtak befogadni, de igazán biztos védelem csak 20 000 munkásnak jutott. Őket az igazán erős, úgynevezett BGS, azaz bomba-, gáz- és szilánkbiztos óvóhelyeken tudtak elhelyezni.
Betonba fagyott kommunizmus
A csepeli 2-es számú légoltalmi betonkocka 1943-ra készült el. 1,8 méteres falvastagságával és az utólag megerősített födémszerkezetével kibírta a szövetséges erők Liberator bombázóinak támadását, egy-egy bombázás alatt 400 ember életét megmentve ezzel, a hidegháborús évtizedek rettegett atomcsapása ellen viszont már nem tudott volna védelmet nyújtani. Ettől függetlenül persze évtizedeken át tele volt az épület gázálarcokkal, sugárzásmérőkkel, fekete telefonokkal és szocialista propagandaanyaggal, mert a 70-es évektől ez lett a Csepel Művek Polgári Védelmi szervezetének törzsparancsnoki óvóhelye.
Kiemelt fontossága miatt a 2-es bunkert az üzemi naplók tanulsága szerint egészen 1996-ig rendszeresen karban tartották, így ma az urbanisták, a háborúőrültek és a Fallout-rajongók legnagyobb örömére időkapszulaként őrizte meg a 40-es évek és a szocializmus évtizedeinek jellegzetes dizájn- és tárgykultúráját.
Akármennyire is alaposan dokumentált egy kutatómunka, és bármennyire is érdekes a XX. századi háborúkat testközelből túlélő dédnagypapák visszaemlékezése, semmi sem adja vissza jobban az adott korszak hangulatát, mint egy "Támadás ideje alatt a falhoz támaszkodni tilos és életveszélyes"-felirat vagy egy kötszercsomag, amire azt írták: "Felemelt ötéves tervvel a békéért". A túraszervezőnk természetesen tisztában volt ezzel, ezért jó érzékkel mindig akkor dobta be az interaktív játékokat, amikor épp lankadt volna a figyelem. A látogatók így maguk is kipróbálhatták, milyen nyomasztó érzés vaksötétben bebotorkálni egy óvóhely mélyére, miután felnyílt a masszív, "Támadás alatt csukva tartandó" feliratú vasajtó. Külön játszószobákban lehetett ráfeküdni a hordágyra, megtekerni a légoltalmi szirénát és légszűrő berendezést, vagy épp gázálarcban és Az SZKP XX. kongresszusa című kötet mellett tárolt, német rohamsisakban fotózgatni a haverokat.
Pucér csajok és Fallout-hangulat
A szórakoztatva tanító bunkerben külön szobát kaptak az óvóhely operatív csoportjai és a polgári védelmi parancsnok. A 70-es évekből ittragadt íróasztalokon tárcsás telefonok, Erika-írógépek, térképek és gondosan mappába rendezett iratok hevertek életszerűen kaotikus összevisszaságban. A sarokban Lehel hűtő, rajta alumíniumtálca menzai üvegpoharakkal, egy Kiváló Áruk Fóruma-logós, megbontott ásványvizes palackkal és egy üveg skót whiskyvel. Az ember itt szinte úgy érzi, mindjárt betoppan a bunker törzsparancsnoka, hogy igyon belőle, és közben amiatt morogjon, hogy az egyik üzem már megint szabályellenesen használta raktárnak az óvóhelyeiket.
És hogy a parancsnokhelyettes se unja magát halálra, amíg sokadszorra is végigolvassa a riasztóan vastag "Megelőző műszaki-technikai védelem" című kézikönyveket, akadt itt melósöltözőket idéző fotó is, dauerolt hajú, egy szál semmiben terpesztő nővel, amit valószínűleg egy Svédországból becsempészett szexlapból vágtak ki.
Hátborzongató volt nézni, ahogy a bunkerben megtalált, eredeti gázálarcok, szakkönyvek, vízfertőtlenítő tabletták és pottyantós-kislapátos tőzegvécék az eklektikusságuk ellenére is kerek egészet alkotnak a Somogyi Levente magángyűjteményéből való, hidegháborús propagandaplakátokkal, sugárzásmérő műszerekkel és egészségügyi felszereléssel. A falakra aggatott, nyomasztó hangulatú dekoráció a gázálarc helyes tárolását és karbantartását, vagy épp a DP-11-A Béta-Gamma sugárfertőzésmérő működését magyarázta el. Egy szájbarágós propagandaplakáton a Fallout-játékok Vault Boy-át, idéző rajzolt figura figyelmeztet: "Magatartás sugárszenyezett területen: Csak a hatóság által kijelölt úton közlekedjen!". A másik zseniális táblán pisáló, fal mellett heverésző, gázálarcos figurák mutatták be: "Sugárszennyezett területen nem szabad enni, inni, dohányozni, term. szüks. végezni, lefeküdni, védőfelszerelést levenni, port felverni, tárgyakhoz feleslegesen nyúlni!"
A legdurvább a bombázásszimulátor
Mivel a 40-es évekből kevesebb tárgyi emlék maradt meg, mint a szocializmusból, a szervező más interaktív elemekkel próbálta kiegészíteni a kiállítást. A túra legtorokszorítóbb, de egyben legemlékezetesebb része így éppen az volt, amikor a látogatók teljes sötétségben, az egyik, szakzsargonban tartózkodótérbe terelve ültek néhány padon. Miközben a tablettel összekötött hangládák és mélynyomók dübörgése beremegtette az egész bunkert, ízelítőt adva a 44-es bombázások legszörnyűbb éjszakáiból.
De hogy a 3500 forintos séta mégse ilyen extrém nyomasztó élményekkel érjen véget, Somogyi Levente a gyárkapuhoz kifelé menet megmutatott még néhányat az egyébként kimondottan unalmas Polgári Védelem magazin gyöngyszemeiből, a Ludas Matyit idéző, viccesen hímsoviniszta karikatúrákból. Csoda, ha az ember ezek után újabb 3 órát akar bolyongani a júlusban is csak 17 fokos bunkerben?
A csepeli bunkertúrák péntek esténként 7 órakor, szombat délelőttönként 11-kor indulnak. További érdekességek a BudapestScenes blogján.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
