Eltörölték a plafont Matolcsy fölül

Az átmeneti rendelkezésekkel szemben ez a törvény szinte kizárólag jogtechnikai jellegű. A legtöbb esetben a Magyar Köztársaságra való hivatkozások törléséről szól, bizonyos esetekben pedig átvezetik az alaptörvénnyel elfogadott változásokat az érintett törvényeken. A jogi bikkfanyelv szerelmesei itt elolvashatják a javaslatot (.pdf).

Az új alkotmány alapján a nemzeti vagyonról sarkalatos törvénynek kell rendelkeznie. A kormány előterjesztésére készült törvény definiálja és tételesen fel is sorolja a nemzeti vagyont, például Magyarország összes vízfolyását, tavát, nagyobb belvíztárolóját, árvízvédelmi létesítményét, kiemelt műemlékét. A vagyon egy része forgalomképtelen, ilyen a kizárólagos állami-önkormányzati tulajdonú vagyon és a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyon, mint az MVM, a MÁV, a Magyar Posta, az összes erdőgazdaság, vagy a légiforgalmi irányítás.

A korlátozottan forgalomképes vagyoni körbe tartozó elemeket törvényben vagy önkormányzati rendeletben meghatározott feltételekkel, az üzleti vagyont engedély nélkül lehet elidegeníteni.

A törvény indoklása szerint a nemzeti vagyont meg kell őrizni, meg kell védeni és felelősen kell vele gazdálkodni. Mindezt a társadalmi elvárásokra alapozza a kormány, ami elvárásként fogalmazza meg a gazdálkodás eredményességét és a hatékonyságát.

A törvény célja a kormány indoklása szerint a csődeljárások egyszerűsítéséből fakadó visszaélések visszaszorítása. Cél a cégtemetők felderítése és felszámolása, valamint a hitelezők elől a cégvagyont eltüntető tulajdonosok elleni fellépés lehetőségeinek bővítése. Ezért szigorítanak a szankciókon, a nem működő, kiürített cégeket pedig új eljárással, kényszertörléssel vezetnék ki a piacról.

A beterjesztő igazságügyi minisztérium szerint a felszámolási eljárások gyorsításával és a szankciók szigorításával könnyebbé válik majd a tartozások beszedése.

A szakértők viszont nem értenek egyet a kormány optimista értékelésével. A Transparency International (TI) szerint a meglévő törvény módosítgatása helyett teljesen új, nagyobb átláthatóságot biztosító, koherensebb szabályozásra lenne szükség.

A TI szerint nem csökkenti a korrupciós kockázatot, hogy az adós az eljárási mód megválasztásával továbbra is bíróságot választhat. A hitelező legfeljebb papíron indíthatná meg a csődeljárást, mert a kérelemben olyasmiről kéne nyilatkoznia a bíróságnak az adós tevékenységével kapcsolatban, amiről nem lehet tudomása.

Átláthatatlan marad a felszámolóbiztos kinevezésének folyamata is, ahogy az is kockázatokat rejt, hogy a felszámolók és a vagyonfelügyelők díjazása továbbra sem munkájuk minőségétől, hanem a kezelt vagyon nagyságától függne. Díjazásuk csökkentése ráadásul növeli is a korrupciós kockázatot. A felszámoló és a felszámolóbiztos számonkérhetősége sem változik, és az sincs tisztázva, hogy az eljárás érintettjei milyen esetben kezdeményezhetnék a felszámoló kinevezésének felülvizsgálatát.

A felszámoló auditálására sincsenek előírások, az általa elkövetett jogszabálysértések büntetése pedig nem elégséges mértékű.

A kormány meglátása szerint a területfejlesztés és a területrendezés hatályos szabályai túlzottan széttagolt területi területfejlesztési szervezetrendszert hoztak létre, sok a párhuzamosság a kistérségi, megyei, regionális, területi és központi területfejlesztési tanácsok munkájában. Mivel a szocialista kormányok által erőltetett regionalizációt a Fidesz eleve hibásnak tartotta, ezért az új törvény a regionális fejlesztési tanácsokat szünteti meg, meg a szocialisták másik kedvenc közigazgatási egységében, a kistérségekben működőket.

Az új önkormányzati törvény a területfejlesztési feladatokat egységesen a megyei önkormányzatokhoz rendelte, ezt a területfejlesztési törvényben is így rendezik. A jövőben tehát a választói felhatalmazás nélküli területfejlesztési tanácsok helyett a választott megyei önkormányzatok járhatnak el – ezek amúgy a megyei önkormányzatok kiürítésével munka nélkül maradnának. Felszámolnák a budapesti agglomerációs fejlesztési tanácsot is, így a területi tanácsok közül egyedül a balatoni maradna meg.

A törvény megalkotására az uniós jogharmonizáció miatt van szükség, a befektetési alapok technikai szabályozásáról szól. Az érdeklődök itt elolvashatják .pdf formátumban.

Matolcsy György javaslatának két legfontosabb eleme, hogy az eddigi négy elkülönült állami pénzalapból kettőt is felszámol, köztük a társadalombiztosítás pénzügyi alapját is. Ezzel párhuzamosan az önálló társadalombiztosítási központot is megszüntetik.

Matolcsy indoklása szerint a törvény módosítására azért volt szükség, mert bár a most hatályos törvény megalkotása idején korszerű és jól tagolt volt, ám nem igazították „a megváltozó körülményekhez”, a gyakori módosításokkal viszont ötletszerűvé, „gyakorlatilag átláthatatlan jogszabályhalmazzá” vált, amely megnehezíti a jogalkalmazók és a jogalkotók munkáját.

Ennek ellenére a másik fontos eleme a törvénynek annak a költségvetési plafontörvénynek az eltörlése, amely maximálta volna a költségvetés kiadásait, megakadályozandó a hiány elszaladását. Matolcsy viszont nem hisz a kiadáscsökkentésben, annál inkább a voluntarista gazdaságpolitikában. Azaz szívesebben tömi pénzzel a gazdaságot, mint spórol a kiadásokon, ebéli tevékenységében pedig komolyan korlátozta a plafontörvény. Ezentúl nem fogja.

Matolcsy bájos indoklása szerint a plafontörvény „nem az Alaptörvény államadósság-szabályozásához íródott”, a kiadások csökkenését „csak középtávon biztosította”. Legfőbb hibájának azt tartja, hogy a külső kiadások csökkentésével és a belső kiadások szinten tartásával számolt – ez azonban szemben áll gazdaságpolitikája alapjaival, a gazdaság állami forrásokból történő felfuttatásával.

De nem ezzel érvel, hanem azzal, hogy „a stabilizációs intézkedések jelentős részben érintették a külső kiadásokat, amelynek eredményeként azok csökkentek” – magyarán a magánnyugdíjpénztári vagyon államosításával mérsékelték az államadósságot –, „míg az állam nevében kötött szerződések törlesztőrészletei megnőttek” – azaz a részben a kormány gazdaságpolitikája miatt zuhanópályára állt forintárfolyam és az infláció növekedésével arányosan emelkedtek.

Érdekességként kiemelnénk még a törvénytervezet 23. paragrafusát, amely alapján a jövőben külön kell kezelni az önkormányzat bevételeit és kiadásait az önkormányzati hivatal bevételeitől és kiadásaitól. Az indoklás szerint ezzel a szabályozás a központi költségvetésről szóló törvény előírásaihoz közelít. Ugyanakkor elméletben megteremti a lehetőségét az önkormányzatok későbbi kiürítésének és feladataik a kormányhivatalokhoz rendelésének.

Vas Imre és Papcsák Ferenc fideszes képviselők eredetileg a választóbírósági eljárásokat is korlátozni kívánták javaslatukkal, de végül egyetértettek azzal a módosító indítvánnyal, mely három pontból álló javaslatuk első pontját teljes egészében eltörölte. Így a javaslatnak csak a kiemelt jelentőségű perek gyorsítását célzó pontjai maradtak meg, illetve ugyanezekben a perekben a sértett jogai azzal bővültek, hogy felszólalása közben nem vonható meg tőle a szó, és megszakítani is csak akkor lehet, „ha bűncselekményt megvalósító kifejezést foglal magában, rendzavarást kelt, továbbá ha az eljárás elhúzásának megakadályozása érdekében ez szükséges”.