Ágnes
-5 °C
2 °C

Mi kell a baloldal győzelméhez?

2012.08.16. 00:04
Jó munkát végeztek a Fidesz választási szakemberei az új választási rendszer és a kerületek kialakításakor. Hogy a rendszer kedvez a jobboldalnak, arról már írtunk. Szigetvári Viktor, az MSZP volt kampányfőnöke, Bajnai Gordon Haza és Haladás Alapítványának munkatársa most 94 oldalas tanulmányban elemezte, mi szükséges ahhoz, hogy 2014-ben a baloldali ellenzék vehesse át a hatalmat. A feladat szinte lehetetlen. Választásirendszer-pornó perverz állatoknak.

Szigetvári Viktor és Vető Balázs, Bajnai Gordon Haza és Haladás Közpolitikai Alapítványának választási szakértői 94 oldalas tanulmányban elemezték, milyen alkalmazkodási kényszereket teremtett az új választási rendszer a baloldali ellenzék számára. Magyarán, útmutatót készítettek ahhoz, hogyan kell legyőzni 2014-ben a Fideszt.

Az új választási rendszerben 106 egyéni és 93 listás mandátumot osztanak szét. A listás szavazatok megoszlása nagyjából arányossá vált, azaz 40-45 százalékos eredménnyel 39-43, 10 százalékos listás eredménnyel pedig 9 mandátumot lehet szerezni - már ha a tízszázalékos párt minden egyéni választókerületben állít töredékszavazat szerzésére képes egyéni jelöltet.

Ebből következik, hogy a minimális parlamenti többséghez is meg kell szerezni az egyéni mandátumok több mint felét, a stabil kormánytöbbséghez pedig legalább 65-70 egyéni mandátumra van szükség. A kétharmados többség feltétele minimum 80 egyéni mandátum megszerzése a 106-ból.

A tanulmány szerzői, de mi magunk is foglalkoztunk korábban az új egyéni választókerületek erőviszonyaival. Az átalakítás a korábbi választások eredményei alapján egyértelműen a jobboldalnak kedvez, saját számításaink szerint a 106 körzetből 59 határozottan jobboldali, míg csak 22 határozottan baloldali.

Szigetváriék új tanulmányukban más felosztásban arra jutottak, hogy összesen 49 olyan választókerület van, ahol a történelem során már volt baloldali többség, 57 viszont hagyományosan jobboldali.

Magyarán, annak, aki a baloldalról le akarja váltani a Fideszt, biztosan meg kell szereznie mind a 49 választókerületet, amelyben valaha volt baloldali többség, és legalább 13-at azok közül, amelyek történelmileg is jobboldaliak. Vagyis a győzelemhez semmiképpen nem elég a hagyományos választói bázis mozgósítása, szélesíteni is kell a támogatók körét, illetve el kell hódítani szavazókat a jobboldaltól.

Budapest egyéni választókerületei az új rendszerben. A budapesti és a megyei választókerületek interaktív térképeit a képre kattintva érheti el.
Budapest egyéni választókerületei az új rendszerben. A budapesti és a megyei választókerületek interaktív térképeit a képre kattintva érheti el.

Ez okozhat nehézségeket, de már ahhoz, hogy egyáltalán idáig eljusson a baloldali ellenzék, szinte leküzdhetetlen feladatokat kell leküzdenie.

Az új választási rendszer egyfordulós lebonyolítása, és az, hogy egy mandátum megszerzéséhez nem a választók több mint felének, csak a többségének a támogatása szükséges, eleve együttműködési kényszert jelent. Ha a megosztott baloldal pártjai egymással szemben is indítanak képviselőjelölteket, megosztják szavazótáborukat, ami a választókerületek többségében a Fidesznek kedvez.

A szavazatokat tehát fókuszálni kell, lehetőleg egy politikai erőre. A koordinált jelöltállítás - vagyis az, hogy egymással szemben ne indítsanak jelölteket a választókerületekben - viszont komoly együttműködést igényel. De még ez se volna elég. A listás rendszer sajátosságai miatt külön indulás esetén az ellenzék pártjai nagy számban veszítenének szavazatokat, így végső soron mandátumokat. Azaz logikusan szövetségben érdemes indulni a választásokon.

Szigetváriék ugyan tudatosan kerülték annak elemzését, hogy melyik párt vezetésével lehetne megvalósítani egy ilyen együttműködést - mint írták, a rendszer szempontjából csak az a fontos, hogy kell lennie egy erőnek, amely optimálisan tudja használni az új szavazatszámítási rendszert -, a magunk részéről megállapíthatjuk, hogy a szövetségkötésnek vannak politikai nehézségei. Az egyik lehetőség, hogy Gyurcsány Demokratikus Koalíciója, az MSZP és az LMP felolvad egymásban - ez a háromból minimum kettőnek semmilyen felállásban nem érdeke. A másik, hogy a három párt egy külső szereplő, adott esetben Bajnai Gordon mögé sorakozik fel. Ez az MSZP számára még elfogadható is lenne, ha ez az ára a DK és az LMP beolvasztásának, de például az LMP nézetei igen távol állnak a volt miniszterelnök gazdasági elképzeléseitől.

De ha ezzel még meg is küzdenének, új elemként bejöhet az előzetes regisztráció - hogy ez milyen nehézségeket okozhat, arról bővebben itt olvashat.

De tételezzük fel, hogy minden akadály elhárult. Ebben az esetben már csak a szükséges többséget kell megszerezni a választókerületekben. Ehhez nyerni kéne abban a 16 választókerületben - 11 pestiben, a két pécsiben, a szegedi 1-esben, a dunaújvárosiban és a komáromiban -, amelyekben hagyományosan nagy a baloldali bázis, és ahol 2006-ban az SZDSZ, 2010-ben az LMP teljesített átlagán felül. Meg kéne nyerni azt a 16 kerületet, amelyekben 2010-ben a Fidesz komoly vereséget mért az MSZP-re, de hagyományosan baloldalibbak, és az LMP és az SZDSZ is felülreprezentált volt. Hat olyan, jellemzően városias körzetben is nyerni kéne, amelyekben 2010-ben összeomlott a baloldali szavazóbázis, és a Jobbik is előre tört - Miskolcon, Nyíregyházán, Gyulán, Szolnokon és Egerben. Vissza kéne szerezni mind a 11 olyan választókerületet, amelyekben a Jobbik 2010-ben több, vagy közel ugyanannyi szavazatot szerzett, mint az MSZP és az LMP együtt - például Hatvan, Tiszaújváros, Ózd, Salgótarján, Jászberény, Orosháza.

És ez még mindig csak 49 mandátum, ami még kimagasló listás eredménnyel sem elég a minimális többséghez, amihez 51 listás mandátum, vagyis 50 százalék feletti listás választási eredmény kellene. A leendő koalíciónak szavazatokat kellene szerezni a maradék 57 kerületben is. Ebből 28-ban gyakorlatilag lehetetlen a mandátumszerzés, ezekben a baloldali pártok hagyományosan országos átlaguk alatt szerepelnek. Marad tehát 29 kerület, amelynek a biztos többséghez majdnem a felét meg kéne nyerni.

Ez a 29 választókerület Szigetváriék szerint két csoportra osztható, a két-, illetve a hárompólusuakra. Vagyis azokra, amelyekben a Jobbik nem szerepelt jobban az országos átlagnál, és azokra, amelyekben igen. Közös jellemzőjük, hogy a választókerületek átalakítása előtt mindkét csoportban voltak kerületek, ahol 2006-ban a baloldal nyert, de a gerrymandering során ezeket erősen jobboldali körzetekhez csapták. Ezekben a többség megszerzéséhez új szavazókat kell megszólítani, vagy kormánypárti szavazókat kell meghódítani a sikerhez.

Hogy erre a két-, vagy a hárompólusúakban van nagyobb esély? Mindkettő mellett és ellen is szólnak érvek. A hárompólusúakban a baloldalnak kedvez, hogy ezekben a jobboldali szavazatok is megoszlanak - igaz, a legtöbben a Fidesz és a Jobbik külön-külön is több szavazatot szerzett a baloldalnál. A kétpólusú körzetekben Szigetváriék szerint a baloldalnak olyan szavazókat kell megszereznie, akik már 2006-ban sem szavaztak az MSZP-re vagy az SZDSZ-re.

Szigetváriék elemzésükben azzal számoltak, hogy a Jobbik 2014-ben is még regionális jellegű párt lesz, azaz csupán 28 olyan kerülettel kalkuláltak, ahol a szélsőjobboldal jelentős számban vihet el szavazatokat a jobboldaltól. Ugyanakkor a Jobbik a jelek szerint épp kitörni készül ebből a szerepből, most éppen Nyugat-Magyarországon igyekszik támogatottságot szerezni az etnikai feszültség gerjesztésével, ahogy azt tette sikerrel 2010 előtt Északkelet-Magyarországon. Ha pedig Nyugat-Magyarországon is hárompólusúvá válik a politikai mező, a Jobbik szavazatokat visz el a Fidesztől, az adott esetben könnyítheti a baloldal dolgát.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!