Kitört a Facebookról Orbán új ellenzéke

“Negyed óráig gondolkoztam a gép előtt, hogy milyen szám legyen a névben. A százezer olyan bénán hangzik, az egymillió meg persze szándékos fölélövés, de akkor is, legyen inkább egymillió, és megnyomtam a gombot" - emlékszik vissza Juhász Péter, hogy indította el a Facebookon az Egymillióan a magyar sajtószabadságért oldalt. Tíz hónappal később ezt a csoport hozta össze az utóbbi évek legnagyobb magyarországi tüntetését közel százezer résztvevővel, ami elől még a Fidesz is jobbnak látta kitérni.

Nem képviselnek senkit

Juhász Péter szerint szerint sokan, még a támogató közül is félreértik, mi ez a csoport és mire jó. “Mi nem képviselünk senkit. Azzal, hogy valaki belájkolt minket, nem hatalmazott fel semmivel” – mondja Juhász, aki korábban a Kendermag Egyesület legalizációs aktivistája volt, azóta a TASZ romaprogramjának munkatársa. A szervező szerint - aki eleinte nem is fedte fel magát a csoport élén - a csoport működése nem csak a tüntetésekről szól, alapvetően háromféle célja és haszna van. Az egyik, hogy aktivizálja az embereket, mindenki beleadja azt, amiben jó – ennek példája az internetet bejárt, egyeseket szíven találó, másokat őrületbe kergető tüntetődal, a Nem tetszik a rendszer, és annak klipje, amit gyakorlatilag ingyen, lelkesedésből dobtak össze.

A másik cél, hogy létrejöjjön egy alternatív nyilvánosság - ebben pedig valóban a Facebooknak van a legnagyobb szerepe. A Facebook-oldalt több mint kilencvenezren lájkolják, a blog posztjait Juhász szerint sokszor ötvenezren olvassák. Ezzel valóban sok embert érnek el, ezért most arra mennek rá, hogy saját tartalmat is előállítsanak. Az október 23-ai tüntetésen sajtóigazolványokat osztogattak a résztvevőknek, a távlati cél pedig az, hogy “ne legyen szükség közszolgálati médiára”, a csoport tagjai az ország minden részéről szállítsák a saját tudósításokat. A szervezők gyakran idézik az adatot, hogy a csoport indítása után három hét alatt hetvenezren csatlakoztak a Facebookon, ami igaz is, csakhogy ez a növekedés azóta közel sem folytatódott hasonló ütemben.

A vita a lényeg

Vagyis a kérdés most, hogyan lehet túllépni az eddig megszólított, főleg fiatal nagyvárosi rétegen. Juhász maga is elismeri, elsődleges, hogy bővítsék ezt a kört, meg akarnak jelenni az ország minden részén. Erre lehet jó szerinte a vasárnapi tüntetésen bedobott alternatív köztársasági elnök-választás is. A húzás elsőre az Indexnek sem tetszett túlzottan, de Juhász szerint ezt is félreértik - itt nem az a lényeg, hogy kit választanak meg, hanem a vita, a folyamat, amíg eljutnak odáig, és amelyben szerinte értelmes módon fognak emberek politikáról beszélgetni.

A civil aktivitás és az új nyilvánosság mellett a harmadik vállalt cél, hogy akár új pártok, új politikai elit is kitermelődjön ebből a közegből. “Mi nem törünk hatalomra, nem megyünk be a parlamentbe, sőt, azt se mondjuk meg, mi lenne a jó. Azt akarjuk, hogy elinduljon a vita, felvetődjenek témák, és ebből akár kitermelődhetnek új politikai szereplők, új politikai elit” - mondja Juhász. Ő maga nem is szeret kiállni a színpadra, sokkal inkább azt akarja üzenni a résztvevőnek, csinálják ők.

Onnantól kezdve, hogy valakik eldöntik, párttá alakulnak, Juhász szerint ugyanolyan kritikusan kezelik őket, mint bármilyen más pártot. Erre példa a Negyedik köztársaságért mozgalom, ami ezen a héten jelentette be párttá alakulását, így innentől kezdve ők nem is szerepelnek a rendezvényeiken.

A gyilkosozás segített

A nagypolitikával való kapcsolat egyébként is megkerülhetetlen kérdés. A téli, sajtószabadság melletti tüntetéseken még kifejezetten hangsúlyos üzenet volt, hogy semmilyen párt képviselője ne jelenjen meg – azóta ez finomodott, a pártok támogatóit már szeretettel várják, és csak a pártok közismert vezetőit “kérik annyi tapintatra”, hogy maradjanak távol az eseménytől. Bár azóta tudjuk, hogy Szíjjártó Péternek sem tetszik a rendszer, ez azért elsősorban nem rá vonatkozik, hanem Gyurcsány Ferencet próbálták így távol tartani.

A politika persze nem olyan, ami csak úgy távol maradna. Juhász azt mondja, a márciusi, harmincezres tüntetés után érezhető volt a megnövekedett érdeklődés a csoport tevékenysége körül, és, bár ezt bizonyítani lehetetlen, innentől érezhető volt, hogy próbálnak beépülni a csoport szervezői közé mindkét oldalról. Juhász ekkor olyan taktikát választott, amire azóta is büszke.

“Mindig jó voltam gyilkosozásban, ezt a tapasztalatot használtam fel most is az ügynökök kiszűrésére” - mondja Juhász (a gyilkosozás az iskolai táborokban közösségi játék, ahol ki kell találni, ki a gyilkos a társaságból, aki esetleg nem járt volna ilyen táborokban, részletes szabályokat itt talál). “A március 15. után érkezettek közül sokan elkezdtek nagyon nyomulni, nagyon határozott elképzelésekkel, hogy mit kellene csinálni. Másoknak ez túl sok volt, és ezt látva nem erőltették elképzeléseiket, elkezdtek lemorzsolódni. Én a lemorzsolódókat kerestem meg egyesével, mert tudtam, hogy ők azok, akik tényleg azt szeretnék csinálni, amire ez a csoport létrejött. Ez nagyjából működött is.” Azóta együtt van egy nagyjából ötven fős szervező stáb, akik hetente egyszer találkoznak, és konszenzussal döntenek minden fontos kérdésben.

Akinek a legkevésbé tetszik a rendszer

Az ember, akinek az arcát a legtöbben ismerték meg a tüntetés miatt, biztosan Karsay Dorottya, a Nem tetszik a rendszer című dalt éneklő aktivista. A tüntetés óta naponta több interjút ad, de továbbra is ragaszkodik ahhoz, ez az egész nem róla szól. “Nem azért keresnek az emberek, mert elénekeltem egy dalt, hanem azért, mert erős volt az üzenet” – mondja Karsay. Személyesen azóta csak pozitív visszajelzéseket kapott szereplése miatt, volt, aki azt mondta neki, miatta lett kedve tüntetni.

Karsay szerint nem tanultuk meg, hogy működik a civil aktivitás, hogyan kell kiállni egy ügyért, de azért mostanra valami fejlődés megfigyelhető. “Amikor elkezdtem az ELTÉ-re járni, még nem működött semmi. Mindenki ült magában, aztán hazament. Mi kezdtünk szervezkedni, megcsináltuk például az első Amnesty International csoportot az egyetemen. Most már azért jobb a helyzet, ott van például a Hallgatói Hálózat, a szegedi éhségsztrájk, lassan elindul valami.”

Arról pedig, hogy mi minden indul el lassan, a következő oldalon lesz szó.