Az okiratok Képíró bűnösségére utalnak

A háborús bűncselekményekkel vádolt Képíró Sándor perének keddi tárgyalása érdekes fordulattal kezdődött: Falvai Zsolt ügyész bejelentette, hogy a jeruzsálemi Wiesenthal Központ egy szemtanú jelentkezéséről értesítette, ezért indítványozta az illető meghallgatását. Később kiderült, hogy az illető Magyarországon él, és látta Képírót, amint az 1942-es újvidéki razzia idején fegyverrel addig ütött egy fiút, hogy az nem tudott felállni.

Meztelenkedés a tárgyalóteremben

Zétényi Zsolt, Képíró ügyvédje szerint felesleges a meghallgatás, mert a bizonyítás csak a felismerésre terjedhet ki, márpedig védencéről a per kezdete előtt készültek felismerhető fotók, így a felismertetés azok alapján is lehetséges. A bíróság a csütörtöki tárgyalásra dönt arról, hogy helyt ad-e az ügyész indítványának. Amennyiben igen, a június 3-ára beharangozott ítélethirdetés valószínűleg csúszni fog.

A tárgyalás még ekkor sem kezdődhetett el. Varga Béla tanácsvezető bíró ugyanis a biztonsági szolgálat jelzése alapján kifogásolta, hogy néhányan (Porubszky István alias Potyka bácsi és két fiatalabb társa) politikai állásfoglalást tükröző (rovásírásos) ruhában jelentek meg. "Ez nem az Ecseri piac, nem fogunk vitatkozni" - intette le a bíró Porubszkyékat, amikor megpróbálták értelmezni a rovásírást és a  magyar címert. Végül levették és kifordítva vették vissza a pólójukat: a félmeztelen, tetovált felsőtestek meglehetősen furcsa látványt nyújtottak a bíróságon.

Az 1944-es ítélet

A bizonyítás a Honvéd Vezérkari Bíróság 1944-es ítéletének ismertetésével folytatódott. Ebben a perben Képíró a 13. rendű vádlott volt. Társaival együtt hűtlenségben találták bűnösnek, amiért tíz év fegyházra és vagyonelkobzásra ítélték (az ítéletet a nyilas puccs után megsemmisítették).

A hűtlenség az ítélet értelmében azt jelentette, hogy a délvidéki karhatalmi művelet a vádlottak tudtával és közreműködésével, a felső vezetés utasításai ellenére a szolgálati szabályok megszegésével vérengzéssé, kegyetlenkedéssé, fosztogatássá alakult át, melynek során 3309 polgári személyt, köztük 141 gyereket és 269 idős embert gyilkoltak meg.

A bizonyítás annak megállapítására irányult, hogy az egyes tanúvallomásokból leszűrhetően milyen írásos illetve szóbeli utasításokat kapott Képíró, és azokhoz képest mi történt.

Képíró tudta, mit tehet és mit nem

A razziára vonatkozó vezérkari főnöki utasításból például kiderült, hogy noha a "legerélyesebb rendszabályokra és megtorlásra" szólította fel a beosztottakat, kifejezetten tiltotta a kirívó igazságtalanságokat, az indokolatlan kegyetlenkedést és a vérengzést. A karhatalmi parancsnokoknak a műveleti területeken a helyi közigazgatás embereivel együtt kellett eljárnia.

A hadtestparancsnok utasításából a bíró egyebek közt azt emelte ki, hogy az agyonlőtteket hatósági eljárás keretében kell eltemetni, a kivégzettek halotti anyakönyvébe pedig be kell írni, hogy "kommunista fegyveres lázadás során agyonlövetett" (így a vagyonuk is elkobozhatóvá vált). A vezérkari bíróság megjegyzése szerint az utasítások írásosak voltak, és azokról minden tisztnek (így Képírónak is) tudnia kellett.

Ehhez képest, mint ismeretes, a halottak egy részét a Dunába lőtték, halotti anyakönyvek nem készültek. Utasítás volt arra is, hogy a gyerekeket, betegeket, aggokat kímélni kell – a vádirat szerint Képíró osztaga egy beteg nőt az ágyában lőtt agyon.

Kivégzések szóbeli utasításra

Grassy József honvéd ezredes elrendelte, hogy a razziákon azokat, akik nem tudják magukat igazolni vagy gyanúsak, át kell adni a leventeotthonban működő igazolóbizottságnak, és a járőrök a fegyverüket csak támadás vagy szökési kísérlet esetén használhatják. Az írásos parancs szerint a foglyok átadásakor 1-2 szavas jegyzetet is át kellett adni a fogoly nevének, és elfogásuk okának feltüntetésével.

Csakhogy egyetlen fogolyátadási jegyzet sincs meg: ha készültek is ilyenek, azokat és a fogolykísérő lapokat később valószínűleg eltüntették, a járőrök pedig az igazolóbizottság megkerülésével gyakran egyből a kivégzések helyszínére vitték a foglyaikat.

Az 1944-es ítélet szerint Gaál Lajos csendőr alezredes, Képíró közvetlen felettese január 20-án közölte a tisztekkel, hogy nem szabályszerű razziát, hanem tisztogatást kell végrehajtani, melynek során jogtalan fegyverhasználat is alkalmazható. Képíró és egy társa ezt aggályosnak találta, ezért írásban kérték az utasítás megerősítését, amit Gaál megtagadott, mondván a parancs felülről jött, és ilyesmit nem szoktak írásba adni. Az 1944-es ítélet szerint Képíróék ebbe belenyugodtak.

Egybevágó vallomások

Nagyjából percre pontosan egybevág a sportpályánál felállított kivégzőosztag hadapród parancsnokának 1944-es vallomása Nagy János (később főhadnaggyá előléptetett) honvéd zászlós múlt héten ismertetett 1948-as vallomásával. Január 23-án Nagy 11-kor találkozott Képíróval, és ekkor vette át a 30 fős transzportot, hogy Képíró utasításának megfelelően a sportpályához kísérje őket. A hadapród a sportpályánál 11.30-kor vette át a csoportot "egy zászlóstól", aki arra utasította, hogy azonnal végeztesse ki őket.

A hadapród szerint inkább a Dunához kellett volna vinni őket, de Nagy ragaszkodott az utasításához. A csoportból valaki megpróbált elfutni, mire a hadapród kiadta a tűzparancsot. A még mozgó embereket közelről, pisztollyal agyonlőtték.

Képíró Sándor továbbra sem kíván vallomást tenni, a per csütörtökön folytatódik.