Fiatalember, az MSZP halott!

Ha meg tudjuk mutatni, milyen sokan vagyunk, ebből a pártból biztos lesz valami – mondja az MSZP-ből nemrég kivált Demokratikus Koalíció (DK) fővárosi tagtoborzó gyűlésén a moderátor, miközben elégedetten néz szét a józsefvárosi Vasas Művelődési Ház nagytermében. Az impozáns teremben a csillárról is nyugdíjasok lógtak, soknak szék sem jutott, minden ok meg van hát a bizakodásra.

Idézzen egy mondatot Mesterházytól

A sokszáz fős nézőseregben szinte minden arc ismerős valahonnan. Az ember úgy érzi, mintha az MSZP-s rendezvényekre, a városligeti majálisokra és a Schmuck Andor-féle nyugdíjashaknikra, meg mostantól a DK gyűléseire mindig ugyanazt a 600 statisztát bérelnék fel közönségnek. Pedig nem, ide az emberek azért jöttek, hogy felkapaszkodjanak a magyar baloldal repülőrajtot vett új szárnyashajójára, mellesleg pedig meghallgassák hősüket, Gyurcsány Ferencet.

"A Mesterházyék egy impotens banda, egyetlen komolyan vehető figura sincs köztük" – mondja mély átéléssel egy 65-körüli úr, akit már messziről kiszúrtam, hogy mennyire hasonlít Frakk gazdájára, Károlyra. – Most elválik a szar a májtól, évek óta erre várok, a Ferinek végre nem kell már velük egyezkednie mindenről. Csak azt nem értem, miért nem előbb lépték ezt meg" – csóválja a fejét. "Azért, mert most jött el az ideje" - válaszolja a jól értesültek magabiztos hanghordozásával egy bennfentesnek tűnő középkorú hölgy.

"Fiatalember, az MSZP halott. Egy ideig még osztják a koncot, ellesznek egymással, de annak a pártnak befellegzett, nincs már bennük erő. Mondjon egyetlen mondatot, amire emlékszik Mesterházy Attilától" – fordul hozzám kedvesen egy másik néni. Kétségbeesetten próbálok felidézni bámit Mesterházytól, de igaza van, nem megy, magamba rogyva bólogatok. – "Na, és most a Feritől? – mosolyog kedvesen.

Kis sértett járja be

Nem szabad, nem szabad, én itt semleges megfigyelő vagyok. Hiába próbálom a rohadék kis gondolatcsírát visszapofozni a helyére, késő, már hallom is a saját hangom: "hazudtunk reggel, éjjel, meg este". A néni kapkodja a levegőt, felháborodottan néz. "Az őszödi beszéd az más, az igazságbeszéd volt, különben is, melyik laptól is van, fiatalember?"

Elhallgatunk, eszembe jut az előtérben árult pólókon a "Kis sértett járja be Európát" felirat, megint megpróbálom értelmezni, még mindig nem megy. Végre megérkezik igazságbeszélő Ferenc, taps, a nyugdíjasok izgatottan fészkelődnek.

A felvezetésből kiderül, hogy a XIII. és a III. kerületi DK-csoport már meg is alakult. Örülünk. Nálam is van jelentkezési lap, havi ezer a teljes tagság, 200-ért lehet az ember szimpatizáns. Talán majd a beszéd után.

Gyurcsány izgatottnak tűnik, nagyon hadar, ami elég érthetetlen: ennél lejtősebb hazai pálya nemigen létezik. A rendszerváltásra kifutó történelmi előzmények ismertetése (500 év után először győztesek és végre függetlenek voltunk) után hamar kiderül, hogy a Fidesz már 2000-ben elszúrta, amikor letért a polgári fejlődés irányáról, és a nemzeti panaszkultúra meg az évszázados dac köré írt új történelmi narratívát.

Az igazi nagy ötleteket a szabadság szüli

Gyurcsány értelmezésében a fax, az integrált áramkör meg a számítógép olyan találmányok, amelyek csak szabad országban jöhettek létre, mert a tehetség csak ott tud kibontakozni. Erre a gondolati ívre fűzi fel azt is, hogy a szabadság terhes, hogy mennyire utáljuk a bizonytalanságot és a kiszámíthatatlanságot, de mégis, még mindig mennyivel jobb ez, mint az alávetettség.

Amikor elhangzik a "Kádár langymeleg világa" fordulat, körülöttem többen is fészkelődni kezdenek. Kiderül, hogy az egészségügyi reformot Gyurcsány miniszterelnökként pont úgy a szabadság talaján próbálta megvalósítani, ahogy kiötlőik a fent említett találmányokat.

A Fidesz megtorpedózta a hatékonyabb és olcsóbb állam megteremtését célzó reformokat, bezzeg most a 300 forintos vizitdíj helyett mindenki 900 forintot fizethet a megnövelt egészségügyi járulék formájában, a felsőoktatásban meg sokkal szélesebb a költségtérítéses forma, mint bármikor korábban. Gyurcsány már tudja, hogy a Standard & Poor's 2-3 héten belül leminősíti Magyarország adósbesorolását, épp csak forintshortolásra nem buzdítja a nyugdíjasokat.

Ami összeköt, és ami elválaszt

Hiába van forradalmi többsége (kuncogás), amit igazán kéne, a közszolgáltatások reformját, azt Orbánnak nincs bátorsága megcsinálni, mert nem bízik magában – értékeli riválisa politikáját Gyurcsány. Szerinte ha kirúgja Matolcsyt, Orbán még megúszhatja, ám ha tétovázik, az ő politikai jövéje lesz a tét, az IMF-hez viszont se így se-úgy nem sündöröghet már vissza.

Ekkor már nagyon várom, hogy végre kiderüljön, a vezetőkön kívül mi egyéb különbözteti meg a DK-t az MSZP-től. Gyurcsány, mintha telepatikus kapcsolatban lennénk, végre ráfordul a célegyenesre.

Valószínűleg az egyetlen vagyok a teremben, aki erre vár, de sajnos fel se merül, hogy mondjon valamit 2006 őszéről, a rendőri brutalitásról, a felelősségre vonás elmaradásáról. A DK politikai arculatának négy fő elemeként Gyurcsány a nemzeti politizálást, a kapitalista viszonyok elfogadását (nyugtalan feszengés a közönség soraiban), a pártfinanszírozás rendbetételét és a "89-es" alkotmányosság védelmét nevezte meg. Mint mondja, ezek azok, amik elválasztják őket a szocialistáktól.

Zsidó-e Gyurcsány Ferenc?

A volt miniszterelnök szerint ugyanakkor az MSZP nem ellenség, és az LMP-vel is meg kell találni a hangot. Ez talán nem lesz olyan nehéz, mert nemrég Schiffer Andrással is összefutott a zsinagógában egy koncerten, és még kezet is fogtak egymással. "Te, a Gyurcsány az zsidó?" – kérdezi mögöttem valaki a szomszédjától, a választ sajnos nem hallom.

Gyurcsány nem kertel: egyedül lehetetlen lesz leváltani a Fideszt, egy 3-5 pártból álló pártszövetség pedig nehéz társbérlet lesz. "Pokoli nehéz. Meg kell majd tanulni elviselni egymást."

Így nem léptem be a DK-ba

Hogy mindenki értse, mennyire pokolian nehéz lesz az MSZP-vel, Gyurcsány személyes példát hoz fel: a saját válását.

Volt felesége nehéz helyzetben volt, sokat sérült, így aztán "durcás válás" lett a vége. Ők Klárával ("akit ismernek" – "igen, ismerjük!") úgy döntöttek, hogy tűrnek és nyelnek, elviselik a rigolyát, a sértettséget és a hisztit, és megpróbálnak barátként viselkedni. "Most ott tartunk, hogy együtt karácsonyozunk." Feltűnésmentes csuklómozdulatokkal tépni kezdem a  zsebembe gyűrt jelentkezési lapot.

Gyurcsány bejelenti, hogy a DK számára egy dolgon nem lehet spórolni, és az az oktatás: a rendszert át kell alakítani, ami csak további források bevonásával lehetséges. "Az oktatást, a kultúrát, a művészetet fel kell emelni, és ez csak több pénzzel lehetséges."

A moderátor közli, hogy a teremben eddig 610-en léptek be a DK-ba, és hozzáteszi, hogy az LMP-nek összesen 700 tagja van az országban (diszkrét kuncogás). A dedikálást és a többi fővárosi alapszerv megalakulását már nem várom meg, és a távozástól még az sem tántorít el, hogy az előtérben végre meglátom az első fiatalt: Polgár Dóra az, akitől a Hallgató Hálózat pont azért vált meg, mert csatlakozott Gyurcsányékhoz.