Mátyás
3 °C
15 °C
Index - In English In English Eng

Komcsi ölte meg a zsidómentő nácimentőt

2013.05.02. 15:35
Pucér nőket, telefonáló angyallégiót, velencei tükrökkel díszített báltermeket és tankkal átütött házfalakat bámultunk az 1944-ben és 1956-ban is szétlőtt VIII. kerületben. Ön tudta, hogy paloták közti betonbunkerre épült a 60-as években a Magyar Rádió szocreál irodaháza? És azt, hogy a Jézus Szíve templomban a zsidók után a nácikat bújtatták? A Beyond Budapest május 1-re szervezte újra A nyócker málló pompája-túrát, végigjártuk.

Idén nyáron is komoly konkurenciája lesz a kommunista katasztrófaturizmusban utazó, III/III-as ügynöksétákat és Szomszédok-túrát szervező Bupap - Budapesti Aszfaltprojektnek: a Beyond Sightseeing Budapest csapata ugyanis nemcsak leporolta, új helyszínekkel bővítette ki az évek óta futó józsefvárosi barangolását. Az például mindenképpen pozitív újdonság, hogy a május 1-i, gatyarohasztó, 30 fokos hőségbe szervezett túrát nem egy nejloningben izzadó, kopaszodó szociológus, hanem a lenge nyári ruhás Horváth Mária Pálma vezette.

Öt éve mennek palotából putriba

A nyócker málló pompája elnevezésű túrát még 2007-ben találta ki Domján Manó és Baglyas György. A párosnak elege lett abból, hogy a budapesti városnézések évtizedek óta nem képesek túllépni a Városliget-Váci utca-Vár szentháromságon, ezért tüntetően a legkevésbé turistacsalogató kerületbe, a veszett hírű Józsefvárosban kezdtek el szervezni angol és magyar nyelvű szociosétákat.

A palotáktól putrikig vezető túraútjukkal, ahol ugyanúgy megmutatták a Nemzeti Múzeumot és az 56-os golyónyomokat, mint a Festeticsek báltermét vagy a VIII. kerület szívében élő muzsikus cigánycsalád nappaliját, 2008-ban az év legsikeresebb vállalkozói lettek, 2009-ben európai innovációs díjat, 2010-ben pedig Józsefvárosért díjat kaptak. 2012 végén azonban kiszálltak a Budapest Beyondból.

A VIII. kerület Janus-arcúsága mellbevágó élmény. A Nagykörúton belüli részen minden sarkon az 1800-as évek második felében épült, historizáló paloták, középületek és egyetemek sorakoznak, a körúton túl viszont ugyanúgy, ahogy 100 éve, most is a macskakő és a szegénység az úr. Nem véletlenül: a Nemzeti Múzeum területe a középkorban a városfalon kívül eső terület volt, és a XIX. században sem volt több egy vidékies, vályogházas környéknél. A főváros első angolkertjének számító Múzeumkertet például épp azért kellett kovácsoltvas kerítéssel körbevenni, nehogy a környéken legelő tehenek és kecskék bemenjenek és megegyék a virágokat.

A palotanegyed születése

A 48-as szabadságharc leverése után aztán rohamos fejlődésnek indult a Józsefváros, mert magyar arisztokrácia tagjai a passzív ellenállás jegyében előszeretettel építtették báltermes városi palotáikat és más fontos közösségi helyeiket tüntetően a Nemzeti Múzeum mögötti területre. Rekordsebességgel, 90 nap alatt épült fel például 1865-ben a régi képviselőház (ma: Olasz Intézet), de tipikusan ilyen hely a Pollack Mihály Tér, ahol a díszes palotákat Pollack Mihály legjobb tanítványa, Ybl Miklós építtette (a városi legenda szerint Pollack Magdolna lobbizott az apjánál az építész érdekében, akinek ekkor egyébként már Lafite ide nevelőnő volt a felesége). A Festetics-palotát ma az Andrássy Gyula Budapesti Németnyelvű Egyetem használja, a Károlyi Alajos-palota lett a Magyar Rádió Márványterme.

Az utcaképbe gyönyörűen illeszkedő a Nemzeti Lovarda azonban olyan súlyos bombatalálatot kapott a második világháborúban, hogy a kommunista vezetés a hidegháborúra való tekintettel itt húzta fel a Rádióhivatal atombunkerét, majd az ormótlan betonkockát 1966-ban egy vasbetonvázas, szocreál irodaházzal egészítették ki. Érdekesség, hogy a homlokzatot még most is a szabadság madarai díszítik, annak ellenére, hogy a Magyar Rádióról köztudott, hogy mindig az épp aktuális hatalomnak hódolt be.

Ahol nem palota épült a XIX. századi Józsefvárosban, oda  az arisztokráciát kiszolgáló mesteremberek költöztek be. A főurak soha sem mentek gyalog az Országgyűlésbe vagy a kaszinókba, így VIII. kerületben még ma is sok olyan óriáskapus, egyszintes épületet lehet látni, aminek az udvarán lovaskocsi készítők vagy lópatkoló kovácsok dolgoztak (utóbbi főleg a városba települő cigányság körében volt népszerű munka). Tipikusan ilyen a József utca 14. vagy a Tavaszmező utca 6. (itt egy időben a Roma Parlament ülésezett), ahol a bejáratnál még ma is láthatóak a kő- illetve vas kerékvetők, amik azért kellettek, hogy ha a káromkodásuk mellett az iszákosságukról is híres kocsisok rossz ívben veszik be a kanyart, ne kelljen naponta újravakolni miattuk a bejáratot.

Urban fantasy a fejünk felett

Az emberek évtizedeken át rohannak úgy a pesti utcákon a dolguk után, hogy fel sem néznek a kutyaszaros járdáról - közéjük tartozott egy időben a cikkíró is. Pedig a fejmagasságon túl egy sajátos urban fantasy világ rejtőzik, vigyorgó nappal, szörnypofákkal, vízköpőkkel és sárkányokkal. amire végre megkaptam a választ Horváth Mária Pálmától: a korabeli építési rendeletek előírták, hogy a házakra fordított összegek 20 százalékát a homlokzat díszítésére, stukkókra, kis erkélyekre, kovácsoltvas korlátokra és statikailag funkciótlan, de szép boltívtartó mitológiai vagy történelmi hősökre kell elkölteni.

A baglyokkal, sárkányokkal és meztelen görögökkel díszített, málló vakolatú bérházak dzsungelében szinte már fel sem tűnik az embernek a valaha jobb napokat megélt józsefvárosi távbeszélőközpont, oldalán a telefonálgató, kövér kis puttókkal és a meztelen angyallányokkal. Az épületet a Törley-palota és a pezsgőgyár tervezője, Ray Rezső Vilmos húzta fel a kerületben 1910-ben, miután a város kinőtte a posta saját telefonközpontját. Ez volt Budapest első komoly állami megrendelése egy monumentális vasbeton épületre, ezért Dankó József szobrász 1913-ban egy homlokzati domborművel állított emléket az építésznek: a szürreális kompozícióban Ray Rezső és a felesége telefonál egymásnak a Lánchíddal elválasztott Duna két partjáról, szerelmes üzeneteiket azonban nem a modern kor vívmánya, a távbeszélő kábel továbbítja, hanem a pucéran pózoló angyalok légiója.

A józsefvárosi túra öt év után is megmaradt egy építészeti gyöngyszemek közé szervezett, izgalmas szociokultúrális sétának, egy darabka kis-New Yorknak. Hiszen a hírhedt VIII. kerületen kívül hol találunk még olyan utcát, ahol az afro fodrászüzlet mellett mongol nagymama varrja a cigányzenészek fellépőmellényét a régi prostinegyedbe felhúzott ipari műemléknek árnyákában, amit még Bruce Willis is kibérelt a Die Hard 5 forgatásához?

Kommunisták ölték meg a zsidómentő nácimentő jezsuitákat

Az idén 104 éves Jézus Szíve Templomnak sajnos rendesen kijutott a történelem viharaiból. Az itteni jezsuita papok 1944-ben zsidókat bújtattak a pincében: többszáz embert mentettek meg azzal a trükkel, hogy az ostrom idején szereztek két SS-egyenruhát, és mivel egyéb más nyelvek mellett németül is folyékonyan beszéltek, magasrangú tiszteknek kiadva magukat elküldték a templom kapujából a zsidókra vadászó rohamcsapatokat.

Megdöbbentő, de ugyanezt a trükköt játszották el később a pesten bújkáló nácik védelmében is: a Vörös Hadsereg tiszti uniformisában álltak ki a kapuba, és tökéletes oroszsággal küldték át másik utcákba az SS-tiszteket kereső szovjet katonákat. Az antiklerikális kommunista rezsim azonban semmilyen szinten nem tűrte meg a jezsuitákat, így a mindenkit egyformán megsegítő, emberbarát papokat internálták: mindannyian a munkatáborban haltak meg.