Akkor most legyen infláció

„Őszre minden szétesik, összeomlik a világ”, vésette fel még júliusban a Demokrácia és Dilemma Intézet homlokzatára Homoki-Szabó Attila. A jóslat beigazolódni látszik, kiutat ebből a megszorítások jelenthetnek. És bár a kormány még mindig kerüli e szitokszót, kihasználja a nemzetközi válság adta kommunikációs lehetőségeket.

Elrugaszkodás az ismeretlenbe

Már nincs szó arról, hogy 2012 az elrugaszkodás éve lesz. A költségvetés vitájában Matolcsy miniszter maga jelentette be, hogy felhagynak a nem ortodox megoldásokkal. Domokos László főszámvevő pedig azért dicsérte a költségvetést, mert növekedés helyett már csak a hiány tartásával számol, és jelentős tartalékokat képez, amelyek fedezhetik a növekedés elmaradása miatt kieső áfabevételeket. Orbán Viktor miniszterelnök pedig a költségvetés vitáját felvezető parlamenti beszédében a görög út elkerüléséről és a nyilvánvaló csődről beszélt.

A szavak tettekkel is társultak, a költségvetéshez benyújtott kormánypárti módosítók nem puhították fel a javaslatot, nem indítványoztak plusz kiadásokat, jellemzően inkább a bevételeket növelő, vagy legalábbis az egyenleg szempontjából semleges adóváltozásokat kezdeményeztek.

A költségvetési vitában kormánypárti képviselők nevezték a tervet „katasztrófa-költségvetésnek”, amelynek „legnagyobb erénye, hogy segíti a görög út elkerülését”. Intézetünk nemrégiben megvizsgálta, mi van, ha mégsem omlik össze minden. Most, hogy már a kormány sem számít másra, vizsgáljuk meg, mit érnek a gazdasági tervek az összeomlás idején.

Leértékelik és elinflálják

Alaptételünk, hogy a kormány gazdaságpolitikája a forint leértékelésén és elinflálásán alapul. Ezt ugyan hivatalosan sosem állították, de az ezt előkészítő lépések közül többet már megtettek, többet meglépni készülnek, és vannak olyan vezető politikusaik is, akik háttérbeszélgetéseken nyíltan ki is mondják.

A nem ortodoxnak még megengedően sem nevezhető eszközök célja egyértelmű, a gyenge forint elvileg jó eszköz az export növelésére és a külföldi tőke idecsábítására, míg az infláció automatikusan növeli az állam bevételeit. A recept fájdalmas, de egyszer már bevált. Bokros Lajos annak idején a forint azonnali, 9 százalékos leértékelésével indította csomagját, és akkori szava járása szerint nincs annyi pénz, amennyit ő ne tudna elinflálni.

Nem öncél a devizahitelesek megmentése

Arra, hogy a kormány a forint leértékelésére játszik, nem csupán háttérbeszélgetéseken utalnak. A devizahitelek forintosításával nemcsak az árfolyamingadozásnak kitett adósok megmentése a célja, hiszen a kitettség mérséklése alapfeltétele a leértékelésnek is. Nem véletlenül hangoztatja Lázár János, hogy eltökélt szándékuk a lakossági devizahitelek szinte egészének felszámolása.

A gyenge forint a kormány szerint nagyban javíthatja az ország exportpiaci pozícióit, reményeik szerint a felpörgetett ipari export legalábbis fedezi a veszteségeket. Ráadásként számítanak a mezőgazdaság versenyképességének javulásával is. Így nettó importőrből nettó exportőrré válhatunk, magyarán a jövőben a szlovák politikusok nyavalyoghatnának amiatt, hogy silány magyar tej árasztja el boltjaikat, és nem fordítva.

A papíron szép tervnek több buktatója van. 1995-ben, Bokros színre lépésekor túlértékelt volt a forint, most ez nem igaz – legalábbis az árfolyamot most a piac maga állítja be, és az még nem érte el a sávhatárt. Akkor a globális környezet optimista, a növekedés töretlen volt, most viszont a magyar ipari termelés elsődleges felvevőpiacát, Németországot is súlyosan érinti az euróválság. A csődközelbe került tagállamok javarészt német hitelekből élnek túl, ez pedig a német növekedési kilátásokon is meglátszik. Azt, hogy idén 3,6 százalékról 3 százalékra lassult a növekedés, Schäuble pénzügyminiszter még nevezhette lassulás helyett normalizálódásnak, a jövő évi kilátásokat viszont már egy százalékpontra lefele módosították. Ilyen körülmények között reálisan nem számolhatunk az export növekedésével – Domokos főszámvevő a költségvetés vitájában légvárnak minősítette az export bővülésére építő növekedés tervét.

Oktatásra talán futja belőle

A B-terv, a mezőgazdasági termelés fellendülése szintén papíron jól kinéző terv. Orbán már megválasztásakor is a mezőgazdaságban látta a kiutat, a vidék felemelkedését és százezer új munkahely megteremtését reméli a szektortól. Ám a buktatók ez esetben még látványosabbak. Kezdjük azzal, hogy bár európai viszonylatban kiemelkedően magas a magyar mezőgazdaság hozzájárulása a teljes GDP-hez, így is csupán az össztermék 3 százaléka. Összehasonlításképpen, a magyar oktatási rendszerre a 2012. évi költségvetés a GDP 5,08 százalékát fordítja, így ha a gyengülő forint hatására brutálisan felpörög a magyar mezőgazdaság, talán ezt a tételt fedezni tudná.

Hogy a kormány az infláció felpörgetésével kívánja javítani a költségvetés egyenlegét, még annyira sincs kimondva, mint a forint leértékelésének szándéka. Sőt, Matolcsy miniszter az inflációs cél tartását hangsúlyozta a költségvetés vitájában. Ugyanakkor az infláció növekedése egyenes következménye a forint leértékelésének, másrészt háttérbeszélgetéseken erre is utalgatnak kormányzati személyek.

Nincsenek csodák

A forint elinflálása még a leértékelésnél is kockázatosabb lépés. Ugyan így a tervezettnél nagyobb bevételek folyhatnak a költségvetésbe, de a kamatspirál beindulásával drágulnak a hitelek, és drágul az államadósság forintalapú finanszírozása is – miközben a devizaalapú adósság terhei a leértékelés miatt növekednek. Azaz, az egyenleget a deviza helyett immár forintban eladósodottak és az államadósság terhére javítják, miközben a piaci szereplők is drágábban juthatnak csak hitelhez, ha egyáltalán felpörögnek a hitelkihelyezések. És már az se jöhet szóba, hogy a költségeket az eddig szívesen büntetett bankokra terheljék, legalábbis Matolcsy miniszter legutóbbi nyilatkozatában már visszavett a bankellenes retorikából, és a terhek csökkentését ígérte.

Intézetünk nem gondolja, hogy jövőre bárki csodát tudna tenni. 2012 a túlélés éve lesz, és nem csak gazdasági értelemben. A kormányzó Fidesz is túlélésre játszik, a veszteségek mérséklése. Talán ezért nem mernek nekikezdeni a nagy átalakításoknak. Kérdés, hogy nem rokkanunk-e bele a pótmegoldásba.