A győztes tényleg mindent visz

Ha a 2010-es választásokat már Lázár János választójogi törvénytervezete alapján tartották volna, a Fidesznek számításaink szerint nem kétharmados, hanem bő háromnegyedes többsége lenne a parlamentben. Azt, hogy ez a 2014-es választásokon is így lesz, nem állítanánk, de az biztos, hogy a javaslat a nagy, egy teljes ideológiai csoportot lefedő pártblokkoknak kedvez, ilyen pedig egy van Magyarországon.

Listára már szükség se lenne

Az új választójogi javaslat alapján a jelenlegi 176 helyett már csak 106 egyéni körzetben tartanának választást, amely az érvényességi és az eredményességi küszöb eltörlésével minden esetben egyfordulós lenne. A 2010-es választáson a Fidesz 176-ból csak 3 körzetben szenvedett vereséget, de az első fordulót ezek közül is megnyerte kettőben. Modellszámításunknál az új körzethatárokat is figyelembe véve úgy számoltunk, hogy a Fidesz 105 körzetben biztosan, de könnyen lehet, hogy mind a 106 körzetben nyert volna az új rendszerben.

Edelényben, ahol a második fordulóban a független Molnár Oszkárt választották meg, az első fordulóban még fölényesen, 12 százalékkal nyert a fideszes Daher Pierre. A budapesti 20-as választókerületben, Angyalföldön ugyan a szocialista Tóth József nyert, de választókerülete nagy részét az új rendszerben Újpesthez csatolnák, ahol a Fidesz jelöltje az első fordulóban hatezer szavazattal nyert, míg Tóth előnye csupán kétezer szavazat volt, úgyhogy ez esetben is a Fidesz győzelmével számoltunk.

A budapesti 19. választókerületben, ahol 2010-ben végül Szanyi Tibor szerzett mandátumot, az első fordulóban még a fideszes Szalay Péter vezetett. Mivel az angyalföldi választókerület másik részét ehhez a kerülethez csapják, modellünkben itt szocialista egyéni győzelemmel számolunk.

Hogy Lázár törvénytervezete mennyire a többségi modell felé tolná a választási rendszert, arra bizonyíték, hogy a 2010-es eredményeket figyelembe vevő modellünkben már csupán az egyéni eredmények alapján abszolút többséget szerezhetne a Fidesz - 105 mandátum a 199 fős parlamentben kényelmes, 11 fős kormánytöbbséget jelentene.

A győztesnek is jár vigaszdíj

Az igazi eltolódást a többségi modell felé azonban a listás szavazatok és a kompenzáció új rendszere okozza. Bár a választóknak eddig és a jövőben is két szavazata lesz, listás szavazatukat az eddigi rendszerben a területi (megyei) listákon összesítették, míg az országos lista eddig tisztán kompenzációs célokat szolgált. Az új rendszerben törlik a területi listákat. Ezt indokolja, hogy olyan kevés mandátumot oszthatnának szét területi listákról, hogy több megyére is legfeljebb két-három mandátum jutna, tehát megszerzésükhöz 33-50 százalékos szavazatarányra lenne szükség.

Így viszont az országos lista szerepe átalakul, a pártlistákra leadott, közvetlenül mandátumot eredményező szavazatok mellett ide gyűlnének a kompenzációs célú töredékszavazatok is. Lázár törvénytervezetében viszont a töredékszavazat meghatározása szerint a győztes jelöltre leadott, mandátumot nem eredményező szavazatok is töredékszavazatok, és minden olyan szavazatot mandátumot nem eredményezőnek tekintenek, amely felette van a második helyen végzett jelölt összes szavazata + egy szavazatnak.

Ez nem is olyan extrém esetben akár azt is jelentheti, hogy a győztes jelölt egymaga több töredékszavazatot visz az országos listára, mint amennyit a vesztes jelöltek összesen. A 2010-es választásokon a most javasolt szabályok szerint a Vas megyei 2. választókerületben nyertes Hende Csaba 11 150 töredékszavazatot vinne az országos listára, míg három riválisa összesen 10 472-t.

Jelentéktelen kompenzáció

A 2010-es választásokon az első fordulós adatokat összesítve a Fidesz az új szabályok szerint összesen 1 561 503 töredékszavazatot szerzett volna, másfélszeresét az MSZP országos listájára leadott 990 428 szavazatnak.

Azaz, az új rendszerben a kompenzációs szavazatok jellemzően nem befolyásolnák a listás szavazatarányokat. A 2010-es választáson a Fidesz a listás szavazatok 52,73 százalékát szerezte meg, az MSZP 19,3 százalékot, a Jobbik 16,67 százalékot, az LMP 7,48 százalékot szerzett. Ha ehhez hozzáadjuk a - Fidesz esetén a nyertesnek járó - töredékszavazatokat, az arányok minimálisan tolódnak el. A Fidesz így a listás szavazatok 49,44 százalékát, az MSZP 23,69 százalékát, a Jobbik 19,47 százalékát, az LMP 7,4 százalékát kapná.

93 listás mandátummal számolva a Fidesznek így 46, a szocialistáknak 22, a Jobbiknak 18, az LMP-nek pedig 7 képviselője jutna be listáról. A parlamentben így a Fidesznek 151, az MSZP-nek 23, a Jobbiknak 18, az LMP-nek 7 fős frakciója lenne, tehát a Fidesz egymaga birtokolná a parlamenti mandátumok 75,9 százalékát, másképpen háromnegyedét.

Hogy a kompenzáció milyen csekély mértékben befolyásolja a mandátumarányokat, azt jól jelzi, hogy kompenzáció nélkül a Fidesznek néggyel több, a Jobbiknak és az MSZP-nek kettővel kevesebb mandátuma lenne, azaz összesen nyolc mandátum, az összes mandátum 4 százaléka lenne kompenzációs. Összehasonlításképpen, a 2010-es választáson 64, a 2002-esen 70 mandátumot osztottak ki a kompenzációs listáról, ez a 386 fős parlamentben a mandátumok 16,6, illetve 18,1 százaléka.

Nagy tömböknek kedvez

A 2010-es adatokból persze nehéz messze menő következtetéseket levonni a 2014-es eredményekre. Az azonban egyértelműen látszik, hogy a javaslat a győztest erősíti, ahogy az is, hogy az egységes, egy választói oldalt önmagában lefedni képes szervezeteknek kedvez. Ugyanakkor a jelöltállítás feltételeinek nehezítésével eleve hátrányba hozza a kisebb pártokat. Bár volt szó róla, hogy az ajánlás ügyében a Fidesz kész a kompromisszumra, a benyújtott tervezetben 1500 ajánlószelvényhez kötik az indulás jogát, ez pedig nehézséget okozhat nem csak az LMP-nek, de több körzetben akár még a Jobbiknak is.

Így előfordulhat, hogy egy választókerületben csak egy ellenzéki jelölt indulhat, ez pedig a győztest erősítő rendszerben az ellenzéket is aránytalanul megerősítheti.