Az adó nem ment meg a sómérgezéstől

"Bolsik, ne emeljétek a sajtos pogi árát, mert baj lesz!" – intett harminc éve a legendás falfirka a Dózsa György úton. A sajtóban hamburgeradóként elhíresült népegészségügyi termékdíjról konkrétumokat egyelőre alig tudni, de az egyik verzió szerint az adót a magas só-és cukortartalom alapján vetnék ki az egészségtelennek tartott élelmiszerekre.

A túl sós, egészségtelen ételek emlegetésekor könnyű a sokat szidott chipsekre asszociálni, pedig ezek sótartalom szempontjából nem feltétlenül rosszabbak, mint egy egyszerű szendvics, vagy akár a sajtos pogi. A felnőttek számára ajánlott maximum napi sómennyiség 5 gramm. Egy zsemle, 2 szelet prágai sonka és 1 szelet trappista sajt sótartalma körülbelül 2,55 gramm, ami az ajánlott napi sóbevitel fele, hívja fel a figyelmet a Nemzeti Sócsökkentő Program keretében létrejött stopso.eu honlap. Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) itt többszáz termék sótartalmát tette közzé. A mérési adatok szerint egy ismert chipsmárka sós chipséből 100 grammban 2,21 gramm só van, míg egy sajttal szórt pogácsa tíz dekájában 2,52 gramm sót mértek.

Az OÉTI néhány további mérési adata

Étel	sótartalom (gramm/100 gramm)
Fehér kenyér	1,51
Konzerv babfőzelék kolbásszal	1,65
Pulykamellsonka	2,12
Szalámi	4,09
Grízgaluskaleves	13,5
Bögrés sajtkrémleves	10,47
Sós ropi	3,45
Pattogatott kukorica	4,36
Zsömle	1,42
Háromszögsajt	1,03

A magyar lakosság az ajánlott napi sóbevitel sokszorosát fogyasztja, a férfiak 18, a nők 14 grammot. A szervezetbe bevitt só 75 százalékáért nem a mértéktelen sózás a felelős, hanem a kész-  és feldolgozott élelmiszerek fogyasztása. Annak sincs egyszerű dolga, aki szeretne odafigyelni arra, mennyi só van a kosárba pakolt ételben. A címkén nem kötelező feltüntetni a sótartalmat, amelyik gyártó pedig önkéntesen mégis kiírja, az is nátriumban fejezi ki a mennyiséget. Ilyenkor szükség van egy kis fejszámolásra: a nátriumtartalmat 2,5-lel megszorozva lehet megkapni a sótartalmat.

Nem ment jól a párbeszéd

A Magyarországon több mint 2 és fél millió embert érintő magas vérnyomás egyik legfontosabb kockázati tényezője a túlzott sóbevitel. A magas vérnyomás szív- és érrendszeri betegségekhez vezethet, az ebből eredő halálozások számában Magyarország vezető Európában. A Nemzeti Sócsökkentő Program tavaly nyáron egy lakossági kampányt indítottak. A program egyéb elemeinek végrehajtását, folytatását írta volna elő egyebek mellett a Magyarország Nemzeti Táplálkozáspolitikájának 2010-2013. évekre szóló cselekvési terve. Ez egy kormányhatározat-tervezet, amely tavaly novemberben jelent meg véleményezésre a Nemzetierőforrás-minisztérium honlapján, de a Magyar Közlönyben azóta sem hirdették ki. Most már frissítésre is szorulna, mivel az egyes feladatokhoz olyan határidőket rendelt, amelyek részben már lejártak.

„Az eddigi eredmények alapján egyértelmű, hogy a program hatékonyabb megvalósítása érdekében eredményesebbé kell tenni az iparral való párbeszédet” – mondta ki már ez a terv is a sócsökkentésről szóló részben, igaz, ebben adókivetésről még nem volt szó.

A cselekvési tervben szerepelt viszont több jogszabály előkészítése és megalkotása. Így akarták volna korlátozni az ételek transz-zsírsav-tartalmát és például azt is, hogy kifejezetten gyerekeket célozhassanak meg egészségtelen ételek reklámjai.

A menzákkal is kezdenének valamit

Benne volt a ki nem hirdetett cselekvési tervben a közétkeztetés egészségessé tétele is. A nemzetierőforrás-miniszternek március 31-ig elő kellett volna készítenie egy jogszabályt, amely meghatározta volna a közétkeztetésben felszolgált ételekre vonatkozó táplálkozás-egészségügyi előírásokat. Ez az elképzelés nem sikkadt el, bekerült az egészségügy átalakításáról szóló Semmelweis Terv legújabb verziójába is.

A cselekvési terv indoklásában elborzasztó adatokat említettek a közétkeztetésről. „Az iskolai közétkeztetésben felszolgált menük és a kórházi ételek vizsgálata igazolta, hogy azok sótartalma nagyon jelentős, az elfogadható érték 3-4-szerese. Az iskolai étkeztetésben esetenként előfordultak a megengedett sótartalom nyolcszorosát tartalmazó ételek is” – olvasható a dokumentumban, amely leszögezi: „a közétkeztetés átalakítása nélkül a táplálkozással összefüggő betegségek kockázata nem csökkenthető.”

A cselekvési terv emlékeztetett arra is, hogy a felnőtt magyar lakosság közel kétharmada (61,8  százaléka) túlsúlyos vagy elhízott. Napi öt gramm feleslegesen elfogyasztott szénhidrát egy év alatt átlagosan egy kiló zsírlerakódásához vezet, és ez 15 év alatt 15 kg testtömegtöbbletet okoz, mutat egy egyszerű számítást az Országos Egészségfejlesztési Intézet Egyem vagy ne egyem című kiadványa.

Az öt gramm pluszt nem is olyan nehéz összeszedni: egyetlen kockacukor körülbelül 3,5 gramm. A táplálkozási szakemberek azt javasolják, hogy a cukorfogyasztás ne haladja meg az összenergia 10 százalékát. Ez könnyű, ülő életmód esetén naponta 48-60 g cukorfogyasztást enged meg. Ennyi cukor van körülbelül egy cukrozott üdítő félliteres palackjában. (Az egyes élelmiszerfajták szénhidrát-tartalmáról részletes táblázat található például itt, a Magyar Cukorbetegek Országos Szövetsége honlapján.)

Kormánytagoknak is voltak aggályai

Egyelőre semmit nem tudni arról, hol húzná meg a kormány az adóztatáskor a túlzottan magas só-vagy cukortartalom határát. A népegészségügyi termékdíjat a Semmelweis Terv csak lehetséges pénzforrásként említi, és úgy fogalmaz, hogy "az ismerten, illetve bizonyítottan nem kívánatos élvezeti-táplálkozási cikkek vonatkozásában" vezetnék be.

A népegészségügyi termékdíjjal kapcsolatos aggályokat kormánytagok is felsoroltak a parlamentben, amikor a téma szóba került. Tavaly novemberben például Ángyán József, a vidékfejlesztési minisztérium államtitkára felvetette: elképzelhető, hogy a termékadó a remélt eredmény helyett mindössze azzal jár, hogy a fogyasztók majd más országban szerzik be az adott terméket. "Önmagában véve az is kérdéses, hogy egy bizonyos termékcsoport adóztatása kiváltja-e a kívánt és kellő társadalmi vagy egészségügyi hatásokat. Ha a cél az, hogy bizonyos egészségre ártalmas termékek fogyasztása csökkenjen, azt nem feltétlenül adóeszközökkel lehet elérni, jobb hatásfokú az emberek tájékoztatása" – fogalmazott.

Cséfalfay Zoltán, a nemzetgazdasági minisztérium államtitkára márciusban egy jobbikos kérdésére válaszolva a parlamentben azt vetette fel, hogy az egyéni felelősségvállalást és az öngondoskodás elvét sértheti egy ilyen büntetőadó. Megjegyezte azt is, hogy szerinte a gyakorlatban nem nagyon működne, kevés valóban megfogható hatása lenne.

Az olcsóbb egészséges étel nem válna be?

Ezt az aggodalmat semlegesíteni látszik egy amerikai pszichológiai kísérlet, amelynek eredménye a Psychological Science nevű szaklapban jelent meg tavaly márciusban. A kísérleti alanyok családanyák voltak. A kutatók egy szupermarketnek berendezett laboratóriumba vitték őket, ahol a valódi ételeket fotók helyettesítették. Azt a feladatot kapták, hogy megadott pénzösszegből vásároljanak be egy hétre, és vegyék úgy, hogy pillanatnyilag semmilyen étel nincs otthon. A kísérletben az egészségtelennek és egészségesnek számító ételeket aszerint határozták meg, hogy mennyi a tápanyagtartalmuk a kalóriaértékükhöz viszonyítva. A feladatot ötször végeztették el a családanyákkal, mindig különböző árakkal. Egyszer annyiba került minden, mint a helyi szupermarketben. Két esetben az egészségtelen ételek árát - különböző mértékben - megemelték, két esetben pedig az egészséges ételek árát szállították le.

Az áremelés a várt hatást hozta: ilyenkor a kísérleti alanyok inkább az olcsóbb, egészségesebb ételeket választották. A fordított változat viszont nem működött. Amikor az egészséges ételek olcsóbbak lett, az anyák ugyanannyit vettek belőlük, mint korábban, és az így megspórolt pénzt egészségtelen ételekre költötték. A kísérletben tehát az egészséges ételek árcsökkentése ahhoz vezetett, hogy végül több egészségtelen étel fogyott.