Ti, blökik is élvezzétek!

Csinivel, a nyáron menhelyről szabadult kis terrier-keverékkel érkeztünk az újlipótvárosi Szent István park kutyafuttatójának szerda délutáni átadására. Csini a Vérmező és a Tabán végtelen, füves pampáihoz van szokva, így a mintegy 200 méter hosszú, de ebből 150-en csak csíknyi széles, a park és a felső rakpart között húzódó futtatót eleinte erős fenntartásokkal kezelte.

Az idehordott kolontári vörösiszapról és az arzénes talajról szóló pletykák teljesen hidegen hagyták, amikor azonban a mobilszamováros emberek "ajándék rágcsálnivalókat" (idézet a sajtómeghívóból) kezdtek osztani, Csini egyből megbarátkozott a futtató végén lévő, sóderborítású kiöblösödéssel.

Még dr. György István főpolgármester-helyettes ünnepélyes szavai sem tudták kizökkenteni a kunyerálásból, pedig megtudhatta volna, milyen példaszerűen működött együtt a főváros, a kerület és a többi érdekelt fél a park felújításában. Csini a hátsó lábain állva, minden szemérmességét levetve bűvölte a pogácsát és forralt bort is osztogató teásokat, akik viszont képtelenek voltak ellenállni neki.

Ilyen idilli állapot (megszakítás nélküli táplálékutánpótlás) még nem volt Csini életében, aki a menhely előtt valószínűleg az utcán, hajléktalanokkal élt, amire abból következtetünk, hogy különlegesen bensőséges viszonyt ápol a Vérmező állandó lakóival. Még arra sem kapta fel a fejét, amikor elhangzott, hogy a Főváros nettó 8,5 milliót költött a felújításra, a futtató üzemeltetése azonban a kerület feladata lesz (a szemetesek már ki voltak bélelve nejlonzsákkal, de a szarszedőzacskó-tartók még üresen árválkodtak.

"Ti, blökik is élvezzétek!" – búcsúzott dr. György, Csini pedig szófogadóan élvezett: behunyt szemmel épp rágcsamorzsákat keresett a sóderben. Borszéki Gyula XIII. alpolgármester következett, majd Szabó József, a Főkert Zrt igazgatója, mindenki örült és elégedett volt. Újlipótváros kutyásai csak akkor rezzentek össze, amikor egyikük – kilétét jóindulatunk jeléül fedje homály – a "gondos gazdik és hűséges társaik" fordulatra ragadtatta magát, másikuk pedig a "páratlan panorámájú futtatót" dicsérte.

Csini azonban nem tágított, a "kutyafitneszpark" szakkifejezésre sem zavartatta magát, és még a legendás népszigeti kutyaiskola bemutatója sem bírta kizökkenteni a falatkafixációból, pedig láthatta volna, amint "a kis habcsók hátrafelé-szlalomot mutat be". Ekkor ugyanis a népszigetiek kérésének engedve már pórázon volt, onnan pislogott búsan az ellenkező irányba, a szamovárok boldog népe felé.

"Mocsok a kutyám, kihasználja, ha mikrofonba beszélek" – indokolta tényleg kedvesen a vezető oktató, amiért egyik argentin dogja egy pillanatra nem engedelmeskedett, majd össznépileg rávetettük magunkat a hosszú szíjparcella kutyajátékaira. Mivel már fél hat volt, Csini a meghívó napirendjének megfelelően (17.25 – szabad program, beszélgetés, ismerkedés) kötetlen programba kezdett új ismerőseivel, Folttal és Ropival.

Ropi, a nyurga testű, fáradhatatlan drótszőrű keverék egy adott pillanatban átvetette magát a futtatót a parktól elválasztó kerítés alatt (!), a hisztérikus kismamák és területvédő nyugdíjasok szegregátumában találva magát. Ekkor már koromsötét volt, így Ropi megúszta az életveszélyes kalandot, de csak hosszas bűvöléssel lehetett visszacsalogatni, ami az apróbb testű állatokra nézve némi kutyafitneszpark-tervezési hiányosságokra enged következtetni.

A kutyafuttatóval amúgy Csini elégedett volt, bár véleménye szerint a hosszú szíjparcellára ültetett kósza fűszálakból nemsokára semmi sem lesz. A nap akkor lett volna teljes, ha a közeli bonbonboltba is bejöhet, de a világ sajnos nem tökéletes.